- Könyvében az apaszerep változásának három korszakáról ír, amelynek során az autoriter és a gondoskodó jelleg váltogatta egymást. Társadalmi szinten milyen hatásai voltak ennek?
- A nők esetében ez azt jelentette, hogy míg az 1800-as években a farmokon aktív, felelős gazdasági szereplők voltak, a 20-ik századra a családon belül ez a szerepük teljesen megszűnt azzal, hogy hivatásos háztartásbelik lettek. A férfiakkal éppen ennek ellenkezője történt. Már nem otthon, hanem munkahelyükön - irodában, gyárban - dolgoztak, családfenntartók lettek. Míg korábban, a mezőgazdaságban nagyjából egyenlően vették ki részüket a munkából, az e szempontból egyenlőtlen családi „felállás" a 20-ik század terméke. Éppen ez ellen protestáltak a fiatalok és a nők a 70-es években a fizetett és a házimunka egyenlőbb elosztását követelve - s ezzel a problémával küzdenek ma is az európai országok.

- Kutatásai alapján hogyan látja: milyen a jó apa? Mit vár el tőle ma a társadalom?
- Tulajdonképpen nem nehéz jó anyának vagy apának lenni. A legfontosabb, hogy az erőszak minden formájától tartózkodjunk - minden tanulmány azt mutatja, hogy az a lehető legrombolóbb dolog, ami csak a családot érheti - akár a nők, akár a gyerekek ellen irányul. Az számít, hogy szeressük a gyerekünket és ezt mondjuk is meg neki. Ennek lényege nem az, hogy mit teszünk meg érte, hanem az, hogy jelen vagyunk, meghallgatjuk, beszélgetünk vele - szeretjük. Akkor elnézi nekünk a melléfogásainkat is.





Az interjút teljes terjedelmében a Figyelő e heti számában olvashatják.

Kapcsolódó cikkek