Családalapítás: Ki? Kivel? Mikor? Mit?

■ Suli, munka, házasság, gyerek, még éppen csak túl a huszadik éven. Ezt az életutat napjaink fiatalsága már csak elenyésző számban járja be. A rendszerváltás után átalakult társadalmi-gazdasági viszonyok új helyzetet teremtettek, az ifjúság mintha beszorult volna az egyedüllét, illetve a „próbaházasságként" funkcionáló élettársi kapcsolatok világába. Várnak az első friggyel, később érkezik az első baba is. Ám Makay Zsuzsanna, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa szerint a látszat csal: a hajadonok közel hetven százaléka, de az egyedülálló férfiaknak is szűk kétharmada házasságban képzeli el az életét, s a gyermekvállalás igénye is hangsúlyos. Viszont minden ötödik fiatal bizonytalan a tekintetben, szeretne-e oltár elé állni, valamint szülővé válni. Utóbbi eleve kulcskérdés nem csupán a gazdasági és nyugdíjvetülete, hanem a társadalmi vitalitás szempontjából is. A 2011-es cenzus alapján a 30 év alattiaknál a hajadonok aránya 88, illetve a nőtleneké 95 százalék volt. Ez azért lényeges, mert a házasságban élők nagyobb eséllyel vállalnak gyereket. Makay Zsuzsanna azért árnyalja a képet: ennek a korosztálynak bő tizede választja az élettársi kapcsolatot, s ebben a „babázás" lehetősége is benne van.

A legutóbbi, 2012-es mérés alapján a 25-29 éves korosztály 40 százaléka még nem élt párkapcsolatban. A helyzet napjainkban is hasonló, ők a pártalálás sikertelensége miatt az úgynevezett kényszerszinglik táborát gyarapítják. Az okok számos kérdést fölvethetnek, viszont a gyakran emlegetett szűkös ismerkedési lehetőségekkel kapcsolatos véleményeket érdemes osztani kettővel, ugyanis az internet számos lehetőséget biztosít a kulturált párkeresésre. Emellett a gyermekvállalásra való érettség vagy a munkaerő-piaci pozíciók megerősítése a két félnél eltérő időpontban következhet be. Nem utolsósorban pedig az elvált szülők gyermekei számára nehezebb párkapcsolatot létesíteni és elköteleződni.

Elvándorlás: felülnek a repülőre

■ A korábban nem tapasztalt mobilitási hajlandósággal a politika nem tud mit kezdeni. Az elvándorlás okai és annak mértéke is pártlogókon átszűrve jelenik meg. A Tárki kutatása alapján a teljes lakosság 15 százaléka menne külföldre, bár fontos megjegyezni, hogy az adat mögött ott vannak a pozitív világszemléletű fiatalok is. Az Intrum Justitia nemzetközi pénzügyi szolgáltató tavalyi felmérése alapján is kellemetlen kép bontakozik ki az Y generáció mindennapi életéről: az elmúlt egy esztendőben összességében kétharmaduk került számlakifizetési csapdába. Nem meglepő módon 50 százalékuk gyerekkel vagy a nélkül is mozdulna. A kormányzat 2015 áprilisában százmillió forinttal elindította a Gyere haza, fiatal! programját, amelynek lényege: a hazacsábítottak lakhatási, letelepedési támogatást kapnak, emellett partnercégeken keresztül álláshoz is jutnak. Eddig nagyjából hatvan fiatal gondolta úgy, hogy él a lehetőségekkel.

Morál: megoldjuk okosba'

■ Lassan a lúzer szinonimájává érik hazánkban a becsületesség fogalma: az urambátyámvilág és a korrupció romboló mechanizmusai a társadalom valamennyi szintjén tetten érhetők. A gazdasági helyzetet és a társadalmi miliőt is meghatározó kérdés, hogy fiataljaink miképpen viszonyulnak mindehhez. A Transparency International (TI) korábbi kutatása alapján az ifjúság 80 százaléka állította, hogy Magyarországon az előrejutáshoz súlyos szabály- és normaszegésre van szükség. Másképpen: az előnyszerzés érdekében lopni, csalni és hazudni ér. A szervezet szerint, noha a fiatalok elvben elítélik a korrupciót, téthelyzetekben hajlandók a görbe utat választani. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy mely esetek számítanak korrupciónak, csak a borítékban átadott pénzre asszociálnak, pedig ez ennél sokkal többet jelent - fogalmazott a Figyelőnek Hortobágyi Emese, a szervezet társadalmi kampányok vezetője. S valóban, a pályázatok, közbeszerzések vagy éppen a jog területén való bűvészkedés éppúgy része lehet a pusztító folyamatnak, mint a csak simán sporttáskában átadott feketepénzek. A politikusokat a fiatalok 90 százaléka tartotta korábban „fertőzöttnek", s jelenleg is óriási az elégedetlenség velük szemben, ami összefüggésben lehet azzal, hogy az emberek nagy része a politikai pártokat tartja a legkorruptabbnak. Az államigazgatás és az egészségügy mellett az üzleti szektor, illetve a munkaerőpiac is megkapja a magáét: az ifjú nemzedék kétharmada véli úgy, hogy a korrupció, a kenőpénz a gazdasági élet szerves része az olajozottabb ügymenet érdekében. A munkaerőpiacon egy állás megszerzésénél pedig az összekacsintás a fő rendező elv, az ismerősnek, a barátnak vagy éppen a rokonnak egyértelműen lejt a pálya. Az össznépi tiltakozás helyett a módszerek elsajátítása, a kiábrándultság, végül az apátia válhat uralkodóvá. Utóbbi veszélye komolyan benne van a pakliban, hiszen nem csupán a tudatlanság gátolja a korrupció elleni fellépést: a bejelentő következmények miatti félelme, illetve a jelzés hatástalansága is a passzivitást erősíti.

Karrier: vállalkozó vagyok, öcsém

■ A „vállalkozó" mint kifejezés már nem feltétlenül a bűnöző szinonimája. Velük kapcsolatban egymás mellett él a fehérgalléros gazember s a kreatív, tehetséges jelzőkkel szignózott vélemény. A középiskolások kétharmada saját céggel alapozná meg a jövőjét, és úgy gondolja, a karrierépítésben az elszántság s a kapcsolati tőke a két legfontosabb tényező. Az Ipsos tisztázta azt is, hogy mit takar a karrier fogalma e korosztály számára: a nagy fizetés és magas presztízsű munka éppen úgy a sikert jelenti, mint a tény, hogy valaki megtalálja a helyét a munka világában. Hazánkban körülbelül 800 ezer vállalkozó magánszemélyt tartanak nyilván, az Opten szerint 30 százalékuk 18-40 év közötti. Ők elsősorban az üzletviteli és vezetési tanácsadás területén mocorognak.

A munka világa: bocs, leléptem

■ A posztmodern korszak fiataljai immár nem kibekkelni akarják az életüket, hanem élvezni azt, a munkájuk révén is. És eszük ágában sincs sárgacsekk-frászban tölteni a mindennapjaikat. A pályakezdők egy tavalyi felmérés szerint 255 ezer forintot tartottak reális kezdő fizetésnek, miközben ez magasabb a hazai átlagkeresetnél. A Deloitte tanulmánya alapján az látszik, hogy kicsattanó önbizalommal gondolják önmagukat minden fontos készség birtokosának. Ez ütközik azzal a gyakori közvélekedéssel, hogy „ezek nemhogy dolgozni nem akarnak, de nem is értenek semmihez". Ám aki megtalálja a helyét egy-egy munkahelyen, s érzi a megbecsülést, a csillagokat is lehozza az égről - ezt már Nemes Orsolya Y generációs szakértő mondta lapunknak. A magasan képzett fiatalokat elsősorban már nem a munkabérrel, hanem az izgalmas, kihívásokkal teli, gyors előrejutási lehetőségekkel lehet megnyerni. Az új nemzedékek számára az is fontos, hogy a munkaadójuk által közvetített értékekkel tudnak-e azonosulni. A vállalatoknak ezt érdemes figyelembe venni, már csak azért is, mert 2025-re a munkaerőpiac háromnegyedét az Y-Z generáció tagjai alkotják. A munkaadók valójában nem is a fiatalokkal, hanem a globalizáció és a világgazdasági válság által keltett hullámokkal állnak konfliktusban - mondta Nemes Orsolya. A krízisek arra tanították az ifjú korosztályt, hogy a munkaerőpiacon saját magukat kell értékessé tenniük. Magas a kockázatvállalási szintjük, így pikkpakk lelépnek, ha nem tetszik nekik valami. A versenyképes fizetés, az előremeneteli lehetőség hiánya, illetve a visszajelzések elmaradása is a váltás irányába tolja őket. S ne feledkezzünk meg az érzelmi dimenziókról: a rossz munkahelyi hangulat, a gyenge vezetés is a felmondás felé löki a fiatalokat. A „van helyetted másik" típusú kiszólások a Nemes Orsolya által kaméleongenerációnak is nevezett ipszilonokra nem igazán hatnak. Korunkban csak a bizonytalanság a biztos, ők pedig hamar megtanulták, hogy csak magukra számíthatnak. Ennek megfelelően döntenek is.

Generációs kisokos

■ Veteránok: 1946 előtt születettek

■ Baby-boomerek: 1946-64 között születettek

■ X generáció: 1965-80 között születettek

■ Y generáció: 1980-99 között születettek

■ Z generáció: 2000-07 között születettek

A cikk megjelent a Figyelő 2016/10. számában.