Az MSZP elérte a vasárnapi boltzár feloldását, mivel azonban a téma hamarosan kiszorulhat a közbeszéd fókuszából, a remélt politikai profit nem hullik az ölébe. Ezt a Fidesz érte el.

Az ellenzék számára világossá kellett válnia annak, hogy csak a kormány intézményrendszerén kívüli eszközökkel van esélyük áttörést elérni. Az utcára vonuló tömegek állították meg az internetadó bevezetését, ahogy a szerveződő pedagógusokra is csak egy zsúfolt Kossuth tér látványa után kezdtek komolyan figyelni a kormányoldalon.

A boltzáras referendum méregfogát kihúzták ugyan, viszont az MSZP és Kész Zoltán két további népszavazási kérdésben már gyűjti az aláírásokat. Ezeket jóval nehezebb, de nem lehetetlen sikerre vinni. A földek eladásának tilalma és az állami tulajdonú gazdasági társaságoknál bevezetendő bérplafon kevésbé közérthető és releváns üzenetet hordoz, de a „lopásgátló" keretezés alkalmas lehet arra, hogy elérje a kormányellenes szavazók ingerküszöbét. Kérdés, hogy rendelkezik-e elegendő energiával, szervezettséggel, invencióval az ellenzék ahhoz, hogy kiaknázza az ebben rejlő lehetőséget. Főleg úgy, hogy a Fidesz elszántnak tűnik abban, hogy visszafoglalja a népszavazás területét, saját migránsellenes kérdésével.

A kormány mégsem építhet arra, hogy a vasárnapi boltzár ügyében kifejtett tevékenysége nyomtalanul törlődik a választók memóriájából. 2014 végén, több hónapos tagadás után a kabinet váratlanul beleállt a már akkor is nyilvánvalóan népszerűtlen ügybe, máig tisztázatlan okokból. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a miniszterelnök a KDNP akarata előtt lett volna kénytelen meghajolni. A tömegek mindennapjait korlátozó intézkedésből fakadó elégedetlenséget a nem tudták kezelni; komolyan vehetetlen érveikkel nevetségessé, a boltzárellenes referendum minden áron való akadályozásával agresszívvé és gyávává válhattak, részben saját választóik szemében is.

2015 folyamán még elegendőnek bizonyult a népszavazási kérdések blokkolásához a kampányfinanszírozási törvény által biztosított százmilliókért a kormánynak „hálás" kamupárt képviselője, valamint egy vasárnap nyitva tartó bolt tulajdonosa. Ők voltak azok, akik rendre megelőzték az MSZP képviselőjét a Nemzeti Választási Irodában (NVI). A hibáiból rendkívül lassan tanuló ellenzéki pártot idén február 23-án már csak fizikai erődemonstrációval, lényegében választási csalással lehetett megelőzni a sorszámozó gépnél. A kopaszbotrányt hiába próbálta a Fidesz távolítani magától. Másnap a rossz, de a kormány által addig következetesen védett népszavazási törvény módosítását és saját népszavazási kezdeményezését is bejelentette. Mégis, az ezt követő hetek az NVI aulájában történtek újabb és újabb, a kormány számára kínos fejleményeiről szóltak, egészen a Kúria jogerős döntéség, amely végül az MSZP kérdését hitelesítette.

Ebben a helyzetben Orbán Viktor és szűk stábja politikai költség-haszon elemzést végzett, és a vélt legkisebb rosszat választotta a boltzár visszavonásával. Bár igyekeztek az emberek véleményére odafigyelő, felelős döntésként kommunikálni a kihátrálást, éppen a népszavazási kezdeményezés másfél éve tartó következetes gáncsolásával érték el, hogy ez az értelmezés ne lehessen hiteles - természetesen a Fidesz kemény magján kívül. A belső feszültségeket jelzi, hogy Lázár János és Balog Zoltán miniszterek távol maradtak a szavazástól, és két kormánypárti nem-szavazat is érkezett, köztük a KDNP frakcióvezetője részéről. Ilyesmire nem volt példa korábban.

A kormánypárt politikájának legitimációja a többségi akaratra, pontosabban az arra való hivatkozásra épül. Ehhez képest nem először kénytelen szembenézni a tényleges többség elutasításával. Egy-egy ügyben ez még elviselhető teher volna, ha viszont az ellenzéki pártok törzstáborán túl is mozgósító erő keletkezik, kénytelen visszavonulót fújni.

Ennek ellensúlyozására minden korábbinál erőteljesebb migráns ellenes kampány várható, amihez csak két apróság szükséges: az, hogy az EU továbbra is ambicionálja a kötelező kvótát, illetve az, hogy a Kúria átengedje a kormány népszavazásra egyébként alkalmatlan kérdését.


További részletek a Figyelő 2016/15. számában.

Kapcsolódó cikkek