Branko Jakubović: Az egész koncert alatt ezen gondolkodtam, hogy meg kéne csinálni. Szegeden úgy oldották meg a biztosítást, hogy nemcsak a színpadot választották el a közönségtől, de a keverőpulttól a színpadig is húztak egy kerítést, gyakorlatilag kettéválasztva a közönséget. Ez a  színpadról nagyon furcsán nézett ki. A kerítés, az elválasztó vonalak szimbolikája igen erős, pláne a jelenlegei helyzetben, itt Szegeden, alig pár kilométerre a magyar határon húzott kerítéstől.

Balkán Expressz: Ezek szerint követitek a menekültkérdést?

BJ: Nekünk boszniaiaknak ez egy nagyon élő emlék. Én még szerencsés vagyok, azon kevesek közé tartozom, akinek a háború alatt végül nem kellett költöznie, de szarajevóiként 14-15 évesen azért átéltem a város ostromát. Senkinek sem jó érzés olyan képet látni, amin egy nincstelen menekült a gyerekét a karjában tartva gyalogol, de nekünk, boszniaiaknak ez különösen felkavaró. Mi ismerjük azt az érzést, amikor muszáj menekülni, mert az élet elvesztette az értelmét ott, ahol élsz. Másfelől azt érezzük, hogy a kérdés még mindig nem kap elég figyelmet, az európai társadalmak bezárkóznak a saját problémáikba. A kép, amin a nincstelen menekült a gyerekével a karjában gyalogol, bekerül két Bajnokok Ligája meccs összefoglaló közé, ahol millió eurókért szerződtetett focisták játszanak. Miközben azt a helyzetet, ami miatt ezek az emberek menekülnek, részben éppen az európaiak kreálták.

BE: A számaitokban előkerül Putyin, Obama, Merkel és Sárközy neve, de a régió politikai vezetői is szerepelnek, Tomislav Nikolić-tól (szerb államfő) Željko Komšić-ig és Bakir Izetbegović-ig (neves boszniai politikusok). De a közéletben is aktívan részt vesztek, a tavaly tavaszi boszniai tüntetéseken ingyenes unplugged koncerteket adtatok a tüntetőknek. Mit érhet el egy rockzenész a politikában?

BJ: Nem akarunk romantikus forradalmárok lenni, nem akarunk Che Guevarával versenyezni a pólóboltokban. Ugyanakkor fontosnak éreztük, hogy támogassuk, inspiráljuk a tüntetőket, hiszen ezek teljesen spontán megmozdulások voltak, nem kötődtek egyetlen konkrét politikai erő nevéhez sem. Megtestesítették azt az ideált, amit igyekszünk képviselni: az embereknek maguknak kell feltenniük a kérdéseket és megtalálni a válaszokat. De nem ez volt az első politikai szereplésünk: még a 2010-es választások idején részt vettünk egy programban, aminek az volt a célja, hogy a fiatalok menjenek el szavazni. Mindegy, kire szavaznak, csak menjenek el. A program jelszava a „Ha nincs jó, válaszd a kisebbik rosszat" volt. Ennek a keretében tartottunk nagy, ingyenes szabadtéri koncerteket. Jellemző a politikai apátiára, hogy a kampányidőszakban tartott koncertjeinken egy-egy adott városban mindig többen voltak, mint ugyanott a pártok rendezvényein - összesen. A választásnak akkor az SDP volt az esélyese, így ránk sütötték, hogy a kampányunkkal az SDP szekerét toljuk. Ezért aztán kénytelen voltam egy élő rádióműsorban elmondani, mit gondolok róluk. Na, utána aztán nem is vádoltak minket SDP-pártisággal többet (nevet). Amúgy minden létező boszniai párt megkeresett már minket, hogy támogassuk őket, jó sok pénzért cserébe. Gondolkodás nélkül mondtunk nemet. A választáson én magam speciel üres lappal szavaztam.

BE: A témáitok nagy része a Balkánról való, a külföldi nehezen is ért meg egy-egy utalást. Pláne, hogy a számaitok nagy része szerbhorvát-bosnyákul van. Ezzel szemben a mostani turnétok igazi európai turné, brit, spanyol, francia, svéd helyszínekkel. Ma Szegeden voltatok, a hétvégén már Ostravában játszotok. Mi a magyarázat a nemzetközi sikerre?

BJ: Nem titok, a koncertjeinken mindig sokan vesznek részt az ex-jugoszláv közösségből. Nemrég például Karlsruhéban játszottunk, és a koncert előtti napig alig egy tucat jegy kelt cask el. Ezek után eléggé megdöbbentünk, amikor végül teljes telt ház várt minket. Kiderült, hogy a koncert szervezői csak az utolsó pillanatban tették ki a plakátot a helyi balkán étteremben. Itt Szegeden is azt vártuk, hogy a többség lesz kisebbségben, azaz a külföldről érkezett rajongók, nem a magyarok. Legalábbis erre számítottunk. Aztán elég furcsa volt, hogy amikor szokás szerint megkérdeztük, ki jött Magyarországról és ki máshonnan, mindkét válaszra nagyjából mindenki feltette a kezét. Alighanem a sok Vajdaságból érkezett fesztiválozó miatt. Fontos, hogy a helyi közönséget is meg tudjuk szólítani, ezért a külföldi koncerteken valójában csak minden harmadik szám van a mi nyelvünkön, a többi angolul. Illetve most már egy spanyolul is.

BE: számomra meglepő volt, hogy profi zenészként a Pirate Bay zászlóját is meglengettétek a koncerten. De a lemezeitek is ingyen letölthetők a honlapotokról, a legutóbbin pedig szerepel egy szám, aminek kifejezetten „Free.MP3" a címe. Ha az ingyenes letöltésben hisztek, hogyan működik a zenekar, mi az üzleti modelletek?

BJ: A mi üzleti modellünk a fair business. Ha csak egy pár szám tetszik egy albumról, akkor nem viheted vissza a lemezt a boltba, hogy figyelj, add már vissza a pénzem felét, mert a 10 számból csak öt jó van. Mi azt kérjük a rajongóktól, hogy ha letöltötték a számokat és mindegyik tetszik, vegyék meg a lemezt is. Ha nem, akkor simán töröljék le a merevlemezről. Én is ezt csinálom otthon. Magunk sem tudtuk, hogy fog ez működni a valóságban, de a 2013-as Apsurdistan lemezünk a lemezboltokban is elképesztő eladásokat hozott. Aki megvette, az közvetlenül a zenekarnak adta a pénzét. Mi sosem voltunk profi kiadónál, igazi boszniaiként rászoktunk arra, hogy a „kisipari" megoldásokat preferáljuk. És most az internet a kezünkre játszott: többé nincs szükség közvetítőkre, viszonteladókra. Az internet lett az a szabad terület, ahol nem léteznek kerítések.

Kapcsolódó cikkek