Nem mindennapi gondoskodásban van része ma annak, aki Borsodnádasdon, Arlón, Borsodszentgyörgyön vagy Járdánházán lakik, és felkeresi a háziorvosi rendelőt. A helyi doktoron s nővérkén kívül ugyanis gyógytornász, dietetikus és pszichológus is fogadja. A 2012 nyarán indult és 2016 júliusában véget érő mintaprogram az alapellátást igyekszik megújítani: a szolgáltatások körének bővítése, egészségfejlesztés, prevenció, valamint a megbetegedések esetén a rehabilitáció szerepel a célok között. Az egészségtudatos magatartás egyéni, illetve közösségi szintű fejlesztése éppúgy sarokpontja a projektnek, mint az új ismeretek rendszerezése. A program – amelynek keretében 16 észak- és kelet-magyarországi település összesen 24 háziorvosi praxisa állt össze négy praxisközösséggé – hangsúlyt fektet az esélyegyenlőség javítására a hátrányos helyzetű régiókban, különösen a roma közösségekre összpontosítva. A teljes projekten 140-en dolgoznak. Az említett négy borsodi településen hat háziorvos, egy dietetikus, egy egészségpszichológus, egy gyógytornász és tizenegy segédegészségőr vesz részt a munkában. Utóbbiak feladata többek között a programban részt vevő lakosság személyes felkeresése s ezen keresztül az aktivitásuk növelése. A segédegészségőrök speciális mediátori képzést kaptak, kiválasztásuk pedig a háziorvos javaslata, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatok ajánlása alapján történt.

AZ EGÉSZSÉG NEM ÉRTÉK?

A projekt elsődleges területe Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye. E deprivált térségekre egyszerre jellemző az alacsonyabb iskolázottság, a szegénység, illetve a rosszabb egészségi állapot – ezek ráadásul egymást erősítő tényezők. A kedvezőtlen folyamat megváltoztatására lehet alkalmas a program által biztosított egészségnevelés, és ezt a célt szolgálják a krónikus gondozás keretében nyújtott többletszolgáltatások is. A Figyelő Borsodnádasdon kapott pillanatképet arról, miképpen is működik a projekt.

Komoly felelősség, nagy feladat és megtiszteltetés részt venni egy ilyen komplex programban – mondta lapunknak Benkő Gábor. A 3200 fős, festői környezetben megbúvó kistelepülés háziorvosa szerint nagyon fontos a népegészségügyi fókuszú s a preventív szemléletet előtérbe helyező gondolkodás. A praxisközösségben való munka pedig lehetővé teszi a gyakorlati alkalmazást. A doktor úgy véli, erre kiemelten szükség van a térségben, hiszen „az egészségtudatosság szintje igencsak alacsony, az egészség nem érték”. Ennek megfelelően nagyon sokat dolgoznak annak érdekében, hogy a lehető legtöbb embert bekapcsolják a projektbe.

A lakosság sok tekintetben aggasztó egészségi állapota (ezekről lásd a külön írást) a programban részt vevő településeken is látható. A szív- és érrendszeri, valamint a cukorbetegség erősen kitapintható probléma – közölte Benkő doktor. Egyik legfontosabb céljuk, hogy a lehető legkorábbi stádiumban elcsípjék a bajokat, s ha megvan a diagnózis vagy a későbbi betegségekre utaló jelek, személyes tanácsadással igyekeznek közbelépni. Ennek keretében új lehetőségeket mutatnak a kliensnek (szándékosan kerülik a beteg kifejezést) a táplálkozás, a mozgás, összességében az életmódváltás területén.

A program valóban nagyra törő, hiszen több mint 6200 ember „átszűrését” vállalták a résztvevők a négy helységben. Eddig mintegy 4700, 18 év feletti lakosnak mérték föl az egészségi állapotát. A fiatalabbak vizsgálatát védőnők végzik. Fontos elem, hogy mind a négy település polgármestere és önkormányzata messzemenőkig támogatja a projektet, a napokban pedig az új egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán is elismerően szólt a mintaprogramról.

SZEMÉLYES MEGHÍVÓ

A szemléletformálás, annak gyakorlatba történő átültetése elsősorban az egyének ellenállásán, részvételi szándékán könnyen elbukhat, és olykor el is bukik. A segédegészségőrök szerint gyakran nehéz berángatni az embereket a rendelőbe. Valóban komoly energiákat emészthet föl az ellátórendszert akár évtizedig elkerülők meggyőzése arról, hogy saját maguk és családjuk érdekében meg kell tenniük az első lépést az orvosi rendelőig. „Akár ötször, hatszor is visszamegyünk egy lakoshoz” – mondta Berki Mónika. A segédegészségőr kérdésünkre megerősítette: a személyesség, a közvetlen kapcsolat és a bizalom nagyon fontos a sikerhez. Személyes meghívót kap mindenki – tette hozzá Benkő Gábor. Nem meglepő módon a férfiakkal nehezebb dolga van az egészségőröknek. „Rájuk az asszonyon keresztül próbálunk meg hatni.”

Elsőként részletesen felmérik a kliens egészségi állapotát: laborvizsgálaton, vérnyomásmérésen, perifériás ér- és fizikális vizsgálaton, életmódbeli rizikók feltérképezésében vesz részt. Ha „találnak valamit”, akkor a megfelelő helyre irányítják. Része a munkának a lelki egészség felmérése is, ahol a kedélyállapotot, illetve a stressz-szintet vizsgálják. Utóbbi nehéz ügy egy kistelepülésen, ahol mindenki ismer mindenkit, így nem szívesen beszél senki a pszichés nehézségeiről. Az életmód-tanácsadás szerves része a táplálkozással és a fizikai aktivitással összefüggő ismeretek átadása is. Ottjártunkkor az egyik heti rendszerességgel tartott kóstolóval összekötött foglalkozáson a dietetikus éppen a halételekről beszélt. Mint megtudtuk, itt is – mint a program minden elemében – lehetőség nyílik személyes tanácsadásra.

Horváth Ágnes gyógytornász a mozgásra való hihetetlen és eddig kielégítetlen igényről számolt be. A szakember szerint olykor annyian vannak a közösségi tornán a felújított közösségi házban, hogy alig férnek el. Helybe kell hozni a lehetőségeket, és az emberek sok mindent megtesznek önmagukért – tette hozzá Horváth Ágnes. Ő fontos lehetőségként írta le a programban való részvételét. Emberileg és szakmailag is lát lehetőséget a fejlődésre, s amit fontosnak tart: kiemelten van mód a prevenciós szemlélet alkalmazására. A megelőzés és a fejlesztés már néhány éves korban elkezdődik, a szakember ugyanis külön foglalkozásokat tart az óvodában. Igyekszik kiszűrni a mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdő gyerekeket, akikkel ezt követően már problémaorientáltan foglalkozik. A fejlesztés ezután az iskoláskorban is folytatódik. A gyerekek jól láthatóan élvezik a játékos foglalkozást és az akadálypályát, később pedig büszkén mutatják a kezükre kapott teljesítési igazolást, ami egy mesefigurás pecsét képében ölt testet. Mindenki boldog.

Adódik a kérdés: vajon a praxisközösségek miben térnek el a hagyományos értelemben vett háziorvosi gyakorlattól? A választ Papp Magor, a projekt szakmai vezetője fogalmazta meg. Szerinte az eddigi betegellátást kiegészítették a népegészségügyi, preventív szemléletű szolgáltatások. Az új alapellátási modellben olyan lehetőségekhez jutnak a kliensek, amelyek jelentősen javíthatják az életminőségüket. Míg a betegellátás-központú rendszerben a páciensek csak várakozás és utazás révén vehettek igénybe bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat, addig a program keretében gyakorlatilag helybe jön például a gyógytornász és a dietetikus szakember. A lakosság egészségi állapotának felmérése, a személyre szabott tanácsadások, illetve gyakorlati foglalkozások nagyban segítenek az egészségmegőrzésben és a krónikus betegségek gondozásában is. A prevenció napi gyakorlattá vált – nyomatékosította a Figyelőnek Papp Magor a szemléletbéli különbségeket. Az pedig már a luxus kategóriáját súrolja, hogy a klienseknek van lehetőségük a háziorvossal akár félórás személyes konzultációra is. Az újonnan érkezett szakemberek szintén az ellátáshoz való egyenlő hozzáférés esélyét növelik, amelyre a hátrányos helyzetű térségekben különösen nagy szükség van.

Minőségi ugrás

A programnak van egy cseppet sem mellékes hozadéka is: a végvárakon eddig egyedül küzdő háziorvosok között valódi csapatmunka alakult ki. Emellett lapunk hallott olyan véleményt is, amely szerint voltak olyan orvosok, akik korábban nem is akartak egy asztalhoz leülni a segédegészségőrökkel. Viszont a közös munka és egymás jobb megismerése feloldotta a hierarchia effajta értelmezését.

Papp Magor szerint a modellprogram komoly tapasztalatokat ad az alapellátás minőségi megújításához: „A projekt megteremti a módszertanát annak is, hogy a prevenciós szolgáltatások is országos kiterjesztést nyerjenek. Lehetőséget ad arra, hogy három év alatt felmérjük mind a tízmillió magyar állampolgár egészségi állapotát.” Utóbbi hatalmas előrelépés lehet a lakosság, illetve az egészségügyi ellátórendszer számára is, ez teremti meg a lehetőséget ahhoz, hogy az állampolgárok valós szükségleteihez igazítsák annak működését. Ez pedig elengedhetetlen a jó életminőség és egy egészségesebb társadalom felé vezető úton.

Aggasztó helyzet

■ Noha az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett a születéskor várható élettartam Magyarországon, a helyzet nem rózsás sem nemzetközi, sem hazai viszonylatban. Komoly eltérések vannak területi és nemek szerinti megoszlásban is. A 2014-es adatok alapján a nők születéskor várható élettartama 79, a férfiaké 72 év. Ám míg Budapesten ez a két adat 80 és 74 év, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 77 és 69. A daganatos, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve halálozások számának alakulása is aggasztó.●

SVÁJCI PÉNZEK

■ Egy 2006-os népszavazás alkalmával döntöttek a svájciak arról, hogy tetemes összeggel – egymilliárd svájci frankkal, azaz 210 milliárd forinttal – járulnak hozzá a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó tízek gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeinek mérsékléséhez. A Svájci Hozzájárulási Alap keretében érkező összeg vissza nem térítendő pénzügyi támogatást jelent hazánk számára. A finanszírozás 85 százalékát az alpesi ország biztosítja, 15-öt a hazai költségvetés. Csak Magyarország 31 milliárd forintos támogatást élvez a svájci–magyar együttműködési program keretében. Ez az összeg több mint száz projekt finanszírozását segíti elő. A teljes dotáció 10 százalékát egészségügyi programok megvalósítására fordítják. Az Alapellátás-fejlesztési modellprogram 3,6 milliárd forintból gazdálkodik a 2012–16-os időszakban.●