Egyre inkább elterjed az extrém kapitalizmus a nagyvárosokban, amely kapcsán akár városrészeket is privatizálnak. Londonban például 250 olyan felhőkarcolót építenek, amelyek magántulajdonban lesznek és a lakóközösségek vagy a tulajdonosok önállóan fogják iránytani azokat. Ilyen privát terület lesz például a Nine Elms, egy hatalmas, 195 hektáros telek, amely az új, elképesztően biztonságos amerikai nagykövetségnek ad helyet. Hasonló példa a londoni Olimpiai Park, amely szintén magántulajdonban van az Olimpiai Faluval együtt.

Dubai is hasonló helyszín, egyesek szerint ez a világ leginkább privatizált városa. A modern arculat is ezt jelzi, egyre több nagyon biztonságos magánáruház, konferenciaközpont vagy luxus apartman épül Dubaiban. Ezek a komplexumok leginkább a repülőterek várótermeire emlékeztetnek, nem a közösségi terekre. Az erősen privatizált területek kialakulásában a háborúnak is jelentős szerepe van. Beirut külvárosában Rafik Hariri - milliárdos üzletember és a korábbi miniszterelnök - jutott kiváló lehetőséghez: megalapította a Solidere nevű vállalatot, amely segítségével újjáépítteti a városközpont egy 200 hektáros darabját.

A City of Quartz című 1990-es Los Angeles-ről könyvében Mike Davis kifejtette, hogy olyan városok jönnek majd létre, ahol a közösségek egymástól elkülönülten élnek. A zárt, magán lakóparkokban élőket portaszolgálat és fegyveres őrök választják el más közösségektől és a külvilágtól. Az ilyen modellek kialakulására főleg olyan városokban van esély, ahol a társadalom polarizált, nagy a szegregáció. Los Angelesben például az egyike az Amerikai Egyesült Államok etnikailag és szociálisan megosztott városainak.

A lakóparkok elterjedését a privatizációhoz hasonlóan nehéz meghatározni. Az American Housing Survey felmérése szerint csaknem 11 millió amerikai él lakóparkokban, azonban valószínűleg ez a szám sokkal magasabb. A legtöbb lakópart Kaliforniában, Floridában és Texasban található. Ezek a lakóközösségek gyakran teljesen függetlenek a helyi önkormányzattól, tehát nem fizetnek adót és a különféle szolgáltatásokat, mint például a hulladék összegyűjtését önállóan biztosítják.

A Harvard munkatársa, Jerold S Kayden alkotta meg a „Pops" (privately owned public space) kifejezést a magántulajdonban lévő nagyobb városi területekre. A kutatása szerint csupán New Yorkban 503 ilyen van. Manhattan egyik legfelkapottabb turistalátványossága, a High Line is ilyen. Ez a mintája a londoni a Garden Bridge-nek, annak parknak, ahol megtiltottak számos tevékenységet: nem lehet vállalati eseményeket szervezni, tüntetni és előre kell jelezni, ha egy 8 főnél nagyobb csoport érkezik.

Bár egyre inkább elterjed a privatizáció, Jelenleg nem lehet megmondani, hogy melyik a leginkább „privát" város a világon. Indiától Latin-Amerikáig, Afrikától Kínáig mindenhol találni ilyeneket.

Kapcsolódó cikkek