Mekkora is 19 centiméter, ezt kellett volna megmutatniuk a falra helyezett mérőszalagon szakképzős diákoknak, de csak álltak tanácstalanul. Tanáruk azzal mentegette őket, ez nem azt jelenti, hogy a fiúk nem ismerik a 19-es számot, csak hirtelenjében nem tudták értelmezni a feladatot. A kompetencia-tesztek szerint az általános iskolát végzettek mintegy 20 százaléka funkcionális analfabéta. Őket célzott képzéssel lehet(ne) alkalmassá tenni arra, hogy megállják a helyüket a munkaerő-piacon. Ettől azonban egyelőre fényévekre vagyunk.

SZÁMON KÉRIK

Jobb esetben szereznek egy szakmát, 20 százalékuk elhelyezkedik, ám felmérések szerint egy idő után elveszítik állásukat. Sokkal korábban, már az általános iskolában kellene alkalmassá tenni őket arra, hogy később is képezhetőek legyenek - mutatnak rá a szakértők. Mártonfi György oktatáskutató a holland példát említette, ahol a területi igazgatás keményen bevasalja az általános iskolákon a minőséget.

A pedagógusok felelőssége, hogy lehetőleg senkit ne hagyjanak „lemorzsolódni", mert aki kibukik, az nagy eséllyel később munkanélküli lesz, s egy életén át segélyre szorul. Most valami előremutató van születőben: átalakul a hazai szakképzés rendszere, hogy lehetőleg minden fiatal szerezzen szakmát, akiben pedig ambíció van, az az érettségiig vagy akár a felsőfokú képesítés megszerzéséig is eljusson A kormánydöntés megszületett, a vonatkozó törvényjavaslat áprilisban kerül az országgyűlés elé. Szeptembertől a jelenlegi szakiskolák szakközépiskolákká válnak, s a három éves képzés után a tanulóknak lehetőségük lesz további két év múltán letenni az érettségi vizsgát. Ezzel párhuzamosan a szakközépiskolák szakgimnáziumokká alakulnak, ahol az érettségivel szakmát, plusz egy éves képzéssel pedig technikusi minősítést szerezhetnek.

A kormány azt kommunikálja, hogy szeretné visszaadni a szakmunka, a szakképzés presztízsét, s biztosítani azt, hogy a gazdaság számára megfelelő számú és minőségű munkaerő álljon rendelkezésre. A cégeket is érdekeltté teszi abban, hogy ne legyen teher számukra a tanulók gyakorlati képzése, megérje tanulókat foglalkoztatni. Első hallásra kecsegtető tervek, az oktatáskutatók azonban nem lelkendeznek annyira.

Ad 1. szerintük nem mennyiségi szakmunkáshiány van Magyarországon, sokkal inkább minőségi. Azaz nem több szakmunkásra lenne szükség, hanem minőségi képzésre. Ad 2. lehetetlen gazdasági prognózisok alapján évekre előre belőni, melyik szakemberből mennyire lesz szükség. Márpedig nálunk éppen ez történik, évenként határozzák majd meg az egyes intézményekben elsajátítható szakmák keretszámait. Oktatáskutatók szerint az általános iskolai képzés innovációjára van szükség, arra hogy a gyerekek alsó egyharmadának tudását feljavítsák, különben képezhetetlenek lesznek továbbra is. A gazdaságnak és az egyénnek is akkor tesz jót, az állam, ha a szakképzésben nemcsak a szakmára képezik ki embereket, hanem erősítik alapkompetenciáikat. Ami e mostani kormányzati intézkedést illeti, Mártonfi György úgy látja, az egyik legfontosabb változás az, hogy már 2015 nyarától az NGM lesz az intézményfenntartó.

VÁGÁS

Pozitívum, hogy a szakképzési centrumok jelentős autonómiát kapnak. Ugyanakkor óriási kockázat, hogy a jelenlegi átalakítás hol hoz majd leépítést, elkerülhetetlen ugyanis, hogy intézményeket zárjanak be. Ilyenkor természetes megoldás az, hogy a kisvárosokban zajló képzés volumenét vágják vissza. A megyeszékhelyek - mint erősebb szereplők - kisebb veszteségeket szoktak elszenvedni. Ám a szakiskolások döntő hányada falvakban lakik, onnan járnak be a városokba. Ha többet kell utazniuk, nő a lemorzsolódási ráta. A kollégium ennél a rétegnél tömegesen nem jön szóba. A képzés centralizációja tehát visszaüthet ezt a jelenséget a támogatási és az ösztönzési rendszer átalakítása ellensúlyozhatja. A kabinet tervei szerint számottevően emelkedik 2018-ig a szakképző intézményekben tanuló fiatalok száma, amire az oktatáskutató úgy reagált, ez az intézkedés a szocialista időket idézi, amikor ideológiai okokból is túlméretezett volt a szakmunkásképzés. A rendszerváltás, 1990 után összeomlott a felvevőpiaca, és nem mutatkozott sem lakossági, és sokáig munkaerő-piaci kereslet sem szakmunkások iránt, de most is csak a jól képzetteket keresik. Szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők tömegei vannak munka nélkül vagy dolgoznak képzettséget nem igénylő munkakörben, az úgynevezett hiányszakmákban is. Az ország nagy részén a pályakezdő szakmunkások egy részét sem várja semmilyen munkahelyi kínálat a szakmájában. „Jól képzett szakmunkásból azonban nagy hiány van, de ez a képzés alacsony minősége, színvonala miatt van, ezért helyesebb volna ezt a problémát kellene kezelni" - fogalmazott.

ELŐSZÖR ÉRETTSÉGI

Úgy vélte, célravezetőbb lenne nálunk is ösztönözni azt a nemzetközi, és hazánkban is létező trendet, hogy érettségi után tanuljanak szakmát a fiatalok. Ők már jól képezhetőek, s olyan szakmunkás lehet belőlük, amilyet a gazdaság igényel. A most szakiskolába érkező diákok legtöbbjénél azonban erre semmi esély. A hiányszakmák kategóriája és kezelése is problémás, merthogy az ország nagy részén a hiányszakmákban kiképzettek sem tudnak elhelyezkedni, bérelőnyük nincs, munkaerő-piaci sikerességük nagyjából azonos a többiekével. A szakértő szerint nem szakmai, hanem érdekeltségi alapon hozott döntési mechanizmusra utal az, hogy az építőipar 2006 utáni 7 évig tartó zsugorodása idején is, amikor szakmunkás minimálbérért sem várta munkahely a fiatalokat, folyamatosan hiányszakmák voltak a nagy építőipari szakmák a legtöbb régióban, megyében. Ehhez képest a kormányzati anyagban az áll, hogy „növelni kell a hiányszakmákat tanulók számát, mert e szakképesítésekkel a diákok is nagyobb eséllyel helyezkedhetnek el". Szerinte a mondat második fele megkérdőjelezhető, ugyanis nem a „szakma" növeli az elhelyezkedési esélyt, hanem a szaktudás minősége.

MÁR TÍZEZERÉRT ELCSBULNAK

Reneszánszát éli a kommunista időkben alkalmazott, akkor sem működő munkaerő-tervezés. Pár éve még csak kategóriákba sorolták a szakmákat (kiemelten támogatott, támogatott, nem támogatott), ma már a szakmánként beiskolázható létszámokról is intézményekre lebontva hoznak döntést, mint régen. Nagyon sok szereplő hisz abban, hogy a hiány szakképesítésekben és nem a szaktudás minőségében ragadható meg, a kereslet szakmánként bizonyos hibaszázalékkal előre jelezhető, a kereslet irányába terelhetők a szakmaválasztó fiatalok, akik megfelelő pályaorientáció esetén saját döntéssel választják a kínált hiányszakmákat, a végzettek jó része a szakmában marad, kielégíti a keresletet.

A szakértő aláhúzta, a négy pont együttes teljesülése esetén a munkaerő-tervezés akár még működhetne is, de a négy előfeltevés egyike sem áll. A hiány az egyes szakképesítésekben csak nagyon korlátozottan - a teljes kereslet elenyésző hányadában - határozható meg. Sokkal inkább szakterületi, képzettségi szintekben ragadhatók meg és kompetencia szinten érvényesek az előrejelzések. A kereslet pár évre sem jelezhető előre szakmánként, ugyanis az előrejelzés módszertana, az, hogy mire lesz a vállalkozásoknak szüksége 4 év múlva, erre teljesen alkalmatlan.

A fiatalok és családjuk döntése ösztöndíjjal és egyéb módon - tájékoztatás és propaganda révén is - befolyásolható, de mivel nagyon fiatal korban hozzák meg, ezért időről-időre még a saját döntésüket is megváltoztatják és szeretnének váltani. Végzés után minimális előnyökért is pályát változtatnak a fiatalok, főleg, ha kényszerből kerültek egy szakmára. Felmérésekből adódó becslés szerint havi 10 ezer forint bérkülönbség esetén már elcsábulnak. Az úgynevezett hiányszakmák jó része ráadásul rossz anyagi feltételekkel és nehéz körülmények között végezhető (pl. ács, kőműves, női szabó), ahonnan még könnyebb elcsábulni.

A HÍD PROGRAM SEM MEGOLDÁS

A koncepció a szakiskola struktúráján nem változtat, e helyett azzal az illúzióval él, hogy „az általános iskolai oktatás kilenc évfolyamra történő kibővítésével jelentősen növekedne az alapkompetenciák kialakításának, elmélyítésének esélye". Ez azért illúzió - mondja Mártonfi,, mert a jelenlegi általános iskola a leggyengébben teljesítő 20-30 százalékot teljesen elhanyagolja.

Ha ők egy évvel tovább lesznek elhanyagolva, az az eredményen érdemben nem fog változtatni, amíg az oktatáspolitika ezen réteg fejlesztését keményen számon nem kéri. Ez szakpolitikai elszántság és az iskolák támogatása esetén is legkorábban 5-6 év múlva hozhat eredményt, de ilyen tervekről egyelőre nem hallottunk. Viszont az általános iskolák a tervek szerint már nem 15, hanem 14 éves korban a Híd-programba irányíthatják a gyengén teljesítő diákokat, akár egyetlen év ismétlése esetén is. Ez az iskolákat egyáltalán nem abban teszi érdekeltté, hogy ezt a nehezen kezelhető réteget fejlessze.

A Híd programba kerülőknek jelenleg alig harmada-negyede jut el a rész-szakképesítés megszerzéséig, ami csak kevesek számára jelenti a munka világába való beilleszkedés lehetőségét. A Híd-programba kerülők a jelenlegi keretek között a társadalom eltartottjainak, a társadalmon kívülieknek a táborát bővítik. Ezt a társadalmi státuszt a tervezett feltételek esetén egyetlen általános iskolai évismétlés esetén el lehet érni. Hallottunk olyan esetről, amikor az általános iskola egy korábban évet ismételt diákot a diák és szülei kérése ellenére irányított a Híd-programba. Roma diákok esetén ez a veszélyeztetettség különösen nagy. Nem igazán érthető, hogy a szakközépiskolai (szakgimnáziumi) programot miért nem szervezik egy vagy két alapozó év után koncentráltabb szakképzéssel. Az 5 év megosztása 2+3 évre vagy akár 1+4 évre későbbi - megalapozottabb - szakmaválasztást tenne lehetővé és erősítené az alatt a 3-4 év alatt a szakképzési jelleget. Ezt a struktúrát egyébként egy korábbi felmérés alapján a szakképző intézmények vezetőiek többsége is támogatná.

AMIT A SZAKÉRTŐ IS POZITÍVUMNAK TART

- Helyi fenntartásba kerülnek az intézmények, ami nagy autonómiát garantál számukra

- a technikusi szintű szakképesítések alapján kreditbeszámítás a felsőoktatási programokba

- növekszik a gyakorlati órák száma a szakközépiskolai (szakgimnáziumi) képzésben, szélesebb körben téve lehetővé a tanulószerződéses gyakorlatot

- eltörlik a nappali oktatásban folyó képzés felső korhatárát ( ez jelenleg 21 év)
-
- nő képzés tartalmának minősége és a rendszer rugalmassága, legalábbis a kormányzati koncepció ezt hangsúlyozza

- a tanulói támogatási és ösztöndíjrendszer kiterjesztése

- a gyakorlati oktatásvezető munkakör visszaállítása

- a szakképzés moduláris jellegének erősítése, a szakiskolai kimenet végén történő kompetencia mérés bevezetése, amely szükségszerűen vezetne el néhány év alatt odáig, hogy a kulcskompetencia-fejlesztése nagyobb teret kapjon.

Kapcsolódó cikkek