Az Amerikában közismert ingatlanmogul, Donald Trump, nekiment az illegális bevándorlóknak, mondván Mexikóból, „rossz emberek", gyilkosok és erőszaktevők özönlenek az Egyesült Államokba. A szokatlan stílustól eltekintve, ez azért is érthetetlen, mert miközben a 2016-os választás kimenetele nagy valószínűséggel a spanyol ajkú szavazók szimpátiáján fog múlni, a republikánus párt hagyományosan rosszul szerepel ennek a demográfiai csoportnak a körében. Nagy port kavart kijelentését követően Trumpnak a várakozásokkal ellentétben mégis nőtt a népszerűsége, második helyre kerülve Jeb Bush mögött. Kérdés, vajon mi indokolja ezt a váratlan népszerűség növekedést, és mindez hogyan kapcsolódik ahhoz, ahogy az átlag amerikai látja a bevándorlás helyzetét?

Sokan úgy gondolják: annak ellenére, hogy Trump vérig sértette a republikánus párt számára leginkább fontos szavazócsoportot, mégis rátapintott valamire, ami rezonál az amerikai társadalom többségénél. Semmiképp sem szabad túlértékelni azonban a kiváltott hatást, és végképp helytelen kivetíteni az amerikaiak általános hozzáállására a bevándorlás kérdéséhez. Amerika kétségkívül látott már jobb időket. A geopolitikai változások, amit Európában is érzékelünk, az Egyesült Államokban az amerikai globális dominancia hanyatlásának érzetét keltik. Igény van egy erőskezű vezetőre, aki Barack Obama befelé forduló külpolitikai stratégiájával szemben visszavezeti Amerikát a világ első számú nemzetközi hatalmának pozíciójába. A körülbelül 9 milliárd dollárnyi személyes vagyonnal rendelkező Trumpban, a választók ezt az ellentmondást nem tűrő, saját erejéből sikeressé váló személyt látják, aki nem szorul rá lobbisták pénzére a kampányához. Ha azonban kicsit megkapargatjuk a felszínt, mégsem valószínű, hogy Donald Trump lesz ez az ember. Elnökként semmiképp sem, legfeljebb épít még egy tucat felhőkarcolót az amúgy is impozáns gyűjteményébe.

Donald Trump azon excentrikus karakterek egyike, aki abból teremtett tőkét az utóbbi években, hogy szinte mindegy mit mondd, csak beszéljenek róla. Ha úgy tetszik, ő minden idők legnagyobb politikai trollja. S, hogy miért ilyen népszerű mégis? Azért, mert kampányában olyan tabukérdésekről beszél, amelyekről más a politikai korrektség jegyében nem mer. A szintén rendkívül ellentmondásos Sarah Palint leszámítva menekültek is tőle a republikánusok. Hiába vonzó sokak számára az az agresszív stílus, ahogyan Trump újra naggyá akarja tenni Amerikát, ha ez az egyik legkívánatosabb szavazói célcsoport rovására megy, inkább nem kérnek belőle.

A 2016-os választás tétje ugyanis egyfelől a női szavazatok megnyerése lesz, másfelől a spanyol ajkú lakosság meghódítása. Ezen a téren hagyományosan gondokkal küzd a republikánus párt. Nem véletlen, hogy több jelölt is, Jeb Bush, aki folyékonyan beszél spanyolul felesége révén, a szintén kétnyelvű Marco Rubio, és a jóval inkább asszimilálódott Ted Cruz is komoly hangsúlyt fektet ezen szavazatok megszerzésére.

Azért ódzkodnak a mainstream republikánusok Trumptól, mert nem is kellene agyon nyerniük magukat a spanyol ajkú szavazók körében, csak nem veszíteni annyira...
Trump kijelentései azonban több okból kifolyólag mégis feledésbe merülnek majd. Az amerikai társadalom kiveti magából az ilyen típusú politizálást. Az egyik legnagyobb áruház azonnal levette a Trump nevével fémjelzett áruit a polcokról, törölték népszerű televíziós szépségvetélkedőjét, és szerződést bontott vele az NBC csatorna is. Még az építkezésein dolgozók is kifejezték rosszallásukat, hiszen sokan eredetileg épp az amerikai álom beteljesítése reményében jöttek Mexikóból Amerikába. Hiába második Trump a közvélemény kutatásokban, a hirtelen jött népszerűség csalóka. Mindössze azt jelenti, hogy pár százalékot javított korábbi mutatóin. Mindig lesz 10-15 százaléknyi protest szavazó, aki vevő valamire, ami szembemegy a konvenciókkal. Egy ponton túl azonban hamarosan elfogy Trump körül a levegő. Képtelen lesz tovább növelni a szavazóbázisát. Véget ér a nyár, a komoly jelöltek elkezdenek kampányolni, és a közelgő televíziós vitán egészen biztosan megkérdőjelezik szakértelmét, karakterét.

Korábban is voltak, és mindig is lesznek, Trumphoz hasonló vállalkozó szellemű harsány, nagyot mondó jelöltek. Habár a republikánus párt az utóbbi években sokat radikalizálódott, például a Tea Party mozgalom révén, nem valószínű, hogy az establishment hagyná, hogy egy elszabadult hajóágyú határozza meg a párt arculatát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Amerika összességében nyitott volna a bevándorlókra. Amikor egyre kevésbé versenyképesek az amerikai munkahelyek, egyáltalán nem véletlen, hogy a többség támogatja a szigorú bevándorlási kvótákat, vagy a mexikói határ mentén emelt kerítést. Az amerikai bevándorlási rendszer reformja évek óta visszatérő eleme a választási kampányoknak. A hajdan épp a bevándorlók verejtékén épült ország nagyon megváltozott az évek során, és itt nem csak a 9/11-et követő, azóta már enyhült, bezárkózásra kell gondolni. Történelmileg egészen másként integrálódtak a korábbi, főleg európai bevándorlási hullámok, mint a későbbiek. 10-ből 6 amerikai ugyanakkor támogatja azt, hogy azok az illegális bevándorlók, akik már az Egyesült Államokban tartózkodnak, bizonyos feltételek teljesítésével legalizálhassák jelenlétüket.

Fontos különbséget tenni ennek kapcsán azonban három fogalom között, ami, mivel korábban nem volt ez a kérdés szerves része a közbeszédnek, igencsak összemosódik Magyarországon. Egész más a bevándorlás, az illegális bevándorlás és a menekült státusz. A jelenlegi amerikai bevándorlási rendszer kíméletlen az illegális bevándorlókkal. Legtöbbjük, deportálással szembesül, ha rájuk találnak. A papírok nélkül dolgozók 70 százaléka amúgy mexikói származású. Nem véletlen, hogy Donald Trump őket pécézte ki. Ők a takarítók, a mosogatók, a mezőgazdasági munkások. Amerika láthatatlan kasztja. Nem szabad azonban összekeverni őket azokkal, akiket az Egyesült Államok különböző jogcím alatt legálisan enged be az országba. A legális bevándorlókat tekintve Amerika inkább a magasan képzett munkaerőt preferálja az alacsony hozzáadott értéket képviselő munkavállalóval szemben, előnyben részesíti a családegyesítést, és igyekszik bizonyos szinten biztosítani a diverzitást a különböző nemzetek között.

Végül, de nem utolsósorban, a menekültkérdésről sem szabad megfeledkezni, hiszen, ha Magyarországon nem került volna előtérbe ez a kérdés, Donald Trump, az amerikai bevándorlási rendszer, vagy a mexikói kerítés sosem kerül be a hazai hírekbe. Ha csak napjaink legnagyobb humanitárius válságát vesszük, az Egyesült Államok töredékét fogadta be a szír menekülteknek az utóbbi négy évben, mint például Szíria közvetlen szomszédjai, aki ez idő alatt négy millió embert helyeztek el. Akárhonnan nézzük, az, hogy ki hány embert enged be az országába, és mely területeket részesít előnyben mindig is elsősorban nemzetgazdasági érdekek mentén mozog. Amikor Brüsszelben egy európai kvótarendszer bevezetéséről vitatkoznak, gazdasági érdekek mentén alkudoznak a határaikon kívül álló lakosság sorsával. Többségük magasabb életszínvonalat remél a bevándorlástól, egy részük pedig menekültként ténylegesen konfliktus zónából kerül ki. A fogadó oldalon, gazdasági, demográfiai helyzetüket tekintve bizonyos országokban van „felvevő piac" irántuk, másutt inkább teher jelenlétük. Illúzió, hogy emberiességi szempontok irányítanák akár az amerikai, akár az európai bevándorlási rendszereket. Ha Donald Trump rátapintott valamire, leginkább erre. Politikai korrektség ide, vagy oda, a bevándorláskérdés kőkemény üzlet.

Kapcsolódó cikkek