Háború az, ami annak látszik
A mútlhét péntek eredménye, hogy már nem lehet tagadni, nyílt és egyértelmű hatalmi harc van a kormánypárt politikai centruma, és a gazdasági centruma között.

Amikor a Fidesz országgyűlési képviselői benyújtották a reklámadóról szóló törvényjavaslatot, még sokfajta értelmezése volt a történetnek. A Policy Agenda akkori (2014.június) elemzésében azt írta: „Talán az sem véletlen, hogy a Fidesz médiabirodalma (Hír TV, Magyar Nemzet, Heti Válasz), és a hozzá köthető TV2 kiásta a csatabárdot, és a sajtószabadság elleni támadásként értelmezi a javaslatot. Véleményünk szerint ez csak egyet jelenthet, a kormánypárt politikai vezetése üzenni akar a kormánypárt gazdasági vezetésének. Az üzenet tárgya, hogy nem csak az ellenzéket tudjuk ellehetetleníteni, a külföldi vállalatokat nehéz helyzetbe hozni, hanem saját hátországunkat is képesek vagyunk helyre tenni."

Az ellentétek a múlt hétvégén, a reklámadó egykulcsossá tételének apropóján durvultak el az európai politikában is példátlan mértékben. Mostanra megkérdőjelezhetetlen, hogy ebben a háborúban nincsen visszatérési lehetőség az eredeti helyzethez egyik fél számára sem.

Öt év kormányzás eredménye: nincs média
A Fidesz pénteken egyik pillanatról a másikra elveszítette politikai hátországát a médiában. Ami maradt az Echo TV, Magyar Hírlap, Demokrata és a Napi Gazdaság. Az első kettő egy üzletember kezében van, amely szintén egyfajta kiszolgáltatott helyzetet jelent. A Simicska-jelenség kapcsán éppen ezt akarja leépíteni a Fidesz vezetése. Egyértelmű, hogy ezeknek a médiumoknak nincsen olyan hatásuk, mint a Simicska-médiabirodalomnak (fentiek mellett kiegészülve a Class FM-mel, Music FM-mel, Metro újsággal, Lánchíd Rádióval).

Péntek óta a Fidesznek, mint politikai pártnak megszűnt a médiája. Maradt a közszolgálati tv, amely addig van, amíg a párt kormányon tud maradni. Utána jelen állapot szerint marad a teljes védtelenség, az 1998 előtti helyzet.

Természetesen ez rövidtávon súlyos stratégiai hiba, amelyet Orbán Viktornak köszönhet a Fidesz. Ugyanakkor a helyzet paradoxona, hogy ezt a hibát csak ő tudja megoldani, de ehhez pénz és idő kell. Feltehetőleg forrást hosszú távon is tud találni a párt vezetése, de nem biztos, hogy kellő ideje marad erre a következő választásig. Az külön elemzés tárgya lehetne, hogy miképpen állhatott elő az a helyzet, hogy a Fidesznek öt évnyi kétharmados kormányzás után, tulajdonképpen nincs közvetlen média érdekeltsége.

Hirdetnénk, de nincs hol
Már az önkormányzati választások során is érződött, hogy nem tud/akar olyan erővel az utcai plakátokon rajta lenni a Fidesz, mint, ahogy azt a tavaszi országgyűlési választásokon tette. A Simicska-médiabirodalom szerves része az utcai plakáthelyeket birtokló cégek is. Amennyiben ezekből is kiszorul a mostani kormánypárt, akkor kifejezetten nehéz helyzetbe kerül egy élesebb választási kampány során.

Természetesen nem zárható ki, hogy erővel belenyúl a politikai kampány időszakában a plakáthelyek osztásának szabályozásában a Fidesz (pl. a kereskedelmi médiumokban alkalmazott, mindenkire azonos feltételeket biztosító szabály kiterjesztése erre a szegmensre is), de ez már csak kármentésre jó. Alternatív rendszer építése ilyen rövid idő alatt nehéznek látszik.

Időzített bombából politikai alternatíva?
A Simicska-Orbán háború nyilvánvalóan több mezőben folyik egyszerre. Ezek közül a leglátványosabb a média lesz, ugyanakkor ez önmagában nem döntheti el a küzdelmet. A Fidesz vezetésének a párton belül jelenleg nincsen politikai alternatívája, és egyenlőre nem látszik, hogy Simicska Lajos képes lenne megbontani a Fidesz frakciót, esetleg saját frakciót létrehozva.

Simicska a jelenlegi helyzetben nem legyőzendő politikai alternatívát jelentő ellenfele a miniszterelnöknek, hanem egy olyan időzített bomba, amely nem csak a miniszterelnökre, hanem az egész Fideszre nézve is „halálos veszélyt" jelent. A Fidesz helyzetét ráadásul tovább nehezíti, hogy Simicska jobban ismeri a párt működését bárkinél, vagyis megsemmisíteni is képes azt, amit létrehozott.

A politikai mezőben való megjelenés Simicskának (feltehetőleg csak indirekt módon), további komoly lehetőséget jelentene az érdekeinek megvédésére. Ennek ideológiai magjait a fekete pénteken már elhintette, amikor a miniszterelnököt oroszbarát, demokráciáit veszélyeztető, autoriter rendszert építő politikusnak írta le. Ezzel szemben nem nehéz kiolvasni az üzenetet, hogy szerinte a jobboldalnak egy konzervatív, nyugatbarát, modernizáció-párti, demokratikus értékek iránt elkötelezett pártra van szüksége.

Az elkövetkező hónapok kérdése az lesz, hogy elindul-e Simicska, ebbe az irányba, és átrendeződik-e a jobboldali pártpaletta, vagy a konfliktus személyes összecsapások irányában folytatódik.

Kérdés, hogy Orbán Viktornak a személyét súlyosan érintő küzdelemben lesz-e lehetősége és energiája a Fidesz médiahátországának újraépítésére.

 

Kapcsolódó cikkek