Aggasztóan romlik az ukrajnai helyzet, Európa, Amerika vezetői Kijevben, néhány európai államfő pedig Moszkvában próbált megoldást találni, egyelőre kevés sikerrel. Nem hatnak a Nyugat Ukrajna-szankciói, az agresszorként megbélyegzett Oroszország elfordul Európától és az Egyesült Államoktól. Davosban, januárban, a nyugati világ egyik legfontosabb informális kapcsolatépítő fórumán az európaiak és az amerikaiak gyakorlatilag bojkottálják az orosz rendezvényeket. Így a Moszkvából érkezettek nagyrészt kínai, indiai és közel-keleti partnereikkel tárgyaltak. Oroszország Kína és India legnagyobb külföldi fegyverszállítója. Washington szeretné kiütni a nyeregből az oroszokat Új-Delhinél, a világ legnagyobb fegyvervásárlójánál. Az új kelet-nyugati törésvonalak a Közel-Keleten is követhetők. Putyin támogatja a szíriai és az iráni rendszert, Egyiptomot, néhány Perzsa-öbölbeli olajsejkséget, rokonszenvez Törökországgal. Míg a legfőbb amerikai szövetséges, Szaúd-Arábia az olajár leszorításával gyakorolna nyomást Oroszországra. Ez egyelőre eredménytelen, a szankciók és az alacsony olajár satupofái közé szorított oroszok szenvednek, ám nem adják fel politikájukat.

TÚLÉLIK
Putyin válságkezelésként alapvető ipari-gazdasági struktúraváltást sürget. Ez azonban Oroszországban, akárcsak a szomszédos Ukrajnában nem egy éves, hanem minimum egy évtizedes feladat. Nagy a kísértés, hogy az oroszok a hagyományos módon, a központi struktúrák erősítésével próbálják meg túlélni a krízist. A nyugati embargó, még inkább a szénhidrogének áresése hatalmas veszteségeket okozott Moszkvának. Az idén januárban bevezetett krízis-intézkedés nem tűnik működőképesnek. A hadügyi tárca kivételével az apparátus képtelennek látszik a 10 százalékos költségcsökkentésre. A tavalyi alig néhány tized százalékos gazdasági növekedés után 2015-re nyugati elemzők néhány százalékos visszaesést jósolnak. A tartalékok vészes ütemben apadnak. A rubel feleannyit sem ér, mint egy éve és Moszkva el van vágva a nyugati tőkeforrásoktól. Putyin vakon bízik abban, hogy az olajár az idén emelkedésnek indul. Nagy kérdés azonban, hogy ez, ha meg is valósul, elegendő lesz-e a konszolidációhoz. Mindezek ellenére Oroszország erőforrásai és központosított hatalmi struktúrája révén jóval nagyobb eséllyel léphet túl a krízisen, mint Ukrajna. Moszkva a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagjait, elsősorban Belaruszt, Örményországot és Kirgiziát is mozgósítja, hogy hadiipari kapacitásaikat, orosz érdekeket szolgálván állítsák az ukrán hadiipari import helyébe.

Vezető politikusok egységes fellépést sürgető üzenetei ellenére Ukrajnával kapcsolatban érezhető az elbizonytalanodás a nyugati szövetségesek körében. Moszkva hajthatatlansága, Kijev egyre erősödő szándéka, hogy a délkelet-ukrajnai konfliktust katonai eszközökkel oldja meg, kétségeket ébreszt a NATO és az EU vezetésében. Ezeknek egyelőre nyíltan nem adnak teret, de az erre mutató jelek szaporodnak. Például az EU legutóbbi Ukrajna-tanácskozásán Kijev és egyes kelet-közép-európai államok ösztönzése ellenére gyakorlatilag nem hoztak új szankciókat Moszkva ellen. Pusztán meghosszabbították az érvényben levőket. Komoly figyelmeztetéssel felér az Egyesült Államok kijevi nagykövetének az ukrán Dzerkalo Tizsnya hetilapban megjelent január végi interjúja. Nem elég „függönyt cserélni" az ablakokon, hanem kardinális reformok kellenek, sürgeti a Porosenko vezetést Geoffrey Pyatt - utalva a többi között a Janukovics rendszer korrupciójára, amelynek következményei máig érződnek. Senki sem tudja, hogy mennyibe kerültek a kirakat-stadionok, a repterek, amelyeket a 2012-es foci eb-re építettek, és ezekből a pénzekből mennyi csurgott magánzsebekbe. Az ukrán GDP 7 százaléka megy el a gáz, az olajipar állami támogatására és a szektor jövedelmének oroszlánrésze ma is néhány oligarcha számláján köt ki - állítja Pyatt.

Részletek a Figyelőben!

 

Kapcsolódó cikkek