Napjainkban Kína és a világ egyéb tőzsdéi lenyűgözően érdekes arcukat mutatják. A sanghaji tőzsdepiac hírhedt változékonyságáról: két évvel ezelőtt alaposan visszaesett, amikor úgy tűnt, hogy a gazdaság virágzik. Az elmúlt év alatt, Kína gazdaságának lelassulása során pedig tűzbe jött. Közismerten tele van bennfentes kereskedésekkel és rendkívül csekély mértékben - ha egyáltalán bármennyire - kapcsolódik a nemzetközi piacokhoz.
A sanghaji tőzsde
állandóan arra számít, hogy valami negatív esemény fog történni. Ez így is lett, az első bukás június 15-én következett be. Legvalószínűbb az, hogy ezt egy teljesen kívülálló tényező okozta: mégpedig a kínai befektetők és spekulánsok azon szemlélete, hogy a Görögországot fenyegető adósság egyértelműen Európa gazdasági válságához fog vezetni, mely majd a kínai export visszaesését eredményezi. Ezenfelül, a kínai befektetőket az is aggasztotta, hogy az amerikai gazdaság növekedése jól láthatóan lelassult, így azt prognosztizálták, hogy majd kamatot emel az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere, a Fed.
Az ezt követő események rámutattak a kínai hatalom és a gazdaságpolitika összhangjának növekvő hiányára. A kormány nem is annyira láthatatlan keze felemelte a piacot és megnyugtatta azt, történt mindez az idő alatt, míg a miniszterelnök Li Ko-csiang külföldi útján tartózkodott. (A korábbi években a kormány legtöbbször hagyta, a tőzsdét a maga medrében folyni - annak ellenére, hogy nap mint nap milliárdnyi manipulált műveletre került sor.)
Júniusban és júliusban azonban minden megváltozott. Egyrészt, a kormány tisztán láthatóan masszívan beavatkozott a tőzsde működésébe annak árán is, hogy ezzel befagyasztotta a piacot. Ily módon elhitette a piaci szereplőkkel, hogy milyen hatalmas a probléma.
A befektetők többnyire látták a verseny miatti rejtett leértékelés féle mozgást - és úgy döntöttek, hogy megerősítik a lépéseiket. Ami ezután következett az a teljes katasztrófa a kommunikációban. Ennek oka az összekuszált kormányzati politika és annak az iránynak a hiánya, ami minden értelemben jól követhető lehetne. A jegybank kénytelen volt saját szavaival szembefordulni, és felvásárolni a renminbit nap mint nap a piaci zárás előtt, hogy az árfolyamot stabilizálni tudja a következő napra.
Nyilvánvaló, hogy nem volt vita vagy tétovázás a vezetésben. Azután, hogy liberalizálták a devizapiacot, a központi bank megerősítette a renminbit - majd biztosítottak mindenkit, hogy ezek a lépések folytatódni fognak és rugalmasak lesznek a valuta értékek: azonban, egyelőre ezek még nem történtek meg. Ehelyett, a hatóságok többnyire nem avatkoztak bele a Sanghaji tőzsde életébe.
A nagy hír, hogy Kína kormánya augusztus 23-án feladta a tőzsdei beavatkozást, elmozdulva egy piacgazdasági politika felé.