A négy év tapasztalata alapján érdemes összefoglalni az európai alapellátási gyakorlatról szerzett ismereteket, ami hozzájárulhat az eredményesebb hazai alapellátási rendszer kialakításához. Általános megállapítás, hogy Európa tagállamaiban öregszik a háziorvosi kar, az átlagéletkor közelít a 60 évhez, hazánkban 40 százalékuk 60 évnél idősebb. Az első számú feladat ennek a folyamatnak a megállítása, amelyhez elengedhetetlen az okok felderítése. Ez utóbbiak egyike az orvos kompetenciájának helyes meghatározása és a háziorvosi szakma megítélése.


Egy Szlovéniában végzett kutatás szerint az orvostanhallgatók azért óvakodnak háziorvosnak menni, mert a szakorvosok körében a szakma megítélése nem pozitív. A háziorvos lehetőségeit például azzal korlátozzák, hogy számos gyógyszert csak szakorvosi javaslatra írhat fel, vagy nem utalhatja be a páciensét bizonyos vérvizsgálatokra. Hiába van például diabetológusi képzettsége, nem végezheti el az ezzel kapcsolatos valamennyi vizsgálatot. A definitív ellátás iránti elvárás pressziój-a, valamint a szűkös kompetencia és a korlátozott szakellátói kapacitás közötti ellentmondás kezelése mindennapi frusztrációt okoz még egy nagyobb gyógyító szervezetben is, az egy személyben ellátó háziorvos számára pedig ez hatványozottan jelentkezik, és a betegnek sem előnyös.

A hazai rendszer szabályai a betegek szakellátás felé történő „elszívását" és azon a szinten való gondozásukat eredményezik, ennek azonban korlátja van, hiszen a társadalombiztosítás csak bizonyos számú vizsgálatot térít. Ez az adminisztratív-pénzügyi korlát nem alkalmas arra, hogy szakmai alapon különbségeket tegyen a szakorvosi rendelőben és a háziorvos által elvégzett gyógyítás között.

Az UEMO vizsgálata szerint a legtöbb európai országban utóbbi végzi a hipertónia, a cukorbetegség, az isémiás szívbetegség, az asztma, a COPD, a mozgásszervi betegségek gondozását. A feladatok ellátásához a szakmai-szabályozási feltételeket biztosítják. A jelen és közeljövő lehetősége a telemedicina, a telekonzultáció. Ez segítené a háziorvosi gyógyítómunka tételes tb-finanszírozását, természetesen számszerű korlátozás mellett.




Hazánkban a praxisjog megvásárlása tovább növelte az önálló háziorvosi munka elkezdésének nehézségeit. A számos hivatali eljárás (orvosi nyilvántartás, kamarai tagsági igazolás, feladatátvállalási szerződés, működési engedély, finanszírozási kontraktus) mellett a praxisjog megvásárlásának anyagi, illetékterhei, kockázatai (pl. önkormányzattal való szerződéskötés elmaradása, az előző háziorvos praxisának folytatása, betegek elvándorlása) külön nehézségeket jelentenek az újonnan belépő orvosok számára.

Nem egyedülálló Európában az alapellátás egészségügyi szakemberekkel való bővítése. Ez a földrajzi adottságok miatt Nagy-Britanniában terjedt el leginkább. Probléma azonban, hogy nem megfelelő a koordináció a szakdolgozók és a háziorvosok között. Itthoni példa erre a védőnői s a házi gyermekorvosi praxis közötti koordináció nehézsége. Németországi, horvátországi projekteredmények mutatják azonban, hogy a háziorvosi praxisba integrált szakdolgozói munka hasznosul a leginkább. Tisztában kell lenni azzal, hogy ennek a tevékenységnek a kibővítése a háziorvosi rendszert még inkább kiüresítené, a szakma vonzereje tovább csökkenne.

A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a háziorvosi rendszer fejlesztése azonnali feladat. Ennek magában kell foglalnia a szakképzés fejlesztését, a fiatal orvosok pályára juttatásának támogatását, a szakma presztízsének növelését és a pályaválasztást motiváló, valamint a pályán maradásra ösztönző intézkedések egyik legfontosabbjaként a háziorvosi kompetencia kiszélesítését a finanszírozási feltételek mellérendelése mellett.●

Az UEMO és a magyar elnökség
■ Az UEMO-t 1967-ben alapították Belgium, Franciaország, Németország, Hollandia és Olaszország háziorvos-szervezetei. A magyar elnökség mandátumának indulásakor, 2011-ben 23 tagja volt az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség államaiból. Az UEMO magyar szervezete a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete. A szervezet alapokmányában az áll, hogy célja a magas szintű európai alapellátási szakképzés, szakmai gyakorlat és betegellátás, az európai családorvosok érdekeinek védelme, az orvosi gyakorlat szabadságának biztosítása, a jó betegellátás szavatosságának támogatása más orvosi szakmákkal együttműködve. Az UEMO céljai alapján dolgozta ki a magyar csapat a programját. Ebben felhívta az európai államok figyelmét a családorvosok s egyéb alapellátók szakmai érdekképviseletének szükségességére. Fontosnak tartotta további tagországi szervezetek bevonását főleg Kelet-Európából és a Balkánról.

A kiemeltnek ítélt szakmai témákkal folyamatosan, szakértői csoportokban kell foglalkozni. Kölcsönös érdekekre alapozott kapcsolattartást látunk szükségesnek a többi európai civil orvosi szervezettel. Fontosnak tartjuk, hogy egységes szempontrendszer szerint történjen a továbbképzés és annak akkreditációja, ezek között a határokon átnyúló akkreditáció kialakítása a továbbképzések terén. Kísérletet kell tenni arra, hogy az alapellátást, a családorvoslást az európai szakmapolitika fókuszában tartsák. A programnak és a magyar elnökségnek az UEMO plénuma bizalmat szavazott, az elnök Hajnal Ferenc professzor volt, a főtitkári feladatokat Papp Renáta, a kincstárnoki tisztséget pedig Balogh Sándor nyerte el.●

Kapcsolódó cikkek