- Ön szerint Németország drámai mértékben változtatott Európa politikáján. Ez most jó vagy rossz?
- Ez rossz, nagyon rossz és félelemkeltő. Németország az 1950-es évektől kezdődően európai összefüggésben határozta meg önmagát, jövőbeli szerepét. Demokrácia, jogállam, amely azért küzd, hogy gazdasági és politikai sikerei nem öncélúan csak Németországot, hanem mindenekelőtt Európát szolgálják. Ennek jegyében valóban óriási sikereket ért el. Ez az alapvetés most megváltozik.

- Mivel tudja ezt bizonyítani?
- A július 12-ről 13-ára virradó éjszaka történései szolgálnak bizonyítékként. Az EU vezetőinek csúcstalálkozóján Németország legfőbb döntéshozói gyakorlatilag kitessékelték az euró zónából Görögországot. Ilyet elképzelni sem lehetett évtizedeken keresztül. Most nem az a lényeg, hogy létezett-e vagy sem eurózóna a megelőző évtizedekben, hanem az, hogy mi németek az összeurópai érdekeket képviseltük. Az európai szolidaritást. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter azonban azon a bizonyos éjszakán utat mutatott a görögöknek, közölve velük, hogy elég volt. Ez a hang, ez tónus, ez a tartalom megváltoztatott mindent.

- Az azért tény, hogy Görögország bennmaradt a valutaunióban. Vagy Ön szerint ez csak átmeneti helyzet?
- A legnagyobb gond az, hogy Németország és Franciaország, illetve Olaszország között nagyon nehezen feloldható, bizalmatlansággal együtt járó feszültség alakult ki. Angela Merkel továbbra is tétovázik, Schäuble viszont kimondta, amit kimondott és szavait nem vonta vissza. A görög probléma, amely az eurózóna sorsához kapcsolódik, ott hever megoldatlanul. Athén megadta ugyan magát, de közben mindenki tudja: a görögök nem lesznek képesek megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket Schäuble pénzügyminiszterék szabtak ki rájuk bennmaradásuk feltételeiként.

- Azt akarja mondani, hogy magának az Uniónak a jövője forog kockán?
- Egyelőre csak annyit akarok mondani, hogy Németország Európa politikája drámai változáson látszik keresztülmenni. Eddig kiszámíthatóan és elvi alapokon azt mondtuk, hogy virágozzék egy európai Németország. Most viszont azt mondjuk, hogy ami virágozhat, az csak egy német Európa lehet.

Az interjú teljes terjedelmében a Figyelő legfrissebb számában olvasható!

Kapcsolódó cikkek