A közösségi védjegyrendszerhez történő csatlakozásunk óta 11 év telt el. Indokolt tehát megvizsgálni, hogy a közösségi védjegy mint oltalmi forma hogyan integrálódott a magyar védjegybejelentést tevők által korábban használt, egymással szoros kapcsolatban álló nemzeti, illetve nemzetközi védjegyrendszerbe, illetve integrálódott-e egyáltalán.

Más szavakkal, azt szeretnénk vizsgálat tárgyává tenni, hogy a magyar védjegyjogosultak körében ismert-e, vagy ismertté vált-e az a lehetőség, hogy az Európai Közösség, illetve az Európai Unió összes tagállamára vonatkozóan egy eljárásban szerezhető védjegyoltalom.

A közösségi védjegy lajstromozása útján egy eljárás során szerezhető jogi oltalom egy szó vagy ábrás megjelölésre, amely az Európai Unió 28 tagországában érvényes.

A közösségi védjegyek (angol nevén: Community Trade Mark, közkeletű rövidítéssel: CTM) lajstromozását 1996 óta a spanyolországi Alicantéban található Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (Védjegyek és Formatervezési Minták) (BPHH, angol nevén: Office for Harmonization in the Internal Market (Trade Marks and Designs), közkeletű rövidítéssel: OHIM, www.oami.europa.eu) végzi.

A BPHH által bejegyzett közösségi védjegyek automatikusan (vagyis a nemzeti védjegyhivataloktól, illetve nemzeti védjegyektől függetlenül) érvényesek az Európai Unió összes tagállamának területén. A közösségi védjegybejelentést a BPHH-hoz közvetlenül illetve a nemzeti védjegyhivatalokhoz is be lehet nyújtani.

További kérdés annak vizsgálata, hogy a Magyarországról érkező közösségi védjegybejelentések, illetve az egy évben bejegyzett védjegyek száma hogyan viszonyul más európai uniós tagországokból érkező közösségi védjegybejelentések, valamint a bejegyzett védjegyek számához, illetve annak is, hogy Magyarország gazdasági erejéhez mérten milyen mértékben használja ki a közösségi védjegyrendszerben rejlő lehetőségeket.

1. A helyzet az EK-hoz való csatlakozás előtt

Közösségi védjegyek bejegyzésére vonatkozó kérelem benyújtására 1996. április 1-től van lehetőség. Az 1996. április 1. és 2004. május 1. közötti időszakban a magyar potenciális védjegyjogosultak számára már nyitva állt az az elvi lehetőség, hogy közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtsanak be a közösségi védjegyek lajstromozását végző, spanyolországi, alicantei székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (a továbbiakban: BPHH), mint az akkori Európai Közösségen kívüli, harmadik országból származó bejelentők.

1. sz. táblázat: magyar közösségi védjegybejelentések és bejegyezett magyar közösségi védjegyek 1996. április 1. és 2004. április 30. között

Forrás: www.oami.europa.eu

Láthatjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás éve előtt a magyar közösségi védjegybejelentések száma elenyésző, a csatlakozás előtti évben, 2003-ban sem haladja meg a bejelentések éves száma a 60-at.

2. A közösségi védjegybejelentések száma az EU-ba történő belépés után

Az Európai Unióba történő belépést követően évről évre növekedett mind a magyar közösségi védjegybejelentések, mind pedig a bejegyzett közösségi védjegyek száma. A gazdasági válság hatása csak a 2011-2012. évekre vonatkozó számadatokon észlelhető, amelyek a 2010-es adathoz (391) képest a bejelentések számát tekintve csökkenést mutatnak (358, ill. 370 közösségi védjegybejelentés). Az utolsó két teljes évben a tendencia növekvő, hiszen 2013-ban összesen 473 bejelentés érkezett Magyarországról, míg a 2014-es év a közösségi védjegybejelentések számában mindezidáig az abszolút „csúcsot" jelenti (535).

2. sz. táblázat: Magyar közösségi védjegybejelentések és bejegyezett magyar közösségi védjegyek 2004. május 1. és 2015. március 31. között

Forrás: www.oami.europa.eu

A BPHH adatai szerint 2015. március 31-ei nappal bezárólag összesen 3795 magyar közösségi védjegybejelentést nyújtottak be, amelyből összesen 2637 közösségi védjegyet jegyzett be a fenti hivatal.

Összességében mondhatjuk azt, hogy ez egy sikertörténet? Egyáltalán nem, de nézzük tovább az adatokat.

3. A magyar bejelentések száma az európai uniós gyökerű összes közösségi védjegybejelentéshez képest

Ha tovább vizsgáljuk a statisztikailag figyelembe vehető, a BPHH honlapján rendelkezésre álló adatokat az utolsó két teljes évre, vagyis 2013-ra és 2014-re vonatkozóan, akkor az alábbiakat láthatjuk.

2013-ban 473 magyar közösségi védjegybejelentés történt. Ez a benyújtott összes, Európai Uniós országból származó közösségi védjegybejelentés 0,59%-a. Ezzel a számmal Magyarország az uniós tagországok nemhivatalos rangsorában a 18. helyet foglalja el. 2013-ban összesen 341 magyar közösségi védjegyet jegyeztek be. Ez az összes európai uniós bejegyzés 0,49%-a. Ezzel a számmal Magyarország az uniós tagországok rangsorában szintén a 18. helyen áll.

2014-ben a magyar székhelyű cégek, illetve magánszemélyek által benyújtott közösségi védjegybejelentések száma 535 volt, amely az ebben az évben benyújtott összes európai uniós közösségi védjegybejelentés 0,67%-a. Ez a szám a nemhivatalos, uniós országok közötti rangsorban a 21. helyhez elég. A bejegyzett magyar közösségi védjegyek száma 2014-ben 420 volt, amely az uniós gyökerű bejegyzések 0,55%-át jelentik és szintén a 21. helyet jelenti a nemhivatalos rangsorban.

Megállapíthatjuk, hogy az összes közösségi védjegybejelentések számához képest a Magyarországhoz köthető bejelentések, mint csepp a tengerben tűnnek fel, pontosabban: tűnnek el. Örvendezhetünk annak, hogy az előbbiekben bemutatott 2. sz. táblázat szerint lassan, de biztosan növekszik a magyar gyökerű közösségi védjegybejelentések és közösségi védjegyek száma. Szintén „nemzeti büszkeségre" adhatna okot, hogy a nemhivatalos rangsorban megelőzünk olyan tagországokat, mint pl. Szlovákia vagy Észtország. A szomorú valóság azonban az, hogy a fenti számokat nézve úgy tűnik, hogy Magyarország a közösségi védjegyek térképén csak egy apró, alig látható pont. További adalék, hogy ha figyelembe vesszük a Föld összes országából érkező bejelentéseket, Magyarország nincs az első 25 tagállam között, annak ellenére, hogy hazánk az Európai Unió tagja.

4. Összehasonlítás más uniós tagországokkal

A következtetések levonása előtt megpróbálunk az egyes tagországokra vonatkozóan a BPHH által külön vezetett statisztikák mögé nézni. A fentiek alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy a magyar közösségi védjegybejelentések illetve a bejegyzett közösségi védjegyek száma nem túlságosan magas.

Kérdés, hogy mit jelentenek ezek a számok, ha a magyar közösségi védjegyek és védjegybejelentések számát összevetjük pár hasonló méretű európai uniós tagország hasonló adataival? A következő táblázatokban a 2014-ben benyújtott közösségi védjegybejelentések és bejegyzett közösségi védjegyek számai szerepelnek pár uniós ország és Magyarország tekintetében:

3. sz. táblázat: A 2014. évben benyújtott közösségi védjegybejelentések száma pár EU tagország tekintetében

Forrás: www.oami.europa.eu

4. sz. táblázat: A 2014. évben bejegyzett közösségi védjegyek száma pár EU tagország tekintetében

Forrás: www.oami.europa.eu

Ausztria mindig is fontos viszonyítási pont volt Magyarország számára gazdasági és társadalmi szempontból is. Az adatokból azonnal játszik, hogy Ausztria, illetve az osztrák védjegybejelentők nem a magyarokkal egy ligában játszanak. A 2014-ben benyújtott, Ausztriából származó védjegybejelentések száma 2907, a bejegyzett közösségi védjegyeké 2570. Természetesen könnyű lenne azzal érvelni, hogy Ausztria már az Európai Unióba való belépéskor is fejlett ipari ország volt, a fenti kijelentésnek megfelelő, valószínűsíthetően magasabb szellemi tulajdonvédelmi tudatossággal a védjegybejelentők körében. A fenti számok közötti nagy különbséget szerintünk nem lehet elütni olyan sommás magyarázatokkal, mint: „hiszen az osztrákok jóval fejlettebbek, mint mi", vagy „persze, hiszen nekik van pénzük közösségi védjegyekre". Álláspontunk szerint az adatok feketén-fehéren mutatják a rendszerszintű különbséget: az osztrák bejelentők valamilyen oknál fogva ismerik a közösségi védjegyrendszert és használják is azt - amely nyilvánvalóan nem így lenne, ha maga a jogintézmény nem szolgálná a gazdasági szereplők önös és jól felfogott érdekeit.

A táblázatban szereplő további „régi" tagállamoknál (Portugália, Dánia) szintén jóval magasabb számok szerepelnek, mint Magyarország esetében. Árulkodóak a Cseh Köztársaságra vonatkozó adatok is: itt szintén jóval magasabb mind a bejelentések (904), mind a bejegyzések száma (777) Magyarországhoz képest.

A magyar számadatok leginkább Bulgária és Románia adataihoz állnak közel, bár mindkét ország előttünk áll a nemhivatalos rangsorban.

5. Következtetések

Összességében megállapítható, hogy a benyújtott közösségi védjegybejelentések illetve a bejegyzett közösségi védjegyek száma alapján a közösségi védjegyet, mint oltalmi formát a védjegybejelentők kevéssé használják Magyarországon.

Az Európai Unió belső piaca a gazdasági szereplők számára rengeteg lehetőséget kínál. Az iparjogvédelem szempontjából a jelenleg létező legfontosabb közösségi oltalmi formák a közösségi formatervezési minta, illetve legfőképpen a közösségi védjegy. A közösségi védjegy „hasznosságáról", „értékéről" hosszasan lehet vitatkozni; ettől azonban tény marad, hogy a fenti statisztikák alapján a magyar kötődésű védjegybejelentők a közösségi védjegyrendszerben rejlő lehetőségeket alig használják ki.

Ha elfogadjuk azt az axiómát, hogy a védjegybejelentések, illetve a bejegyzett védjegyek számán lemérhető egy ipari vagy szolgáltatási ágazat fejlettsége, akkor álláspontunk szerint hasonló következtetések vonhatók le - egy olyan speciális gazdasági térben is, mint az Európai Unió - egy olyan unikális jogintézmény tekintetében is, mint a közösségi védjegy. A fenti adatok álláspontunk szerint mindennél jobban mutatják, hogy annak ellenére, hogy már 11 éve vagyunk az Európai Unió tagjai, a közösségi védjegyrendszer illetve maga a közösségi védjegy, mint oltalmi forma inkább elszalasztott lehetőségként tűnik fel Magyarország számára.

Elgondolkodtató ezzel az eredménnyel szembesülni, amikor tudatában vagyunk annak, hogy Magyarország exportvezérelt országként gazdaságilag ezer szálon kötődik az Európai Unió többi tagállamához. Azon magyar cégeknek, amelyek az egységes európai uniós piacon kívánnak terjeszkedni áruikkal vagy szolgáltatásaikkal, kulcsfontosságú lenne, hogy olyan védjegyportfóliójuk legyen, amely az egész Európai Unióban érvényes közösségi védjegyekből áll.

Dr. Kocsis M. Tamás ügyvéd
2007-2012 között védjegyvizsgáló
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál

 

Kapcsolódó cikkek