Mao bejelentéseihez hasonlóan nagyon egyszerűnek tűnt az elgondolás: „Délen sok víz van, északon pedig kevés. Tehát szállítsunk északra vizet és megoldódik a probléma". Az 1952-es ötlet négy évtized múlva vált konkrét tervvé: megszületett Kína legambiciózusabb mérnöki terve. Ebben arról volt szó, hogy nagyjából 45 milliárd köbméter vizet szállítanak a Jangcéből és a mellékfolyóiból Pekingbe és a környékbeli farmokra, valamint a gyárvárosokba csatornákon keresztük. A központi útvonal 2014 végén kezdett el működni, s Hubeiből szállítja Pekingbe a vizet.

Mint olyan sok más kínai terv, ez is számos ember életét keserítette meg. A legtöbben úgy látják, hogy a South-to-North Water Transfer Project szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy megoldja a Peking környéki súlyos vízhiányt. Pekingben a szárazság pedig minden évben súlyosabbá válik az időjárási tényezők és a túlzott gátépítések miatt. A helyzetet az is nehezíti, hogy a területen található kevés víz túlzottan szennyezett. Úgy tűnik, hogy a 45 milliárd köbméter víz sem jelenthet tényleges megoldást a megfelelő szabályok kialakítása nélkül.

Fontos azt is megemlíteni, hogy a vízszállítási projektnek nemcsak előnyei vannak, például megterheli a környezetet. 2006-ban már amiatt aggódtak a környezetvédők, hogy a Jangce folyó élővilága számára kifejezetten káros lesz az építkezés, hiszen így a folyóban összegyűlhetnek azok a szennyezőanyagok, amelyek a környező területekről kerül bele.

A környezeti terhelés mellett az emberekkel kapcsolatos szempontokra is érdemes figyelni. A projekt nyertesei egyértelműen a pekingi (és peking környéki) lakosok voltak, akik így nyugodtan tudnak zuhanyozni a lakásaikban és tiszta vízzel főzhetnek. Azonban több ezer embernek kellett elhagynia a lakhelyét a projekt miatt. Miután a környezetükben lecsökkent a víz mennyisége, más helyre kellett költözniük maguk mögött hagyva a munkahelyüket, a családjukat vagy a közösségüket. Őket csak az vigasztalhatja, hogy így megvalósult a vezetők elképzelése és elindult egy olyan projekt, ami megoldja a nemzet egyik súlyos problémáját.