William Meredith amerikai családapa Kentucky államban sörétes puskával lelőtt egy drónt, egy négymotoros távirányított, videokamerával felszerelt helikoptermodellt, amely a családi ház fürdőmedencéje fölé repült, és felvételt készített az ott napozó 16 éves lányról. A férfi akár öt évet is kaphat „idegen tulajdon szándékos megrongálása" miatt. Ez év januárjában a washingtoni Fehér Ház kertjében landolt egy hobbimodellező eltévedt, távirányításos négymotoros minihelikoptere (quadcopter), amely biztonsági szakértők szerint akár egy 3 kilogrammos robbanószerkezetet is bevihetett volna a világ egyik legjobban őrzött területére. Szintén az Egyesült Államokban egy 18 éves fiú drónra szerelt félautomata pisztollyal lövöldözött egy parkban. Huszonnyolcmillióan látták a YouTube-on egy orosz produkcióját, ahogy drónra szerelt automata puskával kirakati bábukat lőtt cafatokra, majd egy másik gépezetet egy amerikai gyártmányú autó mellé röptetett, s kilőtte annak ablakait. A berepülő szerkezet a magával vitt bombát felrobbantva darabokra szaggatta a nagy családi kocsit.

Ezelőtt 30-40 évvel, amikor megjelentek a nagyipari méretekben gyártott pilóta nélküli kis repülők (modellek), volt egy időszak, amikor ezek kereskedelmi forgalmát a legnagyobb és legelőrelátóbb nyugati államokban biztonsági megfontolásokból betiltották vagy erősen korlátozták. A 2001. szeptember 11-i New York-i merényletek után is következett egy „éberségi korszak", amikor mindenre figyeltek, ami a terroristák kezében fegyverré válhat. Aztán ezek a dolgok nagyrészt feledésbe merültek, győztek a gazdasági-kereskedelmi érdekek. Ma millió-számra gyártanak - elsősorban Kínában - az átlagember számára is elérhető áron, pár száz dollárért megvehető modelleket (forgó- vagy merevszárnyú távirányított kisgépeket). Ezek könnyedén berepülnek egy nyitott ablakon, rajtuk egy kézigránát méretű robbanószerkezettel vagy biológiai, kémiai, nukleáris anyagokkal. Vagy simán landolni tudnak egy zárt kertben, ledobva ártó szándékú rakományukat egy szellőzőaknába, egy sportstadion nézői vagy valamilyen pártgyűlés résztvevői közé, netán egy menekülttáborba. A repülés biztonságát is veszélyeztethetik azzal, hogy a felszálló vagy landoló utasszállítók (tiltott) pályáján repülnek. Nem egy példa volt ilyen veszélyhelyzetre a közelmúltban.

A robotok egyik legnagyobb piacát a hadsereg képezi. Az amerikaiak kiszuperált (F-16-os) harci gépeiket alakítják át távirányítottá, amelyeket aztán „éles célként" használnak fel. Az elfogó vadászok pilótái ma még általában egy másik ember vezette repülőgép által vontatott célra lőnek a gyakorlatokon. Ez azonban veszélyes is lehet: néhány éve egy cseh Gripen-pilóta Svédországban nem a több száz méterrel a gép mögött húzott célra, hanem a behúzott tartalék célra nyitott tüzet, néhány méterre a vontatógéptől.

Az oroszok más úton járnak, ők a jelenleg használt típusokat, MiG-eket, Su-kat alakítják át távvezérelt gépekké. Ezzel megspórolják a pilótákat kiszolgáló szerkezeteket, amelyek egy vadászgép súlyának akár az egyharmadát is kitehetik. Ráadásul a távvezérelt gép olyan fordulókat, G-terheléseket is kibír, amelyeket egy pilóta nem. De vannak már robothadihajók, -rohamcsónakok, -tengeralattjárók is.

Ma a világ zavartan téblábol a technikai haladás eme vívmányai között. Mit lehet tenni? Az Egyesült Államokban ítéljék el Mereditht, mert megvédte a családját, a lányát, de megrongált egy sok száz dolláros készüléket? Vagy ítéljék el a drónröptetőt kukkolás, magánterületre való behatolás miatt? Jogászok, nemzetbiztonsági szakértők keresik a megoldást. Végtére is a rakétákkal felfegyverzett drónok „iparszerű" bevetése Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Jemenben, Szíriában állami monopólium, mindennapos hír. Mint ahogy az is, hogy az amerikai rakéták az esetlegesen megölt terroristák mellett végeznek vétlen járókelőkkel, szomszédokkal, autósokkal is, akik rosszkor voltak rossz helyen. Járulékos veszteség - mondják erre a katonák. Egyelőre emberek a döntéshozók. A robottechnológiában élen járó Egyesült Államokban a CIA-tisztek egy arizonai vagy texasi katonai támaszponton ülnek egy légkondicionált irodában. Monitorokon figyelik az eseményeket, joystickkel irányítják az általánosan UAV-nak (ember nélküli repülőszerkezetnek) nevezett repülőgépeket, és a számítógép klaviatúráján egy „enter" lenyomásával indítják útjára a Hellfire rakétákat vagy dobják le a bombákat. Olyan célokra, amelyek legfeljebb egy parányi négyzetet jelentenek a képernyőn, holott valójában épületről vagy úton haladó járműről van szó. Benne emberekkel, akik terroristák, legalábbis a rendelkezésre álló információk szerint.

Már a közelében járunk annak a vörös vonalnak, amelynek átlépésétől Isaac Asimov, a zseniális sci-fi író óvott, és a robotika három törvényében foglalt össze. Ezekből az első és legfontosabb: a robot nem bánthat embert, és nem tűrheti, hogy emberi lény megsérüljön. Szakberkekben folyik a vita arról, hogy mekkora döntési szabadságot adjanak a robotoknak. Ölhetnek-e embert saját belátásuk szerint? Ez idő szerint a drónok, mindenféle robotrendszerek a man-in-the-loop (vagyis a végső döntés az emberéletről az emberé) elv alapján működnek, de már a tervezőasztalokon vannak a „gyilkos robotok", amelyek a beléjük táplált paramétereket mérlegelve önállóan döntenek életről-halálról. (Tán némelyiket már ki is próbálták kevésbé feltűnő harctereken.)

A „gyilkos robotok" vagy tudományosabb megnevezéssel „autonóm fegyverrendszerek" kifejlesztése ellen a világ legragyogóbb elméi közül sokan emelték fel a szavukat nyílt levélben. Így Stephen Hawking fizikus, Elon Musk (SpaceX) vagy Steve Wozniak, az Apple egyik alapítója. Jó néhányan közülük támogatói az FLI-nak (Élet Jövője Intézet), amelyet másokkal együtt Jaan Tallinn, a Skype egyik fejlesztőmérnöke és a némelykor hajmeresztő, de elgondolkodtató ötletei miatt Mad Maxként emlegetett Max Tegmark, az MIT professzora alapított. Az FLI tudományos tanácsában ott ül a kiváló színész, Morgan Freeman is. „Az autonóm fegyverrendszerek emberi közreműködés nélkül választják ki és semmisítik meg a célpontjaikat. Ilyenek a felfegyverzett quadcopterek, amelyek felkutatják és megölik azokat az embereket, akik megfelelnek bizonyos betáplált ismérveknek. Nem tartoznak az autonómok közé a robotrepülőgépek és/vagy a távirányított drónok, amelyeknél az ember dönt a célról és az azzal kapcsolatos további lépésekről" - szól az FLI által is támogatott levél bevezetője. Egy biztos, ezek az autonóm fegyverrendszerek lesznek a jövő kalasnyikovjai - figyelmeztetnek. Olcsók lesznek, és szabadon hozzáférhető elemekből gyakorlatilag bárki megépítheti őket. Az autonóm fegyverek ideálisak emberek elleni merényletekhez, országok destabilizálására, egy bizonyos etnikum szelektív gyilkolására - riasztó a kép, amit a tudósok festenek.

Ugyanakkor bonyolult a válasz a kihívásokra. A levél szerzői is írják, hogy a mesterséges intelligencia (AI) sokféle módon válhat az emberiség hasznára. Persze nem úgy, hogy katonai célokra, új fegyverkezési verseny részeként alkalmazzák őket. A határvonal azonban itt sem mindig húzható meg pontosan. Vannak hasznos robotok, amelyek a katonák életét könnyítik meg, növelve a túlélési esélyeiket. Az amerikai hadsereg és a szintén katonai célokat is szolgáló szuperprogram, a DARPA tudósai fejlesztették ki jó pár évvel ezelőtt a világ egyik legtökéletesebbnek tartott robotját, a NagyKutyát (BigDog). Ez egy dán dog méretű, 120 kilogrammos szerkezet, amelynek négy lába van, és úgy mozog, mint egy öszvér a hegyi utakon. Csaknem 170 kilogrammos hasznos terheléssel képes 35 fokos sáros, köves lejtőn felkapaszkodni, jégen átkelni. Amikor az egyik megtermett kezelője jól oldalba rúgja, megbotlik, megbicsaklik, de nem dől el, hanem csuklós, többízületes lábai mozgatásával áthelyezi a súlypontját és feláll. A lézer és a radar kombinálásával kidolgozott egyik (a hadseregben is széles körben alkalmazott) szenzorrendszere a LIDAR, továbbá giroszkóp, sztereokamera-rendszer stabilizálja, irányítja. Ha megvalósul a tömeggyártása, a NagyKutya nemcsak a katonák életét könnyítheti meg, hanem a civil életben is sok mindenre alkalmazható lesz: hegyi mentőakcióktól kezdve ipari szerencsétlenségek következményeinek elhárításáig vagy betegek nehéz terepen való szállításáig.

Kémdarázs a lakásban

A csaknem tíz évvel ezelőtt megépített NagyKutyát az Egyesült Államokban egész specializált robotcsalád követte (AlphaDog - tengerészgyalogság, WildCat - általános), míg a légierő kutatóintézete galamb nagyságú (vagy akár darázs méretű) mikro-repülőrobotokat (MAV) fejleszt ki. Ezek gyakorlatilag láthatatlanok, szobákba repülhetnek be, hat lábuk van, amelyekkel másznak, mint a bogarak, hetekig működhetnek, mert akár a városi villanydrótokra telepedve is feltöltik az energiaforrásaikat, és aktivizálódnak.

A cikk megjelent 2015-ben, a Figyelő 33. számában.

Kapcsolódó cikkek