A tárgyalásokkal kapcsolatban túl sok elvárásunk nem lehet, hiszen a világszervezet egyik szóvivője szerint csak remélik, hogy a felek végül hajlandóak lesznek egy asztalhoz ülni. Azonban meg kell jegyezni, hogy nemrég váratlan fordulat történt a jemeni események sorában. Május 31-én ugyanis Rádzsih Bádi, a Szaúd-Arábiába menekült Abd Rabbuh Manszúr Hádi kormányának szóvivője közölte, hogy az ománi fővárosban - amerikai kérésre - egyeztetések kezdődtek az Egyesült Államok és a hútik közt. Ez a találkozó - melyen a hútikat, politikai bizottságuk vezetője, Száleh al-Szammad, az Egyesült Államokat pedig Anne Patterson közel keleti ügyekért felelős államtitkár képviselte - tekinthető a két fél első közvetlen tárgyalásának, annak ellenére, hogy a hútiknak már korábban lehetőségük volt amerikai tisztségviselőkkel találkozni az Ali Abdullah Száleh bukását követően létrejött Nemzeti Párbeszéd Konferencia résztvevőjeként.

A két fél egymástól való távolságtartása nem véletlen, hiszen John Kerry amerikai külügyminiszter a szaúdiak vezette koalíció légitámadásainak megindulásakor kijelentette, hogy országa kész logisztikai és hírszerzési támogatást nyújtani a „Döntő Vihar" hadművelet végrehajtásához. Ezen túlmenően Kerry később Iránt vádolta meg azzal, hogy a régió destabilizálására használja a hútikat, hozzátéve, hogy ezt országa nem fogja tétlenül nézni. Ugyancsak az Egyesült Államok volt az, mely Jordániával, az Egyesült Királysággal és Franciaországgal együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé terjesztette az azóta elfogadott határozatot, mely Hádit ismerte el Jemen legitim vezetőjének - arra szólítva fel a hútikat és szövetségeseiket, hogy azonnal vonuljanak ki az általuk elfoglalt területekről. A hútik Egyesült Államokról alkotott képét pedig jól mutatja zászlajuk, mely egyebek mellett a halál Amerikára felkiáltást is tartalmazza. Ezen túlmenően vezetőjük Abdul Malik al-Húti egyik beszédében kijelentette, hogy az ellenük folyó művelet mögött - melynek valódi célja az al-Káida jemeni térnyerésének biztosítása - Amerika áll.

A tárgyalások célja a Fehér Ház szerint az volt, hogy a hútikat - a konfliktus többi szereplőjével együtt - elkötelezzék az ENSZ által kezdeményezett békefolyamatban való részvétel mellet. Az érintett feleknek egyre fontosabbá kezd válni, hogy a válságra politikai megoldás születhessen, figyelembe véve, hogy a Szaúd-Arábia vezette koalíció műveletei nem érték el egyetlen céljukat sem, csupán hatalmas károkat okoztak a válság előtt sem éppen jó állapotban lévő Jemennek. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának néhány napja publikált adatai szerint a 26 milliós országban 20 millióan szorulnak humanitárius segítségre, 12,5 millión küzdenek élelmezési problémákkal és több mint 1 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. Ezzel párhuzamosan az láthatjuk, hogy a hútikat és szövetségeseiket nem sikerült visszaszorítani, hiszen befolyásuk kiterjed az egykor volt Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) szinte egészére. Ezen túl olyan nagyobb déli városokat is részben vagy egészben megszereztek, mint Lahidzs, Sakra vagy éppen Áden, és az al-Káida uralma alól is felszabadítottak több települést al-Dzsaúf, Márib és al-Bajda tartományokban. A hútik térnyerését jól jelzi, hogy május eleje óta már szaúdi területekre is kiterjesztették műveleteiket, így Dzsázán és Nadzsrán - sőt ettől a héttől kezdve már Aszír - tartományokban is támadták az ottani katonai bázisokat - jelentős részüket ellenőrzésük alá vonva.

Az itt történt összecsapások közül kiemelendőek a június hatodikán történtek, hiszen amellett, hogy a határterületeken ezek voltak az eddig legsúlyosabb harcok, a jemeni Köztársasági Gárda kis hatótávolságú ballisztikus rakétákat (R-17/SS-1c Scud-B) vetett be, ami több szempontból is tanulságos. Egyrészt, ez ismét bizonyítja, hogy a szaúdiak nem értek el semmit, hiszen április 21-én - a „Döntő Vihar" befejeztének és a „Remény Helyreállítása" hadművelet megindításának bejelentésekor - Ahmed Aszíri tábornok azt közölte, hogy beavatkozásuknak köszönhetően a jemeni nehézfegyverek immár nem jelentenek rájuk veszélyt. Másrészt arra is következtetni enged, hogy a Szálehhez hű erők és a hútik még elég sok tartalékkal rendelkeznek, amit adott helyzetben készek használni Szaúd-Arábia ellen. Arról egyébként, hogy június 6-án pontosan mi történt eddig csak egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot.

A jemeni állami hírügynökségtől azt tudhattuk meg, hogy hadseregük Szaúd-Arábia területén elfoglalta az atvajliki katonai bázist, továbbá súlyos károkat okozott az ar-radífi katonai létesítményben. Arról azonban, hogy a Khamís musaiti légi bázis elleni támadás milyen eredménnyel járt már nem számoltak be a jemeni források. Ezzel szemben a szaúdi hírügynökség azt közölte, hogy a Khamís Musaitra kilőtt Scud rakétákat megsemmisítette a szaudi légvédelem, a két másik bázissal kapcsolatban azonban konkrétumokat nem osztottak meg - csak annyit, hogy a Dzsázán és Nadzsrán körzetben indított támadásokat visszaverték.

Szintén fontos megemlíteni, hogy a hútik és a volt elnök, Száleh közti szövetség sem valószínű, hogy megtörne legalábbis, ha hihetünk Szálehnek, aki egy nemrég vele készített interjúban azt nyilatkozta, hogy visszautasította a szaúdiak több milliós ajánlatát - amivel rá akarták venni, hogy álljon át az ő oldalukra.

Annak lehetősége, hogy Szaúd-Arábia mindezek miatt szárazföldi műveleteteket indítson véleményem szerint - több oknál fogva is - elég kicsi. Egyrészt, ahogy azt a 2009 augusztusa és 2010 februárja közt zajló „Felperzselt Föld" hadművelet is mutatta, a hútikat Szaʻada tartománybeli központjukban szinte lehetetlen legyőzni. Másrészt lehet, hogy a szaúdi hadsereg jól felszerelt, de a kiképzésbeli hiányosságok és a kellő harctéri tapasztalat hiánya korlátozza a hadsereg szárazföldi műveletekben való alkalmazhatóságát. A szaúdi hadvezetésről, pedig sokat elmond, hogy a védelmi miniszter, - Szalmán király fia - Mohamed herceg nem részesült katonai képzésben, ráadásul a határ közelében indított ellenséges műveletek közben nászútra ment Párizsba. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a szaúdi fegyveres erők tagjainak mintegy 40%-a jemeni származású, ami a konfliktus elhúzódása esetén kérdéseket vethet fel Szaúd-Arábia stabilitását illetően. Ennek kapcsán fontos megemlíteni, hogy az Iszlám Állam (ISIS) májusban merényletet hajtott végre a Katíf tartománybeli síita mecsetek ellen, mely mutatja az ország törékeny társadalmi rendjét.

Mindezek ellenére azonban nem úgy tűnik, hogy a szaúdiak - és Hádi - konstruktívan állnának a politikai megoldás kérdéséhez. Annak ellenére, hogy éppen a szaúdiak ajánlatára lépett életbe május 12-én egy ötnapos tűzszünet, az azt követően Rijádban május 18-i kezdettel megrendezett háromnapos konferenciának - mely a „megmenteni Jement és szövetségi államot építeni" címet kapta - sok értelme nem volt, hiszen azon se a hútik se a Szálehhez hű erők nem képviseltették magukat.

A részvétel feltétele ugyanis Hádi legitim államfőként való elismerése volt, melyről az ENSZ jemeni különmegbízottja - Iszmáil Úld Sejk Ahmed - is megjegyezte, hogy nem lehet olyan tárgyalásoktól eredményt várni, ami bárkit kirekesztene. Később az ENSZ által május 28-i kezdettel Genfbe szervezett konferencia azért lett elhalasztva június 14-re, mert Hádi levélben tájékoztatta a világszervezet főtitkárát, hogy nem lesz jelen az eseményen, hacsak nem kerül végrehajtásra az ENSZ BT által hozott 2216. számú határozat - mely az ő hatalmának visszaállítását és a hútiknak, valamint a Szálehhez hű erőknek az általuk megszerzett területekről való kivonását írta elő. Ezzel kapcsolatban joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha ezek a követelések tényleg megvalósulnának, akkor pontosan miről szólnának a tárgyalások. Annak az esélye, hogy Washington meggyőzné régi szövetségesét arról, hogy céljait nem képes elérni - és légicsapásaival legfeljebb csak a jemeni lakosság szenvedéseit növelheti - elég kétséges. Tekintettel az Egyesült Államok eddig hangoztatott álláspontjára - és a koalíció hadműveleteihez nyújtott amerikai segítségre - az is kérdéses, hogy egyáltalán szándékában áll-e mindez.

A szaúdi támadások ugyanis egyáltalán nem látszanak enyhülni, amit jól mutat többek között a jemeni főváros ellen végrehajtott június 7-i légicsapás, melyben 44-en vesztették életüket a hírek szerint. Ennek kapcsán megjegyezhető, hogy a szaúdiak célpont-kiválasztási módszereiben is akadnak hiányosságok, amit jól mutat, hogy több alkalommal tüzet nyitottak a Hádihoz hű erőkre, sőt - az általuk vezetett koalícióban részvevő - Szudán Szanaʻai követségét is érte már találat. Nem adhat túl sok bizakodásra okot az sem, hogy Anne Patterson Maszkatból rögtön Rijádba utazott, mivel az ottani tárgyalásai nem lehettek túl eredményesek, annak ellenére sem, hogy a Száleh és a hútik is elfogadták az ENSZ meghívását. Ennek oka az, hogy Hádi egy nemrég közölt interjújában kifejtette: "elmegy Genfbe, de ő ott csak a korábbi BT határozat végrehajtásáról hajlandó tárgyalni."

Erről a határozatról azonban szükséges megjegyezni két dolgot. Egyrészt véleményem szerint elavult, mivel jelenleg illúzió volna azt várni, hogy Száleh vagy a hútik vezetése ennyi harc és áldozat után a megszerzett területekről való feltétel nélküli kivonulás mellet döntene. Másrészt hibás is, hiszen úgy nevezi Hádit legitim államfőnek, hogy az ő mandátuma 2014. február végen - tehát már majdnem egy évvel azelőtt, hogy a hútik lemondásra kényszerítették volna - lejárt.

Ugyanakkor az ománi találkozó mindenképp jelzésértékű kell, hogy legyen a szaúdiak számára is, hiszen az Egyesült Államok például a szíriai kormánnyal mind a mai napig nem hajlandó szóba állni, így ezzel a lépésükkel az amerikaiak sokkal többet tettek a hútikat övező nemzetközi elszigeteltség csökkentéséért, mint Irán - aki állítólag támogatja őket. Ráadásul abból a kevés információból, ami rendelkezésünkre áll azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a megbeszélések pozitívak voltak. A hútik az általuk fogva tartott négy amerikai állampolgárból egyet már szabadon engedtek, továbbá az amerikai delegáció egyik tagja is sikeresnek értékelte a történteket - hozzátéve, hogy a hútik nyitottak egy tűzszüneti megállapodásra és reméli, hogy a jövőben folyamatos kapcsolatban maradhatnak velük.

Kapcsolódó cikkek