A parlament július 6-án fogadta el a szerencsejáték-törvény módosítását. A jogszabály szerint távszerencsejátékot, azaz online sportfogadást - a lóversenyfogadás kivételével - kizárólag a Szerencsejáték Zrt. szervezhet, a lóversenynél pedig kizárólag a százszázalékos állami tulajdonban lévő Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft.
Az ezektől elkülönülő online kaszinójátékot csak a Magyarországon lévő játékkaszinó üzemeltetési koncessziójának jogosultja szervezhet a kaszinójáték-szervezésre létrehozott koncessziós társaságon keresztül.

Online kaszinóra a hagyományos játékkaszinó-engedély időtartamára adható ki engedély, ami legfeljebb 10 éves lehetőséget jelent, és ezért nem kell külön - a kaszinójáték-szervezésért járó koncessziós díjon felül fizetni.

Online kaszinójátékot kizárólag magyarországi IP-címről kapcsolódó játékosnak lehet hozzáférhetővé tenni. A játékszervezőnek gondoskodnia kell az IP-címek törvényi megfelelőségének folyamatos ellenőrzéséről. Az online kaszinójáték szervezésére szolgáló szervert EGT-államban (Európai Gazdasági Térség) kell elhelyezni. A szervezőnek folyamatosan biztosítania kell az állami adóhatóság részére a távoli hozzáférés lehetőségét a szerverhez.

A törvénymódosítás azt is tartalmazza, hogy az állami adóhatóság játékosvédelmi nyilvántartást vezet az önkorlátozó, önkizáró intézkedés alá vett játékosokról, valamint a szerencsejátéktól eltiltottakról. A nyilvántartásba csak a szerencsejáték-szervezők tekinthetnek be. A játékszervező köteles biztosítani a játékosnak önkorlátozó intézkedések igénybevételének lehetőségét, így például a tétként megtehető összeg maximumának meghatározását, a veszteség maximalizálhatóságát és az önkizárást.
A szerencsejáték-reklámokra és a tiltott szerencsejáték tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a hatóság jelentős, a tiltott reklámmal elért vagyoni előny tízszeresének megfelelő, de legalább egymillió forintos bírságot szab ki. A bírságot a reklámozóval, a reklám közzétevőjével, a reklámszolgáltatóval és a reklámban szereplővel szemben egyetemlegesen kell megállapítani. Ha a reklámozó, a reklámszolgáltató vagy a reklámban szereplő nem állapítható meg, a bírságot a hatóság kizárólag a reklám közzétevőjével szemben szabja ki.