- A mi politikai családunkban is többféle elképzelés él a napi politikai gyakorlatról. Abban talán egyet is értünk, még a Századvég politikai elemzőjével is, hogy mi a végső politikai célunk, de amíg mi a Miniszterelnökségen azt gondoljuk, hogy ha valamiben igazunk van és vitaképesek is vagyunk, akkor a kormánynak kötelessége beleállni ezekbe, addig mások csak a saját táboruk előtt szeretnek az igazságért megharcolni. Azt a vitát biztosan nem lehet elveszíteni, amit meg sem vívunk, de én úgy vélem, hogy aki a viták elől elfut, az nem méltó arra, hogy az országot vezesse.

- Jól értem, a Fidesz-tábor előtt azzal lehet valakit, jelen esetben önt démonizálni, hogy egyáltalán elmegy egy ellenzéki eseményre? Ahol egyébként a Fidesz álláspontját képviselte. Aki szóba áll a másképpen gondolkodókkal, az bűnt követ el?

- Szerintem nem, a kormányzat vezetői meg tudják védeni az álláspontjukat. Éppen ezért mindig is részt fogunk venni ilyen nézetütköztetéseken. A Miniszterelnökség a kormányzati döntések stratégiai koordinációjáért felel, így biztosan nem teheti meg, hogy akár csak a gyávaság látszatát is keltse.

- Némileg paradox, hogy a Habony Árpád körébe sorolható portálon a drága órák, ruhák, autók, VIP-páholyok iránti lelkesedését is támadták. Tényleg rajong ezekért?

- Egy pillanatra azért hadd tegyem tisztába ezeket a vádakat! A luxusautóm ötéves Alfa Romeo, nincsen olyan órám, ami drágább lenne 80 ezer forintnál. Biztosan sok ember lakik sokkal nehezebb körülmények között, de a cikkben említett „Buda szívében lakik" kitétel egy krisztinavárosi lakást jelent. A szórakozóhelyek VIP-részlege iránti rajongásom fantazmagória. Utoljára nyáron, a Sziget Fesztiválon voltam bulizni, és egyáltalán nem tartozom azon politikusok közé, akiket az éjszaka császáraiként emlegetnek. De aki politikával foglalkozik, annak az ilyen „kóstolgatásokat" bírnia kell. Én egyébként, bár a politikai térben mozgok, még nem tartom magam politikusnak. Az a politikus, akit már megválasztottak, és úgy ül benn a parlamentben, hogy legitimen képvisel valakit.

- Ha nem politikusnak, akkor minek tartja magát?

- A politikus és a menedzser között vagyok. A szavazók által megválasztott politikai erőnek vagyok egy menedzsere, aki a kormányprogram végrehajtásáért felel.

- Sosem indult még szavazáson?

- Még nem, de ambicionálom, mert azt gondolom, hogy az a politika csúcsa, ha valaki személyesen meg tudja szerezni a választók bizalmát. Mindenképpen szeretném megmérettetni magamat.

- Az említett támadást megbeszélte a főnökével, Lázár Jánossal?

- Én magamtól külön nem, de a kormányinfón újságírói kérdésként felmerült. De, ismétlem, nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Aki ezt nem bírja elviselni, az igazoljon el az államigazgatásból.

- Bevallom, nem is a lelki nyugalma miatt érdekelt Lázár János véleménye, hanem azért, mert a korábban sokat taglalt Lázár-Rogán-viszony miatt is pikánsnak tűnik, ha a Rogán barátjaként ismert Habony Árpádék világa éppen Lázár helyettesét kóstolgatja...

- Nem hiszem, hogy egy újságírónak magyaráznom kellene, de az olvasóknak szívesen aláhúzom: a kormányzati munka és annak megjelenése a médiában úgy viszonyul egymáshoz, mint egy brazil szappanopera a valós élethez. Aprólékos szakmai egyeztetések jellemzők és nem a fondorlatos intrika. Rogán Antal miniszter urat nagy formátumú politikusnak tartom, vele és közvetlen munkatársaival napi szinten egyeztetek. Ezek hatékonyak és jó hangulatúak, ezért ki merem jelenteni: a nagyrabecsülés kölcsönösnek tűnik. Az, hogy a 888.hu cikkei engem kritizálnak, kizárólag az újságírók és a szerkesztők ízléséről tanúskodik - minden más szimplán belemagyarázás.

- Az, hogy egy hónapja Lázár János helyettese lett, mivel jár, ugyanúgy szakfeladatai maradtak?

- Igyekszem mindenbe jó mélyen beleásni, de ma már olyan fokú szerénytelenség lenne szakpolitikusnak nevezni magamat, hogy meg sem próbálkozom vele. A Miniszterelnökséget vezető miniszter általános helyettese vagyok, minden kérdésben, amikor a tárcavezető úgy dönt, hogy én képviseljem, helyt kell állnom. A portfólió nagyon széles, a kormányzati munka operatív feladatai, Magyar Fejlesztési Bank, Paks, rezsicsökkentés, a bürokrácia leépítése. Megnyugtatok mindenkit, egyik területen sem adnak el, de ez már nem a szakfeladatok menedzselése.

- Jól érzem, hogy a kormányzat és így a Miniszterelnökség nagyon ráfordult a gazdaság, például a kis- és középvállalkozások közvetlen támogatására?

- Részben. Ha majd történelmi dimenzióból nézzük ezt az időszakot, akkor talán látható lesz, hogy a realitásokat figyelembe vevő, de szuverén állam építése a fő célunk. Magyarország egy nagy politikai közösség tagjaként, az Európai Unióval közös irányban politizál, de nem hagyjuk elvitatni magunktól a jogot, hogy a saját jövőnkről magunk dönthessünk. Ez mindenre igaz, legyen szó energetikáról, bankrendszerről vagy a gazdaságfejlesztésről. Nincs rea-litása a teljes energetikai függetlenség elérésének, de minél szélesebb beszállítói kört szeretnénk kialakítani. Az is célunk, hogy a többségében magyar tulajdonú bankrendszer ne csak statisztikai számok alapján hozzon döntéseket Magyarországon, hanem érdekelt legyen a magyar gazdaság hosszabb távú sikerében is. Ami pedig a gazdaságfejlesztést illeti, csak a belső piacra nem építhetünk, régiós szinten kell versenyképesnek lennünk, miközben szükség van pár világszinten is remek cégre. Ebben a komplex stratégiában a kkv-k a legfontosabb szövetségeseink, kielégítik a belső igényeket, és olyan munkahelyeket hoznak létre, amelyekre hosszabb távon is számíthatunk. Nemcsak a fejlesztéseink, de a szabályozás vagy az adórendszerünk is az ő támogatásukra épül.

- Az uniós forrásokkal kapcsolatban kritika volt korábban az elaprózottság. Nem ellentmondás, hogy most mégis egyre több megy majd a kkv-knak?

- Azért nem, mert bár valóban 16 helyett 60 százalék jut a forrásokból gazdaságfejlesztésre, de nem olyan szisztémában, mint eddig. Az torz helyzet, amikor vannak EU-s programok, és minden cég a finanszírozási szükséglet miatt valamilyen uniós keretrendszernek szeretne megfelelni. Mi komplexebben kezeljük a vállalkozásokat. Nem külön-külön kell energetikára, gépbeszerzésre, foglalkoztatási programokra pályázni, hanem a cégeket egységesen nézzük. Bizonyos állami infrastrukturális elemekben, például az úthálózatunkban már erősebbek vagyunk, mint a régió, így több pénzt költhetünk a vállalkozásokra. De csak olyan beruházásokhoz lehet pénzt szerezni, amelyek alacsonyabb képzettségűeknek teremtenek munkahelyeket, például a mezőgazdaságban vagy a turizmusban, vagy támogatják a gazdasági növekedést.

- 2020 után nagy valószínűséggel már nem lesz ennyi külső forrás. Akkor mi lesz a magyar gazdasággal? Arról ugyanis nem sokat tudunk, hogy EU-s finanszírozás nélkül ma hol tartanánk.

- Igen, itt hitviták versengenek egymással. Az uniós források felhasználásának tartalmi kérdései nagyon fontosak. 2010-ben kötött pályán voltunk, ha arról akkor teljesen letérünk, több százmilliárd forintot kockáztatunk. A kisebbik rosszat választottuk, és a célunk az volt, hogy hozzunk el Magyarországra minél több pénzt. Most már tartalmi kérdésekben is új pályára tudtunk állni.

- Az utóbbi időben a főnöke, Lázár János mintha nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem, hogy kiosszon egy piros pontot Csányi Sándornak. Hol a mintagazdaságait, hol a Prima Primissima díjak létrehozásával vállalt társadalmi szerepét süvegelte meg. Ez egy tudatos békülés része?

- Aki azt gondolja, hogy ezen a szinten bármi véletlen, az nem ismeri a politika működését. Semmi sem véletlen. A mi politikánknak szövetségesekre van szüksége, de ez nem jelenti azt, hogy ne azoknak lenne elsődleges joga és felelőssége az ország stratégiai irányainak megtalálásában, akiket erre a választók felhatalmaztak. Éppen ezért értékek mentén keresünk szövetségeseket, s az említett mintagazdaságok, illetve a társadalmi szerepvállalás olyan érték, amelyet a Miniszterelnökség és Lázár János is elismer. Ismeretes az évekkel ezelőtti heves szóváltás, de azok konkrét ügyekre vonatkoztak, s nem befolyásolták azt a tényt, hogy a bankárok és a nagyiparo-sok véleménye nagyon fontos. Ám csakis értékalapú partneri viszonyban tudunk gondolkodni, a nép által választott vezetők nem pusztán kiszolgálják a gazdasági szereplőket. 2010-ben az a rendszer megbukott.

Az interjú megjelent 2015-ben, a Figyelő 50. számában.