Ganguly professzor beszédében négy, jól elkülöníthető szakaszra osztotta fel a független India külpolitikájának történetét. A Nehru nevével fémjelzett szakaszt (1947-1964) nagyfokú idealizmus jellemezte. Céljai közé tartozott a globális világrend átalakítása, a kolonializmus és az imperializmus aláásása és a harc a világbékéért. Ezek érdekében előtérbe kerültek a nemzetközi szervezetek, a nukleáris leszerelés és a semlegesség politikája. Nehru a hadikiadások alacsonyan tartását is fontosnak tartotta, részben a gazdasági növekedés miatt, de ez - a szerző szerint - nem vált be. A második szakaszban, Indira Ghandi miniszterelnöksége alatt, India külpolitikáját a Szovjetuniótól való függés határozta meg, ami a szakértő szerint kedvező volt az ország számára.


A következő stratégiai eltolódás a hidegháború végével mutatkozott meg: az ország igyekezett javítani kapcsolatán az USA-val és más iparilag fejlett országokkal. Ezzel együtt lassanként kezdték „számottevő hatalomként" elkönyvelni Indiát, és végül ennek jelentőségét maga India is kezdte meglátni. Napjaink külpolitikáját Ganguly professzor a pragmatizmus időszakának nevezi, amelyben India egyre határozottabban lép fel leginkább konfrontálódó szomszédaival, Kínával és Pakisztánnal szemben és folyamatosan igyekszik javítani kisebb szomszédaival való viszonyát.


Dr. Tharoor kiemeli, hogy mennyire fontos a jó kapcsolat fenntartása az energiabiztonsági és befektetési szempontból jelentős országokkal. Kifejtette, hogy Narendra Modi jelenlegi kormányának irányelvei visszavezethetőek a 2004-ben hatalomra került koalíciós kormány első ciklusában kialakítottakhoz, amelynek legkiemelkedőbb tette az volt, hogy India gazdasági növekedését és átalakítását összekapcsolta külpolitikai céljaival.


A panel egy másik tagja, Sushani Haider kifejtette, hogy a mai világ meghatározó jelenségei közé tartoznak a Kelet és Nyugat közti feszültségek, a mérséklődő egyenlőtlenségek és a globális leszerelés. Elmondta, hogy az indiai külpolitikának reagálnia kell az elmúlt évtized ilyen változásaira. Kiderült, hogy Ashok Malik, az ORF munkatársa - bár kitért a Bangladessel, Bhutánnal és Nepállal kezdeményezett BBIN névre keresztelt összefogásra - azért inkább a Kínával való együttműködés és versengés kettőségét tekintette a mai indiai külpolitikai fő kihívásának, különös tekintettel az indiai- és a közelebbi csendes-óceáni területekre.

Az eseményt a rendezvény moderátora, Dr. Raja Mohan zárta, aki tévhitnek nevezte, hogy létezik valamiféle egységes világértelmezés, és rámutatott, hogy árnyaltabban, történelmi kontextusától el nem választva kell folynia a külpolitikai párbeszédnek. Az, hogy India ezen a színtéren autonómiára törekszik szerinte nem egyedülálló; az igazi kérdés az, hogy mennyit tud megszerezni.

Kapcsolódó cikkek