- A Tett és Védelem zsidó civil szervezet megrendelésére készített Medián felmérés egy jó és egy rossz hírt is tartalmazott a magyarországi antiszemitizmusról. A jó hír, hogy az kissé csökkent Magyarországon, a rossz viszont az, hogy Budapesten radikálisan nőtt. Mennyire beszélhetünk trendről vagy ez inkább csak egy pillanatfelvétel?

- Valójában semmi sem változott, a mért egy-két százalékos csökkenés a véletlennek is betudható. A valódi trendváltozás 2010-ben következett be, amikor a radikális antiszemiták aránya 13%-ról (2006) 7% -ra nőtt, igaz, most ismét „csak" 13-14%. Ezzel párhuzamosan a nem antiszemiták aránya 66% -ról (2006) visszaesett 60 százalékra (2010), de most ismét 69%. Az akkori ugrás okáról csak hipotézisek vannak. Az én hipotézisem lényege, hogy ez volt az az év, amikor a Jobbik bekerült a parlamentbe, és így olyan sztereotípiák, amelyek sokak fejében ugyan megfordultak, de nem tartották helyénvalónak kimondani, hirtelen megjelentek a politikai közbeszédben. Így mások is bátrabban kezdték el nyilvánosan is hangoztatni az antiszemita szövegeket. Ez a közvélemény-kutatásokra is vonatkozik. Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy a nézeteik esetleg szégyellnivalók, nem fogják azokat feltétlen bevallani a kérdezőbiztosnak. De ha közszereplők is hangoztatják ugyanazokat a gondolatokat, akkor legközelebb már nem lesznek szégyenlősek. Van még egy ok, ami miatt 2010-ben hirtelen megnőtt az antiszemitizmus: a Jobbikkal a legtöbben a rendszerellenes retorikájuk miatt azonosultak. Ám az azonosság kifejezéséhez közös nyelvre is szükség van, ezt pedig az antiszemitizmus nyelvében találták meg, ez fejezte ki az egész, deklaráltan anti-antiszemita rendszerrel való szembeállásukat. De a mostani kutatásra visszatérve, 2011-hez képest minden évben csökkent valamelyest az antiszemiták aránya. Ma a felnőtt lakosság körülbelül egyharmada tekinthető antiszemitának, ők fele-fele arányba radikálisok, illetve mérsékeltebben előítéletesek.

- Mi a helyzet Budapesttel? Eddig azt gondoltuk, ez egy liberális nyitott város, mondjunk ennek búcsút? A felmérés szerint a lakosság 36 %-a radikálisan, további 13 százaléka mérsékelten antiszemita.

- Óvatossággal kezelném ezt a mérést. Alapszabály, hogy ha egy hosszú idősorban radikális változások vannak, akkor arra kell, hogy legyen kézenfekvő magyarázat. Ebben a Medián felmérésben a tavalyi adatokhoz képest megduplázódott a budapesti antiszemiták aránya, miközben a falvakban ez az arány radikálisan csökkent. Szerintem ez az eredmény megerősítésre szorul, legalább még egy vizsgálatnak alá kellene támasztania. Várjunk még a félelemmel.

- Az is kiderül a felmérésből, hogy a felső középosztályra jellemző leginkább az antiszemitizmus és az általános idegenellenesség. Korábban azt gondoltuk, hogy a szegények, a lecsúszó rétegeket azok, amelyek leginkább kirekesztőek. Ez is megdől?

- Ez egy elterjedt nézet, ám óvatosan kell vele bánni. A történeti kutatásokból kiderül, hogy a 19. század utolsó harmadában, amikor egy nagy antiszemita hullám volt Ausztriában, Németországban vagy épp Magyarországon (gondoljunk pl. Tiszaeszlárra), a politikai antiszemitizmusra nem a legszegényebbek - pl. a városi proletárok - , hanem a társadalmi státusukat leginkább fenyegetve érzők voltak a legfogékonyabbak: a városi kispolgárság, a kisiparosok, a kiskereskedők. Ők alkották az antiszemita mozgalmak bázisát. Ami Magyarországot illeti, már a korábbi kutatások feltárták, hogy nálunk inkább a középrétegek, mint a legfelső vagy legalsó rétegek előítéletesek. A 2013-as kutatásunkban például a legelőítéletesebb a felső-középréteg volt. Egyrészt ők is tartanak a lecsúszástól, másrészt úgy érzik, versenyhelyzetben vannak, és az ebből fakadó veszélyérzetet, félelmet előítéletekkel teszik könnyebben értelmezhetővé, elviselhetővé. De tegyük hozzá, hogy a társadalmi, gazdasági vagy demográfiai tényezők valójában nagyon kevéssé játszanak szerepet abban, hogy valaki antiszemita lesz-e vagy sem. Már az első, ezzel foglalkozó kutatásomból 1995-ben az derült ki, hogy a szociális vagy gazdasági tényezők mindössze 2,5 százalékban felelnek azért, hogy valaki antiszemita. Ennél sokkal inkább magyarázza ezt az ideológiai meggyőződés, az erős nacionalizmus, illetve az anómia, vagyis egyfajta társadalmi bizalmatlanság, pesszimizmus. Ezek az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat, nem tudják befolyásolni, hogy mi történik a világban, úgy érzik, hogy nem az ő érdekeiket képviselik a politikusok, a bíróságok nem védik meg őket. Az ilyen emberek nagyobb arányban lesznek antiszemiták, mint akik bíznak a világban. Szerepet játszik egy harmadik tényező: az általános xenofóbia. Azok, akik utálnak másokat, a zsidókat is utálják.

- Mennyiben játszik szerepet a családi háttér az antiszemitizmus kialakulásában?

- Ez is fontos lehet. Az emberek megtanulják ezeket a sztereotípiákat és előítéleteket, ezek úgymond a társadalmi- kulturális tudáskészletünk részei. A kérdés az, hogy használják-e őket. Lehetséges, hogy akik ilyen családban nőttek fel, azoknál természetes, hogy ezeket használják, amikor társadalmi problémákról beszélgetnek. De a gyerekek, a fiatalok az előítéletes sztereotípiákat megtanulhatják az iskolában, az interneten, vagy máshol is. A lényeg, hogy kiépül-e a gátlás: bár ismerem őket, de nem használom. Ennek a gátlásnak a kiépülésében az iskolának és a nyilvánosság fórumainak nagyon nagy szerepük vak. Sajnos ez a gátlás most Magyarországon nagyon alacsony szinten van. Épp ezért amikor azt észleljük a hétköznapi életben, hogy nőtt az antiszemitizmus, akkor inkább arról van szó, hogy nem nőtt, hanem hangosabb lett. Sokan gondolkodtak korábban is így, de most ki is mondják.

- A kutatásból az is kiderült, hogy még a baloldali pártok szimpatizánsainak körében sincs egyértelmű elhatárolódás.

- A nagy néppártokban, így a Fideszben, de még az MSZP-ben is nagyjából a népességbeli aránynak megfelelő az antiszemiták aránya. A Jobbik más eset, ott a támogatók 70 százaléka antiszemita, de ami még érdekesebb: kb. egyharmaduk nem az. Ez azt is mutatja, hogy az antiszemitizmus önmagában nem indokolja a Jobbik választását, hanem ennek más motívumai vannak. Egy néhány évvel ezelőtti, Jobbikkal kapcsolatos felmérésből kiderült: a párt Facebook-támogatóinak összesen négy százaléka mondta, hogy főként az antiszemitizmus miatt támogatja ezt a pártot. Ennél sokkal többet nyomott a latba a rendszerellenesség, az elmúlt 25 elutasítása.

- Holokauszt-emlékév van, tavaly és idén is rengeteg ezzel kapcsolatos esemény zajlott, de úgy tűnik, ez sem befolyásolja az antiszemiták arányát. Nem érdemes abban bízni, hogy ha sokat beszélünk a történelemről, ha bizonyos tényeket rögzítünk, ha az iskolában oktatjuk, ha szembenézünk a múlttal, mint a németek tették, akkor kisebb lesz zsidóellenesség?

- Ebből a felmérésből az derül ki, hogy viszonylag kevés emberhez jut el, és nagyon kevés embernek fontos, hogy miről is szólt a holokauszt emlékév. De nincs lineáris összefüggés aközött, ha valaki felmentő álláspontot képvisel a magyar múlttal kapcsolatban, és ha valaki antiszemita. Ezek az emberek egyszerűen úgy érzik, hogy kellemetlen egy olyan közösséghez tartozni, amelyre történelmi bűnök árnyai vetülnek, sokkal jobb egy olyan közösség tagjának lenni, amelyre büszkének lehetünk. Így megpróbálják háttérbe szorítani, jelentéktelenné, sőt nem létezővé nyilvánítani azokat a tényezőket, amelyek ezt lehetetlenné teszik. A számok azt mutatják, hogy kétszer annyian mentik fel Magyarországot a vészkorszak bűnei alól, mint akik valójában antiszemiták. A történelmi múlt önfelmentő kozmetikázására való hajlam és az antiszemitizmus közé nem tehető egyenlőségjel.

- De mit lehet tenni azért, hogy húsz év múlva a magyar társadalom egyharmada ne legyen antiszemita?

- Elsősorban nem az számít, hogy mennyit beszélünk erről, vagy mennyit oktatnak róla az iskolában, hanem az, hogy ezt kik teszik és hogyan. Akkor van esély a változásra, ha az iskolai programok jövőorientáltak, mondjuk az emberi jogi oktatás részeként beszélnek az antiszemitizmusról és az előítéletekről, és nem egyszerűen felidézik a múlt bűneit és a bűnök okozta szenvedéseket. Nem egyszerűen emlékezni kell, azt is meg kell mutatni, miért is kell emlékezni.

- Számít az, hogy a politikai elit mennyire határolódik el az antiszemitizmustól?

- Abszolút számít. A politikai és a kulturális elit normaadó a hétköznapi emberek számára. Németországban az 1991-es, külföldiek elleni irányuló hoyerswerdai merényletek után a közszolgálati ARD esti híradója előtt 30 másodperces spotokban olyan hírességek, mint Franz Beckenbauer, vagy Udo Lindenberg beszéltek arról, hogy az ő szomszédságukban is laknak bevándorlók, a gyerekeik együtt játszanak, így is lehet élni. Ez mint pozitív, követendő norma jelent meg.

- Közép-európai összehasonlításban sok az egyharmadnyi antiszemita?

- Országa válogatja. Csehországban és Szlovákiában ennél alacsonyabb számokat mérnek, de Romániában és Lengyelországban hozzánk hasonló a helyzet. Szerbiában és Horvátországban ez mintha egyáltalán nem is lenne téma. Az antiszemitizmus nem feltétlenül függ attól, hogy van-e nagyobb zsidó közösség, inkább attól, hogy az ún. „zsidókérdés" a politikában hagyományosan mekkora szerepet játszott. A délszláv országokra ez egyáltalán nem jellemző. A lengyeleknél és a románoknál viszont még kormányon is voltak az antiszemitizmussal is játszó pártok, az előbbieknél a Lengyel Családok Ligája vagy az Önvédelem nevű párt, utóbbiaknál a Nagy-Románia Párt.
Ausztriában a magyarnál magasabb adatokat mértek a kilencvenes években, azóta ez csökkent, de nem tudni, vajon azért, mert az osztrákok megtanulták, hogy mi a norma és miről nem kell beszélni, vagy valódi változás történt. Németországban van egy történelmi gátlás, de amikor előítéletességet mérnek, ott is 15-20 százalék között van a zsidóellenesség. Nyugat-Európában pedig az iszlám bevándorlás alapvetően változtatta meg az antiszemitizmust. Franciaországban, Belgiumban, Svédországban zsidóellenességtől motivált gyilkosságok, merényletek, utcai attrocitások is történnek. Szerencsére Magyarországon ilyet keveset látunk. Az előítéletek és a bűncselekmény között nincs egyenes összefüggés, akik zsidóellenes előítéletek táplálnak, nem fognak feltétlenül tettlegességre is vetemedni zsidókkal szemben. De ha nagy az előítéletesség, akkor ez könnyen olyan légkört teremt, amelyben azok, akik amúgy is hajlanának az erőszakra, inkább elkövetik ezeket az attrocitásokat. Úgy érzik, hogy ne csak beszéljünk, csináljunk is valamit.

Kapcsolódó cikkek