A grönlandi bányákért folytatott versengés különböző állami és nemzetközi cégek között 2012-2013 körül tetőzött, majd alábbhagyott. A verseny eredményeként a Jiangxi Copper viszonylag alacsony rézbányászati részesedést nyert, a China Nonferrous pedig két nemesfémbányászattal foglalkozó céggel kötött feltételes megállapodást. Ezek közül az egyik a Kvanefjeld uránium- és földfém projekt, melyet folyamatosan fejlesztenek, de egyelőre még egyetlen csille sem hagyta el a bányákat kínai befektetéseknek köszönhetően. A sokat emlegetett Isua bányát, amellyel annak előző üzemeltetője csődbe ment, szinte ingyen vette meg a szintén kínai General Nice, de üzembe helyezésére csak jóval később kerülhet sor.

Sokakat érdekelt, hogy a jelenlegi alacsony fémárak mellett vajon miért vásárolta meg az alapvetően szénbányászattal foglalkozó General Nice az isuai bányát. A kiugróan alacsony ár nyilván a fő okok között volt. De sok más ok is meghúzódhat a háttérben, melyek bonyolult likviditási helyzetet okoznak: így például a kínai fémkereskedelem visszaesése, a szibériai IRC-vel való részvényjegyzés kudarca, az ausztrál Pluton Resources nehézségei, valamint a cég hongkongi ágának nagyarányú veszteségessége is közrejátszhatott abban, hogy a szénbányászati hagyományaival szemben a General Nice a fémbányászat felé forduljon.

A cég, amely eredetileg egy tianjini kereskedelmi vállalat volt, 1997 körül lépett be a shanxi szénpiacra egy remek politikai kapcsolatokkal rendelkező helyi üzletember segítségével. A jó politikai összeköttetések nagy szerepet játszottak abban is, hogy - noha a GN az egyik leginkább környezetszennyező cég a régióban - a cég túlélte a szénipari állami reformját, melynek fő célja a környezet- és ezen belül leginkább a légszennyezés, valamint a széles körben elterjedt korrupció visszaszorítása volt. Végül azonban a General Nice-t sem kerülte el a „tisztogatás": egy tervezett hongkongi erőmű nem kapta meg az építési engedélyt környezetvédelmi aggályok miatt. A média azonban továbbra is túlzott környezetszennyezéssel vádolja a céget, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy elforduljon a szénipartól.

Az isuai bánya segíthet a cégnek, hogy egy nemzetközileg elfogadott, jó nevű bányászati cég legyen, és elforduljon a roskadozó szénipartól anélkül, hogy az alapvető profilja megváltozna. A közelmúltban a cég hongkongi ága amerikai olajipari jogokat vásárolt, ami szintén a fenti célokat szolgálhatja.

Noha Kína érdekeltsége a grönlandi bányászatban már több mint egy évtizede ismeretes, az első szerződést csak 2009-ben írták alá. A wegener halvøi rézlelőhely bányászati engedélyének birtokosa, a Nordic Mining úgy döntött, hogy Kína felé fordul, és vezetője Nanchangba utazott, ahol magas rangú állami tisztviselőkkel és potenciális ügyfelekkel tárgyalt. Meglepetésre azonban nem az ország elsőszámú rézbányászati cégével, a Jiangxi Copperrel, hanem egy közvetítő céggel, a Jiangxi Zhongrunnal kötött megállapodást.

Noha a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a Jiangxi Coppernek fontos szerepe van az üzletben, ez sokáig tabunak számított: pár helyi újságíró, aki foglalkozott a ezzel, „nagyon érzékenynek" írta le az ügyet. A Jiangxi Cooper hivatalosan végül 2011-ben egy vegyesvállalattal lépett be az üzletbe, de az ügy továbbra is félig-meddig tabunak számít Kínában. A cég képviselői visszautasítottak egy interjúfelkérést, és a kínai sajtóban továbbra is alig írnak az ügyletről.

A kínai bányászati projektek közül azonban valószínűleg nem a politikai reflektorfényben lévő wegener halvøi, vagy isuai bányában fog először beindulni a termelés, hanem az urán- és ritkaföldfémkészletekkel rendelkező Kvanefjeldben. Az uránium bányászatát tiltó rendelet 2013-as visszavonása után, a China Nonferrous 2014 elején kötötte az első szerződést, és a projekt azóta is dinamikusan fejlődik. A cég szerint a próbaüzem már ebben az évben megkezdődhet. A Kvanefjeldben kitermelt ásványkincsek két jelenleg épülő, a China Nonferrous tulajdonában lévő urándúsító erőműnek biztosíthatnak forrást.

Kapcsolódó cikkek