Itthon még úttörőnek számító, úgynevezett „genom editálási" génsebészeti módszerrel - korszakváltó alapkutatási feladatba kezdett két éve a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) egyik csoportja. A kutatók olyan - bizonyos húsmarha-fajták, kutyák és az ember esetében is amúgy ismert - mutációt akartak mesterségesen, génsebészeti módszerekkel, de nem transzgénikus tecnikát alkalmazva, egy másik fajban létrehozni, amelyben még nem találtak hasonlót.

Árnyalta a képet az is, hogy e genomeditálási technológiák még annyira újak, hogy a jogi szabályozása világszerte - így itthon is - jócskán lemaradt a kutatásokhoz képest.(Az újdonság magyarázatát lásd külön, Mi is az a genomeditálás? című írásunkban; illetve bővebben Varrógép, vagy géppuska/Figyelő 2016. 3. szám).

Ám ahhoz, hogy ne maradjunk le, és gazdaságilag se szenvedjen az ország emiatt hátrányt, időben be kellett kapcsolódjunk az ez irányú kutatásokba. Tegyük hozzá sikerrel. A gödöllői mutáns nyúlról még nem is jelent meg publikáció, csak egy előadás hangzott el.

„Az izomnövekedés egyik fontos szabályozó génjében, az MSTN nevű génben hoztunk létre mutációt" - kezdi a részleteket magyarázni Hiripi László, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK), Állat-biotechnológiai Főosztályának a vezetője. Amint az a már spontán létrejött MSTN mutációknál bekövetkezett, a Gödöllőn létrehozott nyúl-vonaltól is azt várták a kutatók, hogy az izomnövekedés fokozott lesz, amit az előzetes vizsgálataik igazoltak is. De, valójában nem is arra voltak kíváncsiak, hogy ez lehetséges-e, hiszen a mutáció hatása az izomnövekedésre már pontosan körülírt folyamat, hanem arra, hogy az eredmény hasonló lesz-e akkor is, ha olyan állatfajtán (azaz más genetikai háttéren) dolgoznak, ahol az izomnövekedésre már hosszú évtizedek óta koncentráltak a nemesítők. Azaz a kérdés az volt, hogy az ő mutációjuk ad-e további potenciált a húsgyarapodás terén.

Nos, Hiripi László szerint a válasz - úgy tűnik - igen. Ez azért is fontos, mert a hagyományos tenyésztési eljárásokkal még tovább lehet javítani a növekedési erélyt, bár ennek ára van. Úgy tűnik, hogy jelentős szaporodásbiológiai problémákhoz vezethet, azaz amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon - jegyzi meg a kutató. Nagy kérdés tehát a szaporaság alakulása; ám, hogy valóban csökken-e az, erre a gödöllői mutációnk esetében a kutatók még nem kaptak választ.

Pedig ideje lenne, mert nem egyedül dolgoznak a mutáns izomnyúlon. Konkurens kínai kutatók ugyanis egy tavaly decemberi, lyoni szakmai konferencián bemutatták, hogy szintén létrehoztak hasonló, mutáns nyulukat, amelyeket viszont hamarosan hasznosítani is fognak, olyan robbanásszerűen bővül a hazai élelmiszerpiacuk.
De a magyar mutánsnyúl-projekt is folytatódik. A NAIK kutatói a Semmelweis Orvos-tudományi Egyetemmel (SOTE) együttműködve olyan nyulakat szeretnének létrehozni, amelyek fontos modellállatok lehetnek bizonyos betegségekben. Több mint ezer olyan gén van ugyanis, amely emberben és nyúlban egyaránt megtalálható, de egérben és patkányban nem. Ezekben a hagyományos állatkísérletekben tehát a génekhez köthető betegségeket nem vizsgálhatják, kizárólag nyulakkal.

A 2011-óta berobbant, úgynevezett genom editálási technológiáknak azonban minden, élőlényekhez kapcsolódó területen is óriási szerepe van Hiripi László szerint. Az új területen valóságos boom zajlik már körülöttünk, habár ez a társadalom széles rétegei számára még nem érzékelhető. Olyan biotechnológiai forradalomnak lehetünk tanúi, mint amilyen még a hetvenes évek elején, az asilomari konferencián kezdődött, amelyen a szektor meghatározó szereplői megegyeztek a génsebészet alapvető biztonsági előírásairól. Hiripi László szerint tavaly decemberben Washingtonban egy hasonló jelentőségű konferenciát tartottak, ahol az USA, az Egyesült Királyság és Kína tudományos akadémiáinak vezetői közös irányvonalat alakítottak ki arról, hogy hogyan szabad használni a genom editálási technológiát emberben.

Nem kell hozzá ugyanis jóstehetség, hogy a humán génterápia, az orvostudomány, a gyógyszeripar hatalmas lökést kap a modern genomeditálási módszerekkel. A jogi szabályoznak azonban különösen nagy jelentősége lesz, mert mint minden új eljárás esetében, számolni kell kockázatokkal is. Nem árt emlékezni arra a nemrég nagy port kavart francia gyógyszerkísérletről, amely az első emberi kipróbálásnál halálos áldozatot, és maradandó egészségkárosodást okozott...

Mi is az a genomeditálás?

Az angolul CRISPR-nek rövidített genomeditálási módszerrel a baktériumoknak az őket megfertőzni képes vírusok, a bakteriofágok elleni immunrendszerét használják fel. A baktériumsejt fág miatt sérült DNS-ét a belső hibajavító rendszer igyekszik befoltozni. Ezt a célt a leggyakrabban egy gyors, de általában hibákat bevivő „összeragasztással" éri el. A baktériumban a fertőző bakteriofág DNS-ét úgy ismeri fel a sejt, hogy ha már korábban találkozott a betolakodóval - ő maga vagy valamelyik őse -, akkor a genomjának egy rövid darabja belekerült a baktérium kromoszómájának egy jellegzetes helyére. Erről a fág eredetű szekvenciáról több lépésben egy rövid RNS-molekula képződik. Ez, mivel szekvenciája azonos a bakteriofág DNS-ével, később felismeri a betolakodót, és odavezet egy olyan fehérjét, amely DNS-hasításra szakosodott. A biotechnológiában egy ilyen DNS-felismerő és -metsző fehérjét használnak, amit egy állati vagy növényi sejtben fejeznek ki, és olyan rövid RNS-t adnak mellé, amely - immár nem egy fág, hanem - az állati vagy növényi genom valamely szekvenciájával azonos. Ekkor a fehérje a genom megfelelő pozícióját ismeri fel és hasítja el, megváltoztatva az ott eredetileg kódolt tulajdonságot. Vagyis ebben a folyamatban nem kerül más fajból származó DNS az élőlénybe.

További részletek a Figyelő hetilap 2016/6-ik számának K+F rovatában lesznek olvashatók.