A felmérésben, amelyet a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség a járóbeteg-konzultáció részeként készített, az ország minden részéről több mint ötven szakellátó vett részt - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben. A megközelítőleg 8500 válaszadó 84 százaléka teljesen egyetértett azzal, fontos, hogy ne kelljen messzire utazni a szakorvosi ellátás igénybevételéhez, csak a megkérdezettek két százaléka tartotta ezt a szempontot többé-kevésbé lényegtelennek.

A válaszok alapján elmondható, hogy a betegek megbíznak a járóbeteg-szakellátás orvosaiban, a megkérdezettek 90 százaléka úgy gondolja, hogy szakértelmük és a szakrendelő felszereltsége alapján az esetek többségében így is megkaphatja a megfelelő szakorvosi ellátást, és meg is bízik az orvosában. Mindössze 10-12 százalékuk mondta azt, hogy csak a kórházi orvosokban és felszerelésben bízik, ezért inkább kórházban szeretne gyógyulni.

Amikor rangsorolni kellett az egyes lakóhelyi tényezőket a szerint, hogy azok mennyire befolyásolják a válaszadók életminőségét és közérzetét, egyértelműen az első helyre került a magasan képzett háziorvos, szorosan mögötte volt második a lakóhelyhez közeli szakrendelő, gondozóhálózat. Ezeket a "jó levegő" követte, majd a lakóhelyhez közeli gyógyszertár, és csak ezektől elmaradva került elő a kórházi ellátás közelsége.

A 8500 válaszadó (92 százaléka választókorú volt) 60 százaléka szerint megkerülhetetlen a helyi politikai döntéshozók felelőssége, további egynegyedük szerint is valamennyi felelősség terheli őket, és csak a megkérdezettek 10 százaléka gondolta úgy, hogy nincs vagy nem nagyon van szerepük a járóbeteg-szakellátás fenntartásában.

Máshol prioritása a járóbeteg-szakellátás

A szövetség megjegyezte, hogy a fejlett országokban a járóbeteg-szakellátás az elmúlt években folyamatosan fejlődött, stratégiai jelentősége nőtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben. Mindeközben a magyar szakellátásban a finanszírozás immár hét éve nem követi az inflációt, a kasszamaradványból a járóbeteg-ellátók nem részesülnek, így a finanszírozás reálértéke romlott.

Úgy vélik, a járóbeteg-szakellátás, amelyben hetvenmillió orvos-beteg találkozás történik évente, hatékonyan támogathatja az alapellátást, és szinte az összes megkérdezett fontosnak tartja gyógyulása szempontjából, hogy a háziorvos és a szakrendelés orvosai eredményesen együttműködjenek.