- Az elején le szeretném szögezni, hogy nem vagyok sem hungarosiíta, sem hungaroszunnita. Mindenki besorol engem valahová, de valójában vannak dolgok, amik jó irányba mennek és vannak, amit tragikusnak tartok. Ami jó, hogy a mai kormányzat jól tudta kezelni a válságot: ez megmutatkozik gazdasági növekedésben, pénzügyi stabilitásban, és fontos volt az adósságok konvertálása is. A devizahitelek rendezése és a rezsicsökkentés is pozitív irányba hatnak. Az unió hét évet elveszített azzal, hogy nem a Fed politikáját követte, hanem a megszorításokkal próbálkozott, ami kudarcos lett, hatalmas visszaesést hozott. Jónak látom, hogy a magyar kormány megpróbált ettől eltávolodni. Bernanke is megmondta: a krízisben egy jegybankelnök annyit tehet, hogy kiáll az erkélyre és két kézzel szórni kezdi a pénzt az utcára. A fáradt, fonnyadt Európának Amerika frissebb gondolkodására van szüksége.

- Korábban mintha kevesebb lett volna a vitája, az érdekellentéte a hatalommal, nem?
- Szó sincs róla, egy érdekvédelmi szervezet, mint a VOSZ, óhatatlanul érdekkonfliktusba keveredik a mindenkori kormánnyal. A hatalom nem szereti, ha ellentmondanak neki, de az érdekvédelmi szervezeteknek pont az a feladatuk, hogy kiálljanak a tagjaik érdekei mellett, még akkor is, ha azzal a regnáló hatalom nem ért egyet. Rengeteg vitánk volt a politikával már korábban is, Medgyessy Péter elrendelte, hogy cégeim ne kaphassanak munkát, Gyurcsány Ferenc pedig azt mondta, hogy menjek el külföldre.

- Vállalkozóként is voltak nézeteltérései?
- Ismert nagyvállalkozó vagyok, és mellette érdekvédelmi tevékenységet látok el - és ezt a kettőt rendszeresen összekeverik. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége érdekvédelmi szervezet, nem politikai párt. Mindig a tagok érdekét képviseltem, soha nem a magam érdeke motivált a szövetségi munkám során. Emiatt a vállalatcsoport a méretéhez képest elenyésző állami megrendelést kapott. Például ajánlatot adtunk annak idején az M5-ös autópálya Szegedig történő megépítésére, de hiába volt 150 milliárd forinttal olcsóbb a miénk, mégis a jóval drágább Bouygues-Strabag konzorciumot választották.

- Ön szerint nemzetközileg még szalonképesek vagyunk?
- Lassan elveszítjük a hitelességünket. Személyre szabott adótörvényekkel nem illik a versenytársakat kiszorítani a piacról. Ott van például az RTL Klubra szabott 50 százalékos reklámadó, vagy a Tescóra és a SPAR-ra célzottan kivetett, hatvanszorosra emelt élelmiszerlánc felügyeleti díj. Ezek a nemzetközi üzleti életbe, a nemzetközi morálba nem illeszkedő lépések. Itt a kormány - és mi magyarok is - morálisan vesztettünk.

- Mi a helyzet az ön által sokszor kritizált takarékszövetkezeti törvénnyel?
- A takarékszövetkezetek kapcsán az az alapvető problémám, hogy a kormány nem tiszteli a tulajdonjogot, pedig ez a polgári társadalom és demokrácia legalapvetőbb kérdése. A tulajdonjogot nem lehet korlátozni vagy leértékelve elvenni, és utána magánszemélyek szűk körének olcsón eladni. Továbbra is fellépünk 150 ezer szövetkezeti részjegytulajdonos érdekében, akik többnyire idős emberek. Mögöttük jellemzően még egy legalább hattagú család is áll - gyerekek, unokák -, azaz a takarékszövetkezetek problémája összesen közel egymillió embert érint.

- Mi az, ami igazán bántja?
- Azzal az indokkal, hogy nem stabil a takarékszövetkezeti rendszer, olyan törvényt hoztak, amely lehetőséget biztosít bizonyos érdekcsoportok számára, hogy önkényesen átvegyék az irányítást az egész rendszer felett. Márpedig ez az indoklás tele van csúsztatással és a tények szándékos összekeverésével.

A teljes interjú a friss, csütörtöktől kapható Figyelő hetilapban (2015/11-ik szám) vagy előfizetői hozzáféréssel olvasható. Ebben Orbán Viktorral és más politikusokkal való kapcsolatáról is vall az ország egyik leggazdagabb embere.