A tét talán a kormánypárt számára a legnagyobb. Ha vasárnap a Fidesz jelöltje győz, akkor hihetővé válik, hogy a párt támogatottságának csökkenése megállítható, és választási helyzetben visszafordítható. Ha viszont Veszprém után a második országos jelentőségű időközit is elbukja a kormányoldal, akkor megrendülhet a pártvezetésben vetett hit és az utóbbi időben nyílttá váló belső konfliktusok még inkább felerősödhetnek.

Egy újabb vereség ráadásul minden eddiginél jobban megkérdőjelezné a Fidesz azon politikai alapeszközeit, amelyek segítségével az elmúlt évek során kialakították a párt verhetetlenségének mítoszát.

Így például végképp leszerepelne a Veszprémben már befuccsolt Kubatov-lista, hiábavalónak tűnne a választókerültek átrajzolása, és érvénytelennek látszana a centrális erőtérnek elkeresztelt politikai stratégia, mely szerint a Jobbik és a szétaprózott baloldallal között leválthatatlan pozícióban van a Fidesz.

Bár természetesen a többi párt számára is fontos a most következő időközi választás, helyzetük nem hasonlítható a Fideszéhez. A MSZP számára persze előrelépés lenne, ha ezúttal nem egy független jelölt támogatásával, hanem saját, és a DK által is támogatott jelölttel tudna nyerni. Ugyanakkor ez még bizonyosan nem tenné semmissé sem önmagában az MSZP, sem az egész töredezett baloldal országos támogatottságban meglévő hátrányát a jobboldali pártokkal szemben.

A Jobbik sem lenne egyből váltópárti pozícióban egy esetleges tapolcai győzelem után. Noha a tét nem kicsi számukra. Amennyiben a szélsőjobboldali párt megszerzi az első egyéni mandátumát, az mérföldkő lenne a Jobbik történetében. Megerősítené a szavazótábor elkötelezettségét és új lendületet adna a további bővülésre.

Az esélyeket tekintve szinte semmi sem látható előre, nem emelhető ki egyetlen esélyes jelölt sem a Fenyvesi Zoltán (Fidesz-KDNP) - Rig Lajos (Jobbik) - Pad Ferenc (MSZP-DK) hármasból, sem a nyilvánosságra került, ám meglehetősen kétes megbízhatóságú felmérések, sem pedig a korábbi a választási eredmények alapján.

Annyi tudható, hogy a veszprémi 3-as egyéni választókerület karaktere valamivel jobboldalibb, mint a szomszédos veszprémi 1-esé. A szélsőjobboldal előretört a választókerületben az elmúlt ciklusban. 2010-ben szinte pontosan az országos támogatottságának megfelelő szavazatarányt gyűjtött be, 2014-ben már 2-3 százalékponttal haladták meg azt. A Jobbik jelentőségét jelzi az is, hogy Tapolca városban a tavaly októberi általános önkormányzati választáson a jobbikos Dobó Zoltánt választották polgármesterré a szavazatok 39,3 százalékával. A második helyezett fideszes jelölt 36,4 százalékot, a harmadik MSZP-s 24,3 százalékot szerzett.

A részvétel 37 százalékos volt. A Jobbik is érzi, hogy itt több esélye van. Ezt mutatja az is, hogy az erőforrásaikat inkább erre az időközire tartalékolták, nem a februárban tartott veszprémire. Az ottani visszafogottság után, most jóval erőteljesebb kampányt folytattak. Jelöltjük vélhetően hatékonyabban tudja megmozgatni a jobbikos törzstábort.

A veszprémi időközin a Fidesz a tavaly tavaszi szavazóinak mintegy felét, a Jobbik a 60 százalékát tudta elvinni szavazni, míg Kész Zoltán a tavaszi közös lista szavazóihoz képest 110 százalékot mozgósított. Ez azt jelenti, hogy sok nem baloldali szavazót is megszólított. A Jobbiknak most minden esélye megvan arra, hogy ennél jóval több szavazót mobilizáljon. Vélhetően úgy készülnek, hogy amit Veszprémben a baloldal produkált mozgósításban, azt most nekik kell elérni. Ha sikerül az áprilisi szavazóikon felül további szavazókat is megszólítaniuk, akkor az MSZP már csak akkor győzhet, ha 90 százaléknál nagyobb, de inkább 95-99 százalékos arányban tudja újra szavazásra bírni híveit. Ez a teljesítmény is csak akkor elegendő a sikerhez, ha a Fidesz közben csak a tavalyi szavazóinak 60 százalékát tudja az urnáig vinni. Ha pedig a kormánypárt ennél lényeges jobb lesz, akkor az ő jelöltjük is befuthat.

A mozgósítási küzdelem az utolsó napokban tehát biztosan nagy lesz. Kérdés azonban az, hogy Veszprémhez hasonlóan számolni kell-e a passzívvá vált választók reaktiválódásával is. Mert bár a pártok számára komoly a tét, a választók nem biztos, hogy ugyanígy érzik.

A szerző a Political Capital vezető elemzője

Kapcsolódó cikkek