Egyedüli apaként üldögélt néhány éve a csendes óbudai játszótéren Péter, vigyázva az akkor másfél éves Lóri lépteit. A 37 esztendős informatikus a kisfiú egyéves korában „váltotta" fel otthon feleségét. Számukra ez így volt természetes. A jellemzően hajszolt, többgyerekes anyukák egy része mosolyogva nézte, mások kicsit talán irigykedve figyelték az apuka ténykedéseit. Lóri ma már kisiskolás, de nem kérdés, hogy szülei a fogadóórákra felváltva járnak, s apukája otthon is minden feladatból kiveszi a részét. „Evidenciának számított, hogy végig ott leszek a szülésnél, és mindenben igyekszem segíteni a gyermekünk megszületése után is" - ezt már a szociológus Dávid meséli a Figyelőnek, a kétéves Bogi édesapja. Mint mondja, eltökélt volt abban, hogy részt vállal a gyermeknevelésből, s a lehető legtöbb időt tölti gyermekével. Elmondása szerint azonban a munka és a családi élet összeegyeztetése számos nehézséget okozott számára. S amit mindketten hangsúlyoznak: nehezen élték, élik meg azokat a rögzült társadalmi képzeteket, amelyek szerint az apa nem tartozik szorosan a család érzelmi életéhez.

KETTŐS SZORÍTÁSBAN

Nincs ma könnyű helyzetben az az apa, aki szeretne kilépni a hagyományos „kenyérkereső" státusból. Miközben hosszú évtizedek óta halljuk, hogy a férfiak nem veszik ki a részüket a „második műszakból", vagyis kerülik a házimunkát és a gyermeknevelés nehéz terepét, addig a magukra modern családfőként tekintőket rossz társadalmi berögződések, sztereotípiák gátolhatják a kiteljesedésben. Pedig mint azt Somlai Péter szociológus lapunknak hangsúlyozta, az aktív apaszerepet vállalók többsége egyetért a női egyenjogúsággal, előnyben részesítik a mindkét szülő által végzett kereső- és házimunkát, illetve prioritásnak tekintik a gyermeknevelésben való részvételt.

Változik a világ, ám a Milyen a jó apa? kérdésre hazai viszonyaink között nem lehet egyértelmű választ adni - s ez a férfiaknál belső konfliktusok forrása lehet. Jóllehet a szülővé válás időszaka mély és nehéz érzelmi folyamat számukra is, igen kevés kapaszkodót, segítséget kapnak. Egy kispapa manapság alig tud hová fordulni kérdéseivel, félelmeivel. Találomra megnézve két nagy könyváruház kínálatát, kiderül: míg az anyasággal kapcsolatos tudásanyag szinte már áttekinthetetlen, az apákhoz mindössze két-három kötet szól. Némi támaszt az apa- vagy kispapablogok jelenthetnének, ám nincs túl sok belőlük, a meglévők pedig nem frissülnek túl gyakran. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Apa-füzettel igyekszik csillapítani az információhiányt.

A rendelkezésre álló szakirodalom is csupán töredéke a szükségesnek. „Férfiak arról írnak könyvet, hogy milyen csodálatos is apának lenni, állami vezetők karjukon csecsemővel fényképeztetik magukat, a világhálón apák számára hoznak létre oldalakat, és a statisztikák szerint a férfiak többsége ma egészen másként vesz részt saját gyermekei ellátásában, mint korábban. (...) Amikor először fordultam azzal a Norvég Nemzeti Könyvtár munkatársaihoz, hogy történelmi szemszögből szeretnék könyvet írni az apaságról, csak néztek rám, majd arra a következtetésre jutottak, hogy ehhez nem tudnak segítséget nyújtani" - írja könyve bevezetőjében a téma egyik kutatója, a hétvégén Budapesten előadó norvég Jørgen Lorentzen. (A vele készült interjúnkat lásd külön.)

A szerepelvárásokból fakadó konfliktusok, az érzelmi élet változása, az apai szükségletek nem szerepelnek a kutatások homlokterében. A kutathatóság nehézségeit Spéder Zsolt is megerősítette lapunknak. A Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójának tollából látott napvilágot 2011-ben az Ellentmondó elvárások között... Családi férfiszerepek, apaképek a mai Magyarországon című áttekintő tanulmány, amely arra kereste a választ, hogy a mai magyar társadalom miképpen viszonyul a változó apaszerepekhez, milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal/apákkal szemben. Az egyik megállapítás szerint a hazai közvélemény elvárása kettős: a férfiak, miközben élik a hagyományos kenyérkereső szerepét, vegyenek részt a gyermeknevelésben is. A népesség ötven százaléka úgy véli egyszerre kell(ene) helytállni a munkaerőpiacon és megélni, alakítani a család érzelmi életét is. A Demográfiai Portré 2015 alapján az elmúlt években a kenyérkereső apa típusa lett a favorit. A szerzők - Spéder Zsolt és Kapitány Balázs - ezzel kapcsolatban megjegyzik: nem feltétlenül visszarendeződésről vagy trendről van szó. Inkább a gazdasági válság, a pénzügyileg rizikósabb időszakok erősítik föl a hagyományos elvárásokat a férfiakkal szemben.

KAPUŐRÖK

Nemcsak a szükséges háttér-információ hiánya, de olykor maguk a nők is tehetnek arról, ha párjuk alig vállal részt az otthoni teendőkből. Spéder Zsolt több kutatás alapján állítja: sok esetben olyan mechanizmusok jelennek meg, amelyek nehézzé, megkérdőjelezetté, illetve leértékeltté teszik a férfiak otthon elvégzett munkáját. A nők jelentős része nem akar erről a szerepéről lemondani - állítja a Figyelőnek Ternovszky Ferenc is. A Budapesti Gazdasági Főiskola tanára szerint a hölgyek egy bizonyos hányada még manapság is úgy gondolja, hogy a csecsemő, kisgyermek gondozása kizárólag az ő feladatuk. A téma szakértője arra is felhívja a figyelmet, hogy mindez veszélyes játék, ugyanis az apa eltávolodását és érdeklődésének elvesztését is okozhatja. Drasztikus példát is említ: találkozott már olyan apával, aki kétéves koráig egyáltalán nem tölthetett kettesben időt a gyermekével.

A nők egy részének körében tapasztalható kapuőr szerep ellenére a felmérések szerint az apának igenis éreztetnie kell a szeretetét, s megszűnt a kisgyermek ellátása körüli női kizárólagosság is, azaz immár nem ciki pelenkázni sem. Olyannyira nem, hogy a néhány éve elhunyt Kopp Mária professzor asszony kutatásai azt bizonyították: azok a férfiak, akik harmonikus kapcsolatban vannak gyermekeikkel, tovább élnek.

„Azok a folyamatok, amelyek alkalmazkodnak az egyéni és társadalmi változásokhoz, mindenképp hasznosak" - mondja Székely András, a Magatartástudományi Intézet kutatója, a kívánt, illetve tervezett gyerekek megszületését célul kitűző, Kopp Mária által alapított Három Királylány, Három Királyfi Mozgalom képviselője. Szerinte a szerepekkel kapcsolatos változások csökkentik a férfiak vállára nehezedő - a családfenntartással kapcsolatos - terhet, és a nők számára is megkönnyítik a feladatok ellátását. A legfontosabb azonban az, hogy e szerepek elsősorban egyéni igényekből s ne a társadalmi elvárásokból fakadjanak. A távol dolgozó anya és az otthon maradó apa legyen éppen olyan elfogadott, mint a hagyományos családmodell. „A választás szabadságát adjuk meg az egyéneknek, se a nők, se a férfiak ne legyenek bekényszerítve a konyhába, de maradhassanak ott, ha ez számukra a vágyott életforma" - véli a kutató. Ennek megvalósulásához azonban fel kell ismerni: a gyermeknevelés, a háztartás vezetése éppen olyan értékes, mint bármilyen más fizetett munka.

KI MARAD OTTHON?

A hazai családtámogatási rendszer keretében a gyermekgondozási díj (gyed) az apák számára is régóta igénybe vehető, ám nem túl nagy a tolongás. Mint Makay Zsuzsannától, a Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) munkatársától megtudtuk, 2013-ban 250 ezer nő mellett mindössze 4000 férfi részesült ebben az ellátásban, ám az apák körében a megváltozott szabályozások miatt akár emelkedő tendencia is bekövetkezhet. Mint ismert, a gyedet 2014. január 1-jétől a gyermek egyéves kora után teljes munkaidős foglalkoztatás mellett is igénybe lehet venni (2016-tól pedig erre a gyermek féléves korától lesz lehetőség), az összeg pedig a jövedelem 70 százalékát teszi ki, maximum nettó százezer forintot. Makay Zsuzsanna magyarázata alapján elképzelhető olyan opció is, hogy a gyedet a gyermek egyéves koráig az édesanya igényli, majd egy- és kétéves kor között kerül képbe az apa, aki esetleg magasabb jövedelmű, így a család anyagilag is jobb helyzetbe kerül. A nők és férfiak bérkülönbsége alapján logikusnak tűnhetne, hogy az utóbbiak nagyobb számban veszik igénybe a gyedet, ugyanis a jövedelemkülönbségek 2013-ban a hölgyek kárára a KSH adatai szerint elérték az 50, de akár 70 ezer forintot is. Nem mindegy, hogy mekkora jövedelem esik ki a családi kasszából, ami után az apa igényli ezt az ellátást - hívja föl a figyelmünket Makay Zsuzsanna. Az igénybe vevők alacsony száma mögött nemcsak anyagi megfontolások, hanem a hagyományos értékrendet előtérbe helyező társadalmi viszonyok is állhatnak. S nem csupán arról van szó, hogy a gyerekkel való otthon maradás egy a nőkre címkézett feladatként jelenik meg. Arra sem lehet mérget venni, hogy a munkáltatók kellő rugalmassággal állnak hozzá a férfiak ilyen terveihez.

A cikk megjelent 2015-ben, a Figyelő 45. számában.

Kapcsolódó cikkek