- A baloldali ellenzék mintha hosszú évek óta a szakpolitizálás, a szakértői kormányzás mítoszának foglya lenne. Ön szerint hogy lehet kilépni ebből, hol van az a pont, amikor hajlandóak végre látni a politikumot, a politikai realitásokat? A jobboldal, a jelenlegi kormánypárt tisztában van azzal, hogy a politika az emberek meggyőzésén alapul. Az ellenzék elfeledkezett erről.
- A baloldaliak és a liberálisok egy része, mégpedig az a része, amely jelenleg a főáramot képviseli, többszörösen is foglya saját magának. Egyrészt azért, mert ahogy a Dzsungel könyvében Ká, a kígyó megbűvöli a majmokat, úgy bénítja le mentális erőforrásaikat a szélsőjobboldali, menekültellenes Orbán-rendszer. Ezért nem képesek felismerni, hogy nem csak az ő ellenzékiségük és a menekültekhez való viszonyuk számít demokratikusnak, hanem adott esetben a menekültkérdés és a rendszerrel való szembenállás jobboldali és konzervatív megközelítése is. Egyik jele ennek, hogy ha az utóbbi oldalról a menekültekkel kapcsolatos kulturális különbségekre hívják föl a figyelmet, ebben reflexszerűen szélsőjobboldaliságot orrontanak. Tamás Gáspár Miklós odáig megy, hogy a kultúrára való hivatkozást nevezi „legújabb rasszista trükknek". A második fogságuk az elsőből következik: a felvilágosodás humanizmusának általános elveire képesek csak hivatkozni, és nincsenek gyakorlati politikai érveik a menekültkérdésben. A humanizmusra, az emberi személyiségre és méltóságra való hivatkozás ugyanis nem politikai érv. Ezzel nem lehet meggyőzni, vagy megnyugtatni azokat, akik a túl rövid idő alatt érkező, túl nagy számú menekült miatt aggódni kezdenek. A harmadik oka a fogságuknak pedig az, hogy jelentős részük a pártállami idők kommunista úrigyerekeinek világából jött, vagy abban a világban szocializálódott.

- De ezzel a világgal szembe is néztek, és szakítottak is, vagy Ön szerint nem?
- Ez kétségtelen, és ez hatalmas erkölcsi és szellemi teljesítmény volt: meg tudták változtatni a felfogásukat és demokraták lettek. Ehhez hasonlónak nyoma sincs a jobboldal Horthy-rendszerhez kötődött részében. Ugyanakkor ezek a baloldaliak abban nőttek föl, hogy a fasizmus csakis valamiféle kivételes eset az emberiség történetében, és nem térhet vissza. És amikor a szélsőjobboldaliság nemcsak visszatért, de demokratikusnak álcázott formában kizárólagos hatalomra jutott, az említett három tényező együttesen megbénítja a politikai találékonyságukat. Az emberekre a politikában hatni kell. Olyan érvekkel, amelyekkel meggyőzik őket, hogy a félelmeikre baloldaliak a gyakorlatban is használható válaszokat tudnak adni. Ha erre nem képes a baloldal, akkor a menekültkérdést koncként dobja a kormánypártoknak, amelyek viszont teljesen a félelmekre építenek. Mivel öntudatlanul érzik, hogy nem jut eszükbe semmi, ezért hülyébbnél hülyébb, hamisabbnál hamisabb érveket szednek elő.

- Mondana példákat?
- Az egyik ilyen például az, hogy tranzit ország vagyunk, a menekültek csak átutaznak rajtunk. A demokrata, tehát európai baloldaliak tudhatnák a legjobban, hogy a sorsunk azon múlik, hogy miként birkóznak meg a Mag-Európában a menekültkérdéssel. A tranzit országra való hivatkozás egy velejéig erkölcstelen érv. Mindezt kiegészítik azzal az ostobasággal, hogy ha mondjuk 5 millió menekült érkezne, az az európai lakosság mindössze néhány százaléka lenne.

- De ez így is van, nem?
- Persze, ha az Uráltól az Atlanti óceánig egyforma eloszlást feltételezünk. Aki mondja, az is tudja, hogy nem igaz. Ez a menekült hullám alapvetően különbözik a többitől. Eddig korántsem voltak ekkora kulturális különbségek, amelyek egyébként mindkét fél számára rendkívüli tehertételt jelentenek. A második világháború idején, amikor a szovjet katonák elhagyták a kelet-európai hátságokat, és megpillantották a rommá lőtt nyugat-európai városokat, mintha a paradicsom tárult volna fel előttük. Egy olyan fejlett kultúra, amelyben addig nem volt részük. Ennek a témának könyvtárnyi szakirodalma van, rengeteg szemtanú beszámolt róla. Mit érezhet akkor az, aki mondjuk Afganisztánból érkezik? Rettenetesen nagy kihívás ez ezeknek az embereknek. Nem fognak engedelmeskedni kvótáknak. Össze akarnak zárni. Gettókat fognak létrehozni a legnagyobb városokban. Masszív tömeggé válnak. Az internet korában napi kapcsolatot tudnak tartani a hazájukkal. Semmiféle gyors integráció nem lesz.

További részletek a Figyelő legfrissebb számában!

Kapcsolódó cikkek