Bár már az első MNT idején is voltak előjelek, a VMSZ politikai nyomásgyakorlásával kapcsolatos gondok a második MNT felállása után kezdődtek, miután a VMSZ a 35 mandátumból 31-et maga szerzett meg. Az újonnan felálló MNT politikai döntései több magyar szervezettel is konfliktushoz vezettek. Komolyabb ajtócsapkodást eredményezett egy-egy csörte a zentai tanítóképző karral, az újvidéki egyetem magyar tanszékével, a szabadkai Népkör művelődési központtal, vagy a szabadkai városi rádióval, pontosabban annak magyar szerkesztőségével.

A legjellemzőbb ügy a Szabadkai Színház Magyar Társulatának esete: 2014 nyarán az MNT kulturális bizottsága a színház művészeinek megkérdezése nélkül nevezte ki az új igazgatót, Andrási Attila személyében. Andrási ugyan szabadkai születésű, de az ottani színházzal korábban nem sok kapcsolata volt. Alapjaiban akarta megváltoztatni a szakmailag sikeres és népszerű színház programját. Jellemző, ahogyan maga fogalmazta meg művészeti koncepcióját: „a szociálliberálisok által elnyomott magyar történelmi témákat" favorizálta volna.

Andrási első féléve a társulattal való összekülönbözés jegyében telt, ami 2014 decemberére ahhoz vezetett, hogy a társulat tagjai nyílt levélben deklarálták, hogy nem tudnak együtt dolgozni az új vezetővel, és de facto lázadást hirdettek Andrási ellen.

Bár a neves újvidéki színikritikus, Gerold László egy cikkben még úgy fogalmazott, „nincs remény semmiféle változásra," a magyar társulat „szabadságharca" meglepetésre mégis eredményre vezetett: Andrási maga nyújtotta be lemondását, miután döntés született, hogy az évad végén mindenképp menesztik. Helyét a társulat által is támogatott Gyarmati Kata vette át.

A színházzal kapcsolatos ellenállásnak még egy mellékhatása volt a vajdasági magyar közéletre: megszületett a „Második nyilvánosság" nevű Facebook-csoport, ami azóta is egyfajta „ellenzéki" (értsd: VMSZ-kritikus) média szerepét tölti be, és aminek jelenleg már 3000-nél is jóval több követője van. Egyrészt fiatal vajdasági értelmiségiek saját jegyzeteit közli, és így a véleményformálók új generációjának gondolatait juttatja el az emberekhez (Bozsó István, Vatascsin Péter), másrészt kommentálja a közmédia híreit, illetve összegyűjti és megosztja az itt-ott, például a vajdasági magyar blogokon vagy az anyaországi médiában elszórva megjelenő írásokat.

A szabadkai színház magyar társulatának botránya mellett a másik szimbolikus ügy a vajdasági magyar sajtón belüli lázadás volt. Tudni kell, hogy a 250 ezres vajdasági magyarság piaci alapon aligha tudná eltartani a helyi magyar nyelvű médiát, így az MNT feladata a magyar nyelvű közmédia (napilap és más írott sajtó, magyar nyelvű rádió- és tévéadás) fenntartása - nyilván a tulajdonosi jogok gyakorlása mellett.

A történet azzal kezdődött, hogy nem sokkal az első MNT megalakulása után leváltották a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét, Pressburger Csabát, és a helyére Varjú Máriát nevezték ki. Az új főszerkesztő - maga is hosszú ideje a lap újságírója - tevékenysége azonban megosztotta a közvéleményt. A vajdasági magyar közélet a VMSZ-szel kritikus hangjai - például a másik négy bejegyzett vajdasági magyar párt - alig kaptak teret a lapban. Legalábbis erre utalt egy példátlan szóváltás a főszerkesztő és saját újságírói között.

Június elején a Magyar Szó napilap egyik újságírója, Tomó Margaréta nyílt levéllel fordult a közösséghez, amiben a szerkesztőségben uralkodó körülményekre panaszkodott: szerinte hitelét vesztette a vajdasági magyar sajtó, kényes kérdéseiket a politikusok nem válaszolják meg, így kollégái adott esetben beletörődnek, és már fel sem teszik ezeket a kérdéseket. Nem csoda, ha így a bénaságában is elfogult helyi magyar sajtó miatt a vajdasági magyarok elfordulnak a politikától.

A következő napok aztán egészen elképesztő nyilvános pengeváltást hoztak a főszerkesztő és beosztottjai között, aminek a végén a lap 18 újságírója egy nyílt levélben aláírásgyűjtést hirdetett meg, gyakorlatilag a sajtószabadság érdekében. Ehhez csatlakozott más - akkor még - VMSZ-es politikusok mellett Varga László is, akit nem sokkal ez után kiszavaztak a párt alelnöki tisztségéből, és hamarosan a VMSZ-ből is kizárták.

A Magyar Szónál azonban nem ismétlődött meg a szabadkai színház igazgatóváltási forgatókönyve, Varjú Márta főszerkesztő a helyén maradt. A viszonylag kicsi szerkesztőségben 18 lázadó újságírót nem lehetett rövid távon pótolni, így egyfajta patthelyzet alakult ki a szerkesztőségen belül, ami azonban azzal járt, hogy a hangadókat leváltották szerkesztőségi tisztségeikből. Jellegzetes példa a Magyar Mozgalomhoz csatlakozott Bajtai Kornélé, aki korábban a lap főszerkesztő-helyettese, az online kiadás főszerkesztője, illetve a lap szabadkai rovatának szerkesztője volt, de rövid idő alatt mindhárom tisztségét elveszítette, és ma egyszerű újságíróként dolgozik tovább a lapnál.

 

Sorozatunk utolsó részében a hétvégi szerbiai választások előtti magyar esélyeket tekintjük át - külön kitérve arra, hogy a Magyar Mozgalom végül nem tudott országos listát állítani. Vajon milyen esélyeik lehetnek helyi- és tartományi szinten, és milyen fejlemények várhatóak a vajdasági magyar politikai színtéren a választások után?

Kapcsolódó cikkek