Négy év alatt három parlamenti választás: a szerb politkai rendszer gyengeségét jelezhetné ez a szám. Az előrehozott választáshoz azonban jelen esetben nem a kormánykoalíció meggyengülése, pláne nem a szétesése vezetett, hanem paradox módon éppen a népszerűségük. Aleksandar Vučić miniszterelnök saját pártja hatalmát igyekszik meghosszabbítani, mert a közvéleménykutatások alapján az SNS népszerűsége a csúcson van, akár egymaga is kormányt tud majd alakítani, az ellenzék pedig végzetesen megosztott.

Az idei választásokon gyakorlatilag borítékolható a Szerb Haladó Párt, az SNS győzelme, a párt támogatottságát 45 és 50 százalék között mérik. A kampány nem szakpolitikai kérdésekre irányul, Aleksandar Vučićnak pedig nem kell számolnia komoly kihívókkal.

Az SNS után jelentősen lemaradva, 10-15% körüli támogatottsággal a Szerb Szocialista Párt (SPS) a második legnépszerűbb. Milošević volt pártját Ivica Dačić vezeti, aki az SNS 2012-es hatalomra kerülése óta koalíciós partner. A pártelnök az első közös kormányban miniszterelnök volt, a Vučić-kormányban pedig a külügyminiszteri pozíciót tölti be.

SzabályokA parlament 250 tagját egyfordulós, arányos rendszerben választják meg, amelyben az ország egy körzetnek számít. A bejutási küszöb 5%, azonban a kisebbségek listái könnyített feltétellel jutnak képviselői helyekhez.

 

Kérdés azonban, hogy az SNS abszolút többség megszerzése esetén a továbbiakban is igényt tart-e majd az SPS-re, mint szövetségesre. A kampányban a két pártvezető dühösen esett egymásnak, Vučić például olyat is nyilatkozott, miszerint „mindig is tudta," hogy Dačić nem lojális hozzá. Ha a közvéleménykutatások adatai helytállóak, az SNS valóban kihagyhatja a szocialistákat a kormányból, mert ha nem is lesz meg a kormányalakításhoz szükséges 50 százaléka, biztosan talál majd szövetségest a várhatóan szintén bejutó kis pártok közül. Pásztor István VMSZ-e például már a kampány indulásakor jelezte, hogy csak a haladókkal tudja elképzelni az együttműködést.

Ebből a szempontból azonban érdemes lehet Brüsszelre is kitekinteni. Az EU ugyanis a 2014-es választásokat követően meleg hangon üdvözölte, hogy az SNS és az SPS koalíciót kötött. Így ugyanis a reformok véghezvitele minél szélesebb körben kaphatott támogatást a polgárok részéről.

Más kérdés, hogy ez az eddig rendkívül erős választói felhatalmazással bíró kormány eddig hogyan teljesített ebből a szempontból. Két területen kétségkívül felvállaltak népszerűtlen intézkedéseket: egyrészt kitartottak a Koszovóval kötött brüsszeli megállapodás mellett, azaz gyakorlatilag nem teszik tönkre az egykori szerbiai tartomány önálló életét, cserében a koszovói szerb kisebbség különleges státusáért. Másrészt még a költségvetés borulása előtt csökkentették a nyugdíjakat és a közalkalmazottak fizetéseit. Az ország azonban továbbra is az IMF köldökzsinórjára van kötve, ők pedig további intézkedéseket követelnek, elsősorban az életképtelen állami nagyvállalatok privatizációját vagy szanálását (mint például a szendrői (szmrderevói) vasmű vagy a bori rézbánya), ami súlyos helyi munkanélküliséget okozna, illetve létszámleépítést az állami szervezetekben. Jellemző, hogy „csupán" a közalkalmazottak 5 százalékát kellene elbocsátani, ám ez így is 70 ezer embert érint.

A jelenlegi kormánypárt népszerűségét a korrupció elleni harc adja. Vučić első kormányalakítása után közvetlenül letartóztatták a sokáig érinthetetlennek gondolt Miroslav Miškovićot, az ország egyik leggazdagabb oligarcháját, a kétes hírű Delta Holding tulajdonosát. Most, a választásokhoz közeledve kéthetente jelennek meg beszámolók nagyobb rendőri akciókról, amelynek során egyszerre több tucat gyanúsítotatt tartóztatnak le. Némileg árnyalja azonban a képet, hogy a letartóztatottak mostanában többnyire egyszerű közlekedési rendőrök, postai dolgozók, vagy az adóhatóság alacsony beosztású alkalmazottai.

A tavalyi év végén, amikor az EU megnyitotta a korrupció- és a szervezett bűnözés elleni fellépésről szóló csatlakozási fejezetet, nagyobb halak is akadtak a hálóban, például Slobodan Milosavljević korábbi mezőgazdasági miniszter, vagy a korrupcióellenes ügynökség egykori vezetője, Zorana Marković. Az említettek azonban mind a legerősebb ellenzéki párt, a Demokrata Párt (DS) emberei, így az ellenzék ezeket a letartóztatásokat politikai tisztogatásként, az ellenzék lejáratásaként értelmezi.

Magyar pártok a választásonA kisebbségi pártok pozitív diszkriminációval kerülhetnek a parlamentbe, a rájuk adott szavazatokat másképp számolják el, illetve a bejutási küszöb is alacsonyabb a számukra. Bár úgy nézett ki, hogy idén két nagyobb csoportosulás is indul az országos választáson, a VMSZ-ből kivált Magyar Mozgalom végül nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges 10.000 aláírást, 1.600 aláírásról derült ki, hogy hamis bélyegzővel hitelesítették azokat. (Az ügyről holnapi cikkünkben írunk részletesen.) A VMSZ így országos szinten a két évvel ezelőtti eredményben reménykedhet, ami függően a többi párt szereplésétől, 3-6 parlamenti helyet jelenthet a 250 fős parlamentben. Tartományi és önkormánzati szinten a Magyar Mozgalom is állított listát.
A kormánypárt népszerűségének másik záloga a kormánypárti média. Nemcsak a közmédia elfogult a kormány irányában, de a szerb média tulajdonosi szerkezetének átalakulásával a kereskedelmi média egy része is a kormánypárt szócsöveként kezdett viselkedni. Az SNS ráadásul nem megy a szomszédba egy kis médiahekkért sem, a nagy havazások vagy a nagy árvizek idején Vučić kamerák előtt ment embereket, de az egyszerű kampányrendezvényeken is gondoskodik kamerabarát részletekről: a héten a bosnyákok lakta Szandzsákban tartott gyűlésűk előtt a bosnyák származású sokszoros ökölvívó bajnokkal, Marco Huck-kal (született Muamer Hukić) sétált végig Novi Pazar utcáin, a rendezvényen a himnuszt pedig az aktuális Miss Szerbia, Katarina Šulkić énekelte.

A demokratikus ellenzéki pártok, bár sokáig tárgyaltak az összefogásról, végül mégis külön indulnak: közülük a Demokrata Párt (DS) rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal, ám ez a jelenlegi felmérések szerint számottevően nem fog emelkedni a 2014-ben tapasztaltakhoz képest, azaz nem sokkal lépi túl az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Három másik, kisebb párt koalíciója (a volt államfő Boris Tadić nemrég gründolt szociáldemokrata pártja, a vajdasági szavazókat megcélzó újvidéki LSV, illetve az előző választáson a parlamentből kiesett liberáldemokrata párt) közös listán indul, és együtt talán be is jutnak a parlamentbe. Együttműködésük azonban hangsúlyosan választás előtti összefogás: a parlamentbe jutva a három mini párt önállóan képviselheti választói érdekeit, ami érdekes új kombinációkat jelenthet a kormányalakítási tárgyalások során.

Önállóan indul a nemrég alakult, establishment-ellenes „Dosta je bilo" (Elég volt!) párt. Vezetője Saša Radulović a Dačić-kormány gazdasági minisztere volt, ám neoliberális reformcsomagját nem engedték végrehajtani, ezért rövid idő elteltével lemondott, és önálló pártot alapított. A közvéleménykutatások alapján ez a formáció is ott áll az öt százalékos parlamenti küszöb belső oldalán.

Az SNS-nek a mostani választásokat követően azonban a „túloldalról" is erős kihívói lehetnek: két oroszpárti, szélsőjobb csoportosulás is bejuthat a most megválasztandó parlamentbe. A hágai nemzetközi törvényszék közelmúltban meghozott ítéletei (Karadžić, Šešelj) új lendületet adtak a radikális pártoknak, a Hágában felmentett Vojislav Šešelj pártját már a parlamenti küszöb felett mérik. Az SRS mellett pedig egy másik radikális párttömörülés -melynek egyik tagja a korábbi jugoszláv elnök, Vojislav Koštunica által egykor vezetett Szerb Demokrata Párt (DSS)-, a Dveri-DSS is 5% felett áll. Mind az SRS, mind a Dveri-DSS ellenzi Szerbia Európai Uniós csatlakozását, bár elemzők szerint a két 5% körüli párt aligha tudja letéríteni Szerbiát az európai integráció útjáról.

Nemcsak parlamenti választások lesznekAz április 24-i választás nem csak az országos szintről szól majd. A köztársasági választás mellett ekkor rendezik ugyanis az önkormányzati, valamint a vajdasági tartományi választásokat is. Ezek a választások nem előrehozottak, az előző választások nyertesei éppen kitöltötték négy éves mandátumukat. Vajdaság Szerbiában autonóm tartománynak számít, melynek saját tartományi képviselőháza és miniszterelnöke is van.

A Balkán Expressz rovatot a www.biztonsagpolitika.hu weboldal üzemeltetője, a Strategic Assistance and Support Group Kft. támogatja.

 

Kapcsolódó cikkek