A Kínai Kommunista Párt széleskörű vizsgálatba kezdett, hogy felderítse a kormánytisztviselők között tömegesen előforduló "nem természetes" halálesetek okát. Ezek száma az utóbbi két évben drasztikusan megnőtt a pártkáderek között, mióta Xi Jinping, a Kínai Kommunista Párt elnöke nagymértékű korrupcióellenes hadjáratot indított - ezt követően csak tavaly legalább 40 tisztségviselő vetett véget (vélhetően) önkezűleg az életének, ami 30 év óta a legmagasabb szám.

A párt honlapján múlt héten megjelentetett kérdőívben a köztisztviselőknek információt kell beszolgáltatniuk az általuk ismert nem természetes halálesetekről. A benyújtandó kérdőívben ki kell választaniuk, hogy tudomásuk szerint milyen halálnemben hunyt el az általuk ismert személy, például baleset, gyilkosság vagy kivégzés, de legfőképpen az öngyilkosságokra koncentrálnak, amelyek 2012 decembere után történtek. Itt külön mezőben lehet megadni a vélt vagy valós okot: illegális tevékenység (azaz korrupció), munkahelyi nyomás, esetleg pszichológiai vagy családi probléma miatt. A dátum kiválasztása nem véletlen: 2012 végén tette széleskörűvé az éppen megválasztott Xi Jinping elnök korrupcióellenes politikáját és kezdte meg a kormányhivatalokban a tisztogatást. A vizsgálatok során, ami a Népköztársaság hadseregét is érinti, mára már több mint 180 000 hivatalnokot és tisztségviselőt büntettek meg vagy világítottak át.


"Az öngyilkosság egy jogi kiskapu, hogy a korrupt káderek megússzák a büntetést" - írja Lin Zhe, a kommunista párt akadémikusa. "A fegyelmi eljárások és más vizsgálatok a korrupt káderek ellen (...) a halálukkor befejeződnek". Ilyen esetben nem csak tisztségüket és becsületüket, de az addig a családjuk számára felhalmozott javaikat is megtarthatják. A családtagok a további vizsgálattól mentesülve megtarthatják az elhunyt által (vélhetően) csalással szerzett vagyonát, illetve a család többi részét sem vizsgálják tovább - tehát nem csak a közeli rokonságot óvja meg a nyomozás lezárása. Ezen felül a többi tisztségviselőt vagy más érintetteket is megvédi, ugyanis a vizsgálat végével nem kell attól tartaniuk, hogy az elhunyt vagyonának mozgását lekövetve visszajuthatnak hozzájuk. Emiatt a párton belüli korrupciót ellenőrző bizottságnak, a CCDI-nek (Central Commission for Discipline Inspection - Fegyelmi Vizsgálat Központi Bizottsága) a nyomozásai sokszor halálesettel végződnek. A lebukott hivatalnokoknak viszont nem csak a nyomozástól és az emiatti megaláztatottságtól kell félniük, hanem a kínvallatástól is. A vizsgálatokat végző CCDI ugyanis nem esik a kínzás elleni törvények alá, és még sokáig nem is fog, mivel "a párt még nem áll készen ennek az intézménynek az eltörlésére" - állítja Bo Zhiyue, a Szingapúri Nemzeti Egyetem kínai politikatudományi szakértője. A kikényszerített vallomások és kínzások ténye már számos alkalommal keltettek társadalmi felháborodást az évek során.


Mindezek ellenére a gazdasági fordulat mellett politikai változásra is óriási szükség van az országban, hogy Kína átalakulhasson - ennek a politikai átalakulásnak a része a mostani korrupció ellenes kampány is, amely a legalacsonyabbtól a legmagasabb rétegig húzódik. December elején egy falusi hivatalnokot fogtak el, aki 132 ingatlant tulajdonolt Sanghajban, ahol a legdrágábbak az országban a négyzetméterárak Peking után - mindazonáltal magasabb rangú tisztségviselők is áldozatul estek már. Bo Xilai, a jó családból származó és ismeretségei révén gyorsan nagy karriert befutó volt tartományi vezetőt 2013-ban találták bűnösnek sikkasztás, vesztegetés, illetve hatalommal való visszaélés miatt.

Tavaly decemberben volt az eddigi legnagyobb fogása a CCDI-nek: letartóztatták és perbe fogták a biztonsági szolgálatok volt fejét, Zhou Yongkangot, a legmagasabb kínai vezetőt, aki valaha korrupciós vádak elé nézett. 2007-től 2012-ig tagja volt a Politikai Állandó Bizottságnak (ami a 7 legmagasabb rangú legfelsőbb kínai vezetőt tömöríti), ahol a rendőrségért, a belbiztonságért, a bíróságért, az ügyészségért valamint a büntetés végrehajtásért felelős pozíciót töltötte be. A sors furcsa fintora, hogy pontosan azon az ülésen mondott le tisztségéről nyugdíjba vonulásával (akkor is korrupciós vádak közepette), ahol Xi Jinping-et a párt vezetőjének választották. A Zhou elleni vád többek között kenőpénz elfogadása, családtagok előnybe juttatása, állami tulajdon átjátszása különböző érdekcsoportoknak és hivatali titkok kiszivárogtatása.

A Zhou elleni nyomozás abban különbözött a korábbiaktól, hogy nem csak őt, hanem egész családi és érdekcsoporti körét feltérképezték és mostanra előállították. A kapcsolati hálója hihetetlen mélyre hatolt nem csak a párton belülre, hanem az állami vállalatokba is, mint például a Kínai Nemzeti Olaj Vállalatban (China National Petroleum Corporation - CNCP), ahol Zhou karrierjét kezdte és később vezérigazgatóvá vált. Nem véletlen tehát, hogy családtagjainak nagy része a kínai olaj és gáz piacon monopolhelyzetben lévő CNCP-vel kötött beszállítói valamint egyéb szerződések révén (közös vállalatok, befektetések, stb.) 160 millió dollárral lettek gazdagabbak. Várhatóan idén Zhou Yongkang-ot és családját pont az a bírósági rendszer fogja elítélni, amelyet ő irányított korábban és hatalmával visszaélve befolyásolt. És itt merül fel egy jogos kérdés, amit egy pekingi ügyvéd tett fel a kínai twitterre, a Sina Weibora: "Ha Zhou Yongkang olyan rossz, akkor a korábban az irányítása alatt álló bíróságok és ügyészek nem rosszabbak?"

A korrupt hivatalnokok tömeges jelenléte nem véletlen. Ezt támasztja alá egy, a kínai kormány által tavaly végzett felmérés, amely során megkérdeztek 3000 tisztségviselőt, hogy mennyire elégedettek a felvételi és kinevezési eljárásokkal. Az eredmény szerint a részrehajlás általános, a tisztségek nagy részét kiárusítják vagy családon belüli rokonnak, esetleg barátnak osztják ki. Magukat a kiválasztási folyamatokat a vezetők saját kezükben összpontosítva gyakorlatilag monopolizálják, így az ajánlásokat, az ellenőrzést és a több-jelölt rendszert teljesen eltorzítják. Erre reagálva Xi Jinping a párt felvételi eljárásának fejlesztését tűzte ki célul, hogy "a minőségre és nem a mennyiségre" kell koncentrálniuk.

Egy pártelnöki iránymutatás vagy rendelet azonban keveset ér hosszú távon. A kritikusok szerint Kína nem volt képes implementálni a korrupció ellenes intézményeket, mint amilyen a közjavak nyilvánossá tétele, az átlátható tisztségviselői vagyonbevallások, a nyilvános közbeszerzések, a pártatlan bíróság valamint a szabad média. A nagyobbik bajt inkább az jelentheti, hogy nem is tervezik bevezetni ezeket az intézményeket, így a jövőben kevés változásra számíthatunk majd e téren. Pedig kezdésnek, tekintve mostani esetünket, hogy a "nem természetes" haláleseteket megelőzzék és a bűncselekményeket ténylegesen felderíthessék, például a teljes vagyon zárolása és a vizsgálat folytatása az egyén halála után egy ésszerű és hathatós lépés lenne.


Ezek alapján a korrupció ellenes kampány inkább tűnik a mostani politikai erőviszonyok megváltoztatásának, mint tényleges, hosszú távra tervező reformnak. Ahogy Cai Lihui professzor, a Sun Yat-sen Egyetem politikai elemzője mondta: "az összes korrupt és tisztességtelen magatartás már évtizedek óta jelen van", és "ez a fékek és ellensúlyok hiánya miatt alakulhatott ki a kínai kormányban. Senki sem tudja már korlátozni a tisztségviselők és a párt hatalmát". Az ellensúlyok lebontásának (vagy Kína esetében ki nem építésének) bizony megvannak a következményei, amelyeket nekünk is észben és szem előtt kell tartanunk. Így, ha egy nem liberális demokráciához szeretnénk hasonlítani, akkor a hatalmas méretű korrupciót a rendszer természetes velejárójának kell majd tekintenünk.

Kapcsolódó cikkek