Lapunk elsőkét adott hírt éppen egy esztendeje arról, hogy a Hamilton Galéria 2014 júliusában visszakéri a Krisztus Pilátus előtt című képét, mert annak lejár a bérleti szerződése. Birtokunkba került ugyanis a Hamilton Galéria elnök asszonyának ebben az ügyben a debreceni Déri Múzeum igazgatójához írt levele. Mondhatni félrevertük a harangokat, de ez sajnos süket fülekre talált. Mármint a politikusok részéről. Ők csak akkor döbbentek rá, hogy baj van, amikor már késő volt - az óriás festményt tavaly nyáron tényleg le kellett akasztani a múzeum faláról. Ekkor nagy sietve szabályt hoztak- a lex Munkácsyt -, ami utóbb fölöslegesnek bizonyult.

A jogszabályalkotás útvesztőiről és buktatóiról mindennél többet mond ez a történet. A kudarcot, mármint a világhírű kép elvesztését akkor azzal magyarázták, hogy nem volt jogszabály, ami felhatalmazta volna a kulturális államtitkárt a festmény megvásárlására. Igencsak érdekes okfejtés ez, mert saját bevallásuk szerint több mint egy évtizede(!) tárgyaltak már a festmény megvételéről. Kérdés, milyen alapon? Szóval, hoztak egy jogszabályt, hogyan lehet az adófizetők pénzéből állami forintokat fordítani nagy értékű műalkotások vásárlására. Már önmagában is érdekes paragrafus, mert lényegében arról szól, hogyan kössük gúzsba a saját kezünket, de ennek immár nincs különösebb jelentősége, mert a Kanadába visszavitt Munkácsy képet immáron más pénzből akarják visszaszerezni. A Déri Múzeumban felvonult Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának első embere, Kósa Lajos volt debreceni polgármester és annak utódja, Papp László, hogy világgá kürtöljék a nagy hírt: megvettük a Krisztus Pilátus előtt című képet. Majd nem sokkal később közlik, hogy az adásvételről szóló szerződést március végén(!) írják alá. Kár lenne persze ezen fennakadni, ha szóban - ahogy az gentlemanek között szokás - az üzlet megköttetett. Csakhogy maga Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjának vezetője is az másodkézből értesült a nagy hírről, s kapásból cáfolta, hogy megállapodás született volna. Ami azért gond, mert ennek a programnak a pénzügyi forrásából kellene kifizetni Munkácsy remekművét. Szóval, éppen az az ember nem tud róla, akinek a zsebébe kellene nyúlnia. Őszintén reméljük, hogy a reménybeli üzlet másik feltétele már hitelesebben teljesült, Hamilton Galéria igazgatótanácsa valóban rábólintott az üzletre. Sajnos az elnök asszonyt nem értük utol, hogy megerősítse a hírt.

Balog Zoltán miniszter a vételárat nem árulta el. Az viszont tény, hogy a világhírű aukciós házak egymástól függetlenül 10 millió dollárra becsülték a műalkotás árát. A licit tehát innen, és - a szokásostól eltérően lefelé - indulhatott.
Ha a kormányzat és a jegybank kommunikációs zavarának számlájára írjuk az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat, s feltételezzük, hogy minden a legnagyobb rendben (lesz), még akkor sem dőlhetünk nyugodtan hátra. Hiszen a Krisztus Pilátus előtt című kép megvásárlása csak félmegoldás. Kincstári optimizmus azt feltételezné, hogy ennek a festménynek a visszaszerzésével már egyszer s mindenkorra összeáll a Munkácsy-trilógia. Mert akkor ott van még a Golgota, ami történetesen Pákh Imre műgyűjtő tulajdona. Azt is meg kellene venni ahhoz, hogy ne fél, hanem teljes megoldással szolgáljon a kulturális kormányzat. A két kép, pontosabban azok tulajdonosai között van egy pénzben mérhető különbség is, ami eddig nem kapott nagy nyilvánosságot. Míg a kanadaiak évi 50 ezer dollár bérleti díjat kértek a Krisztus Pilátus előtt című festményért, addig Pákh Imre ingyen adta kölcsönbe a Golgotát, ám ez a letéti szerződés már ugyancsak lejárt. Azaz tíz év alatt félmillió dollárt „ajándékozott" a magyar államnak. Kósa Lajos most oda nyilatkozott, hogy természetesen a Golgotát is meg akarja vásárolni a magyar állam, s - talán nem véletlenül - Pákh Imre üzletember hazafias érzületére is apellált.

Pákh Imre meglepetésének adott hangot, amikor telefonon tolmácsoltuk neki Kósa Lajos szavait. Mint megtudtuk tőle, két hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar állam nyélbe üsse vele az üzletet. A templomokat építtető Vaszilij Anyiszimov orosz származású milliárdos 10 millió dolláros ajánlatot tett a Golgotára, amit ő egyelőre nem fogadott el, még haladékot kért a válaszadásra, azért, hogy - ha lehet - ne hulljon szét a Munkácsy-trilógia. Az orosz milliárdos két hónapnyi haladékot adott, így tehát legkésőbb május elsejéig kell színt vallania a magyar kulturális kormányzatnak, ha tényleg szándékában áll a Trilógia harmadik darabjának a megvásárlása.

„Szívügyem, hogy egyben és Debrecenben maradjon a Munkácsy-trilógia, ezért valamennyit még engedhetek is az árból. Elsősorban a magyar államnak szeretném eladni a Golgotát, de persze nem mindenáron." - mondta lapunknak Pákh Imre, akit az ukrán fővárosban értünk el telefonon, ahol a kijevi egyetem magyar tanszékének megalapításáért és folyamatos támogatásáért avatták éppen díszdoktorrá. Ezzel egy időben a kijevi magyar nagykövetségen a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem is kitüntette őt, ünnepélyes keretek között a jelentős közhasznú mecénási tevékenysége elismeréseként.

 

Kapcsolódó cikkek