A közelmúltban fogadta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek és a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselőit. A találkozó célja, hogy a kormány és a négy történelmi egyház között stabil, partneri együttműködés alakuljon ki a szakképzés területén - adta hírül a tárca. A hír kapcsán felmerülhet a kérdés: milyen különbség van egy egyházi és egy állami fenntartású szakképző intézmény között?

MÁSKÉPP EGYFORMA
Azok nagyon különbözőek és nagyon egyformák is egyszerre - fogalmazott a Figyelő Online-nak Rubovszky György Zsolt, a gödi Piarista Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium korábbi igazgatója. Hasonlóak, hiszen az állami oktatási intézmények kerettantervéhez kell tartaniuk magukat, ugyanakkor mások, mert világos értékrend szerint működnek, amelynek hangsúlyos eleme a gyerekek iránti bizalom, tisztelet. Ennek nyomán jellemzően a közoktatási rendszerben nehezen megmaradó, több iskolából már elküldött tanulóknak is esélyt kíván adni. Mivel ezek az intézmények ezáltal nagy hangsúlyt fektetnek a személyes fejlesztésre, igen heterogénné válnak, hiszen a kiemelkedően tehetséges tanulók és a különösen nehéz helyzetben lévők is ugyanezt igénylik. Mindazonáltal igaz, hogy jelenleg a szakképzés a közoktatás azon szegmense, amely a leszakadó réteg számára utolsó mentsvárként jelenik meg. A szakiskolákba kerülő fiatalok nagy része tehát - többek között - részképesség-zavaros (diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás), amelyről az intézményvezetők elvileg szakvéleményt kapnak, amely tartalmazza a szükséges fejlesztési indikációkat. Ám innentől kezdve az igazgató döntésén, az intézmény kapacitásán, erőforrásain múlik, hogy valóban minőségi fejlesztési programot képes-e a tanulónak nyújtani. Vagy esetleg csak valamilyen formai módon felelnek meg az előírásnak.

EURÓPA LEGJOBBJAI
Ha az iskola komolyan veszi a fejlesztést, ahhoz több komplett státusznyi munkaóra szükséges - hangsúlyozza Rubovszky György Zsolt. Mint mondja, sokszor szakmai berkeken belül is vitás kérdés, hogy lehet-e 13-14 éves korban „disz-es" tanulót még fejleszteni. Véleménye szerint: igen, ám ehhez időre és erőforrásra van szükség. Az iskoláknak emellett az életvezetési nehézségekkel, esetleg erős szorongással, és emiatt viselkedési problémákkal küzdő diákok számára is segítséget kell nyújtaniuk. Az ilyen tanulók gyakran a korábbi, iskolai megaláztatásaik miatt például arra sem hajlandóak, hogy a többiek előtt hangosan olvassanak. Nem egy gyerek kerül ilyen háttérrel szakiskolákba.
Az egyházi intézményekben gyakran erősebb a tanulók személyes kísérése, azok jó része személyre szabott támogatást igyekszik nyújtani. A gödi piarista iskolában Mentori Rendszer működik. A figyelem meg is térül: a szakmák európai versenyén, az Euroskill-en pár éve az ő tanulóik vitték el az első helyeket, és a kontinens két legjobb ácsa is innen került ki.

AKADÁLYVERSENY
Nem segít ugyanakkor az elhivatott pedagógusok helyzetén, hogy a korábban ötéves szakképzést először négy-, majd háromévesre csökkentették, így kevesebb közismereti órájuk is van, jóllehet az alapvető kompetenciákat ezek keretében lehetett fejleszteni. Németországban egyébként hasonló a rendszer - ez a példa lebeghetett a változást szorgalmazók szeme előtt -, a háttérben azonban az a logika húzódhat meg, hogy ne az állam képezze ki az ipar munkaerejét, abból az ágazat vegye ki a részét. Ennek érdekében a cégek jelenleg magasabb normatívát kapnak, mint az iskolák - miközben a vállalatok egyelőre nem látszanak képesnek arra, hogy önálló tanműhelyeket tartsanak fenn.

A korábbi rendszerrel ellentétben az iskoláknak már egyáltalán nincs beleszólása abba, hova szerződik a diák a duális képzés keretében, holott a korábbi rendszerben, ha mondjuk az ígéretekkel ellentétben olcsó segédmunkásnak „használták" őket (például takarításra), akkor az iskola szerződést bonthatott, elhozhatta a diákot. Most erre már nincs rálátása, hiszen a gyerekek a cégekkel szerződnek. Rubovszky György Zsolt szerint a helyzet az, hogy a duális képzés vitathatatlan előnyeit korábban, annak hivatalos bevezetése előtt is élvezhették a diákok, csak egy lelkiismeretes, jó intézmény kellett hozzá, amely szakmai nívója által megfelelő céges kapcsolatokat teremtett. A gödi piarista iskola tanulóinak jelentős része már sok évre visszamenően cégekkel kötött együttműködési megállapodás keretében végezte gyakorlati képzése nagy részét. Abban a formában azonban az iskola tudott felelősséget vállalni a tanuló képzéséért, amit a közoktatási, majd a köznevelési törvény is természetszerűleg rá tett, és rá tesz. A jelen rendszer hordoz egy törvényességi krízist: a szülő után a köznevelési intézmény által vállalja az állam a fiatalkorú tanuló fejlesztését. Amikor azonban ugyanazen állam kiveszi a köznevelési intézmény kezéből a jogot, hogy felelős résztvevője legyen a tanulók által kötött tanulószerződésnek, akkor valójában nem adja meg a felelősséghez mért jogokat.

BIZONYTALANSÁGBAN
A finanszírozás is átalakult. Az egyházi intézmények továbbra is tanulólétszám alapján jutnak forráshoz. Ugyanakkor ez nagyfokú bizonytalanságot visz a rendszerbe, hiszen a kapott finanszírozás évről-évre döntés tárgya, ami megkérdőjelezi a tervezhetőséget, és a pedagógusok, intézmények létbiztonságát. „A szakképzési hozzájárulás rendszerében az iskolák versenyeztek a cégek támogatásáért, így az erősebb képzést nyújtók jutottak előnyhöz. Erősödött a versenyszellem. Ilyen módon az iskolák bizonyos értelemben igen erősen a piac részét képezték" - veti fel Rubovszky György Zsolt.

 

Szakiskola: az egykori szakmunkásképző, szakmát ad
Szakközépiskola: érettségit és ágazati képzést ad
Szakképző iskola: szakiskola és szakközépiskola egyben

Kapcsolódó cikkek