A brazil kongresszus felső háza múlt héten a szükséges abszolút többség helyett kétharmados többséggel ideiglenesen (maximum 180 napra) felfüggesztette a munkáspárti Dilma Rousseff elnök asszonyt, akitől alelnöke Michel Temer vette át a végrehajtói hatalom. A Szenátusban ezáltal hivatalosan kezdetét vette a felfüggesztési (impeachment) eljárás, melynek lezárását és a végső szavazást október végére prognosztizálják. Ezen a szavazáson a szenátorok kétharmadának szavazatával jó eséllyel véglegesen eltávolítják Rousseff-et a hatalomból. Az eljárást hivatalosan a költségvetési törvény be nem tartása miatt kezdeményezték Rousseff ellen, ami eléggé átlátszó és álságos indok, mivel az elmúlt 20 évben szinte minden elnök (és alelnök) megsértette azt az állami kiadások „kreatív könyvelésével". Rousseff igazi bűne a harmadik éve tartó gazdasági válság és ahhoz való „hozzájárulás", és részben pártjának az egész Petrobras (Lava Jato) korrupciós ügyben játszott elvitathatatlan főszerepe. Az elnök asszony az eljárás kapcsán többször is a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, de az mind ahányszor elutasította az eljárással kapcsolatosa jogi kifogásait.

Felvetődhet a kérdés, hogy nem lenne e egyszerűbb, ha előrehozott elnök-választáson az emberek döntenének az új elnök személyéről? A legutóbbi felmérések szerint a brazilok 60%-a támogatja a Dilma Rousseff elleni alkotmányos felfüggesztési eljárást, azonban a lakosság csak 8 százaléka (!) támogatja Michel Temer alelnököt, míg 25% még mindig a hivatalban lévő elnök mellett áll ki. A megkérdezettek 62 százaléka szeretne előrehozott elnök-választásokat, amit azonban csak az alkotmány módosításával lehetne megtenni, mivel az jelenleg nem ad erre lehetőséget. (Az elnök eltávolítása után az alelnök, az alelnök akadályoztatása esetén az alsó ház, utána a felső ház, legvégül a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság elnöke veszi át a végrehajtói hatalom vezetését szükség esetén).

Az új Temer kormány nem csak a hatalomra jutatás módjával, hazai elfogadottságával, hanem az új kormány összetételével kapcsolatban is vihart kavart. Az eddigi alelnök által vezetett új (hivatalosan átmeneti) kizárólag fehér (kreol), középkorú férfi miniszterekből álló brazil kormány 33 tárca helyett 22 főre csökkent, és több ezer fős elbocsátást jelentett be a „nem felvételi vizsgával bekerült" alkalmazottak (vagyis a kabinetekben dolgozó politikai tanácsadók) körében, valamint jelezte az állami kiadások megnyirbálásának szükségességét a költségvetési hiány csökkentése érdekében. A brazil központi bank új elnökének egy liberális közgazdászt, a legnagyobb brazil kereskedelmi bank (Itaú Unibanco) vezető közgazdászát nevezte ki, pozitív üzenet küldve ezáltal a nemzetközi pénzpiacoknak. 

Az új gazdasági miniszter pedig az első Lula kormány egy meghatározó gazdaságpolitikusát nevezte ki Temer hasonló megfontolásból. Közben az új elnök a WikiLeaks dokumentumok szerint érzékeny politikai információkkal segítette az amerikai nagykövetség munkáját, mely persze lehetett egy kötetlen beszélgetés vagy kölcsönös információ csere is az akkori amerikai tanácsossal, melyet a nagykövetség így „adott el" a State Department-nek. A diplomáciában egyáltalán nem szokatlan a helyi pártvezetők és nagykövetségek közötti ilyen formájú kommunikáció a kölcsönösség jegyében...

Az új brazil kormány nemzetközi fogadtatási is érdekes kérdéseket vet fel. A latin-amerikai országok közül több (jellemzően populista baloldali vezetésű) nem ismeri el az új brazil kormányt (Kuba, Venezuela, Ecuador, Bolívia, el Salvador, Nicaragua). El Salvador ment a legtovább és meg is szakította diplomáciai kapcsolatait Brazíliával. Az Obama adminisztráció, Chile, Uruguay és Kolumbia is hűvös fogadtatásban részesítette Temert, melyet jelenleg a „csönd" jellemez, habár nem kérdőjelezik meg a felfüggesztési eljárás jogszerűségét és az új kormány legitimitását. A szomszédos országok vezetői közül talán csak az argentin elnök, Mauricio Macri örül valószínűleg a változásoknak, bár ő is csak annyit nyilatkozott, hogy elfogadja a brazil kormányváltást nem kommentálva annak körülményeit.

A brazil belpolitikai forrongások talán nem is érdekelné különösebben se a nemzetközi se a hazai közvéleményt, ha augusztusban nem Rio de Janieroban kezdődnének az olimpiai játékok. A helyi és nemzetközi szakértők egyaránt azt állatják, hogy a riói olimpia nincs veszélyben a brazil belpolitikai turbulenciák miatt. Mivel a játékokat Rio városa és a brazil olimpiai bizottság szervezi, így a kormányváltásnak közvetlen hatása valóban nem lesz. Csak nagyon kellemetlen felhangot ad az ország elnökének megbuktatása kevesebb, mint három hónappal a rendezvény előtt. Ennek ellenére az olimpiai játékokra való felkészülés hosszú távon komolyan javítja Rio de Janeiro infrastrukturális ellátottságát, különösen a tömeg- és a közúti közlekedés terén. A várt 350.000 külföldi és többszázezer brazil turista pedig rövid távon fellendítheti a térség gazdaságát is. (A riói szállodák állítólag már megteltek, azonban a jegyeladások egyelőre elmaradnak a várttól.) Valószínűleg maga az olimpia nem lesz nyereséges, vagyis a belépőjegyek eladásai és a reklámbevételek nem fogják a befektetett pénzt behozni, azonban a város (remélhetőleg Barcelonához hasonlóan) tartós és hosszú távú pozitív hatást fog érzékelni a játékokat követően a növekvő turizmus és nemzetközi befektetések miatt, mivel a Brazíliában általában rossz infrastruktúrához képest jobb helyzetbe kerül.

Az olimpiai létesítmények építése halad, és friss, saját tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a Engenhão negyedben lévő Nilton Santos olimpiai stadion (ahol a hivatalos megnyitó is lesz) majdnem teljesen kész és a pánamerikai atlétikai versenyt is sikeresen megtartották benne múlt hét vasárnap. Bár még a vendég ellátó, kiszolgáló létesítmények (büfék, árusok) és a lelátókon a széksorok egy része építés alatt áll. A Maracanã stadion és a mellette álló közvetítői központ már majdnem kész. Komolyabb építkezések a Barra de Tijuca negyedben található Olimpiai Park környékén láthatóak, ahol még a felszíni tömegközlekedés külön sávjait és megállóit építik, illetve egyes fedett sportpályákon dolgoznak láthatóan nagy erővel. A riói olimpia szervező bizottsága többször megerősítette, hogy a legfontosabb tömegközlekedési beruházás a riói négyes metró készen lesz az olimpia kezdetére (legalábbis az olimpiai falu és a belváros közötti szakasz), azonban az olimpia ideje alatt a létesítményt csak korlátozottan lehet majd használni (a szervezők, a sportolók és a turisták vehetik majd igénybe és a tervezettnél hosszabb menetidővel). A lakosság szeptember 19-től fogja tudni birtokba venni és használni remélhetőleg teljes kapacitással.

A latinos mentalitásnak megvan a maga szépsége, így a helyi eseményeket nem lehet a német precizitással mérni vagy megfigyelni. Remélhetőleg az az aranyszabály, hogy Latin-Amerikában a káoszból végül legtöbbször mindig kijön „valami", akár üzleti megbeszélésekről akár egy beruházásról van szó, most az olimpiára is érvényes lesz. Egy biztos: a brazil kormány, Rio de Janeiro városa és a helyi olimpiai szervező bizottság, valamint a brazilok is mind egységesen mindent megtesznek egy sikeres, jó hangulatú olimpia lebonyolításáért.

Dr. Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, habil. egyetemi docens