2010 óta Koszovóból érkező albánok előszeretettel vásárolnak lakóingatlanokat valamint megművelhető földeket Szerbia déli részein. Az érdeklődés középpontjában azon települések állnak, amelyek a koszovói határ közelében vannak - Nis, Leskovac, Vranje - vagy többségében albánok lakta önkormányzatok - mint a Presevo-völgy. A vásárlások hatására Nisben idén már olyan szórólapok jelentek meg, amik Szerbia „albánizációjára" hívják fel a figyelmet. Az ingatlanvásárlások kedvelt célpontjai ezek mellett Novi Pazar, valamint a Vajdaság nyugati részén található Apatin és környéke.

Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy pontosan mennyi a közelmúltban telket vásárolt albánok száma. Az adásvételt ugyanis nem ők intézik, így a szerbiai statisztikákban nem jeleníthetők meg. Az adott ingatlan megvásárlásával szerbeket bíznak meg, akivel ezt követően bérbeadási vagy bérleti szerződést kötnek, amelynek a megvásárolt ingatlan lesz a záloga. Ezt követően a szerb bérlő nem tesz eleget a szerződésben foglalt követelménynek - nem fizeti vissza tartozását időben - és így az ingatlan anélkül kerül az albán megbízó kezére, hogy bármilyen jogi nyomot is hagyna maga után. Az is előfordul, hogy ezt követően is az egykori szerb tulajdonos gondozza a telket, amelyért cserébe - és magáért a vásárlásért - jelentős részesedés üti markát.

Az albánok érdeklődése és vásárlásai Dél-Szerbiában aggasztják a helyieket: szerintük az új tulajdonosok célja Koszovó határainak kiterjesztése, ehhez pedig az első lépés a térség etnikai képének megváltoztatása. Ez a folyamat halkan és a törvényi szabályozás számára láthatatlanul zajlik. A telkeket sokszor magasabb áron veszik meg, mint amennyit valójában érnek. Az itt élő szerbek pedig kifejezetten örülnek, hogy valaki hajlandó eladófélben lévő ingatlanjaikat megvásárolni. Ennek oka, hogy Dél-Szerbia az ország legszegényebb térsége. A Szerbiai Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium 2012-es adatai alapján a térség városaiban a munkanélküliség megközelíti, és sokszor meghaladja az 50%-ot. A rossz szocio-ökonómiai helyzet pedig felerősítheti a koszovói albánok „csendes megszállásának" vélt folyamatát.

A rossz gazdasági helyzet és életkilátások egyértelműen a Presevo-völgyet érintik a legnagyobb mértékben, amely a koszovói albánok vásárlásainak elsőszámú célpontja. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a térség három nagy közigazgatási egységének - Presevo, Medvedja és Bujanovac - lakossága etnikailag megosztott. A közel 90 ezer lakos fele, egyes adatok szerint pedig 65-70%-a albán; Presevo és Bujanovac városában abszolút többséget alkotnak. Emiatt a helybeli szerbek attól félnek, hogy ezen területen hamarosan újra fegyveres konfliktusra kerülhet sor.

A Presevo-völgy eddig sem volt mentes fegyveres összetűzésektől és különféle autonómia-törekvésektől. 1999 és 2001 között a szerbiai fegyveres erők és albán felkelők, azaz a Presevo, Medvedja és Bujanovac Felszab2010 óta Koszovóból érkező albánok előszeretettel vásárolnak lakóingatlanokat valamint megművelhető földeket Szerbia déli részein. Az érdeklődés középpontjában azon települések állnak, amelyek a koszovói határ közelében vannak - Nis, Leskovac, Vranje - vagy többségében albánok lakta önkormányzatok - mint a Presevo-völgy. A vásárlások hatására Nisben idén már olyan szórólapok jelentek meg, amik Szerbia „albánizációjára" hívják fel a figyelmet. Az ingatlanvásárlások kedvelt célpontjai ezek mellett Novi Pazar, valamint a Vajdaság nyugati részén található Apatin és környéke.

Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy pontosan mennyi a közelmúltban telket vásárolt albánok száma. Az adásvételt ugyanis nem ők intézik, így a szerbiai statisztikákban nem jeleníthetők meg. Az adott ingatlan megvásárlásával szerbeket bíznak meg, akivel ezt követően bérbeadási vagy bérleti szerződést kötnek, amelynek a megvásárolt ingatlan lesz a záloga. Ezt követően a szerb bérlő nem tesz eleget a szerződésben foglalt követelménynek - nem fizeti vissza tartozását időben - és így az ingatlan anélkül kerül az albán megbízó kezére, hogy bármilyen jogi nyomot is hagyna maga után. Az is előfordul, hogy ezt követően is az egykori szerb tulajdonos gondozza a telket, amelyért cserébe - és magáért a vásárlásért - jelentős részesedés üti markát.

Az albánok érdeklődése és vásárlásai Dél-Szerbiában aggasztják a helyieket: szerintük az új tulajdonosok célja Koszovó határainak kiterjesztése, ehhez pedig az első lépés a térség etnikai képének megváltoztatása. Ez a folyamat halkan és a törvényi szabályozás számára láthatatlanul zajlik. A telkeket sokszor magasabb áron veszik meg, mint amennyit valójában érnek. Az itt élő szerbek pedig kifejezetten örülnek, hogy valaki hajlandó eladófélben lévő ingatlanjaikat megvásárolni. Ennek oka, hogy Dél-Szerbia az ország legszegényebb térsége. A Szerbiai Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium 2012-es adatai alapján a térség városaiban a munkanélküliség megközelíti, és sokszor meghaladja az 50%-ot. A rossz szocio-ökonómiai helyzet pedig felerősítheti a koszovói albánok „csendes megszállásának" vélt folyamatát.

A rossz gazdasági helyzet és életkilátások egyértelműen a Presevo-völgyet érintik a legnagyobb mértékben, amely a koszovói albánok vásárlásainak elsőszámú célpontja. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a térség három nagy közigazgatási egységének - Presevo, Medvedja és Bujanovac - lakossága etnikailag megosztott. A közel 90 ezer lakos fele, egyes adatok szerint pedig 65-70%-a albán; Presevo és Bujanovac városában abszolút többséget alkotnak. Emiatt a helybeli szerbek attól félnek, hogy ezen területen hamarosan újra fegyveres konfliktusra kerülhet sor.

A Presevo-völgy eddig sem volt mentes fegyveres összetűzésektől és különféle autonómia-törekvésektől. 1999 és 2001 között a szerbiai fegyveres erők és albán felkelők, azaz a Presevo, Medvedja és Bujanovac Felszabadító Hadsereg (UÇPMB) tagjai között törtek ki harcok, amit csak nemzetközi segítséggel - a KFOR alakulatainak bevetésével - sikerült megfékezni.

Presevo, Medvedja és Bujanovac Felszabadító Hadsereg (UÇPMB)
Albánokból álló szeparatista felkelőcsoport 1999 és 2001 között, amelynek célja Szerbia Presevo-völgyi albánlakta területének függetlenítése és Koszovóhoz csatolása volt. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) mintárája felépülő alakulatban körülbelül 1500-an harcoltak. 2001-ben a tagok többsége, köztük Ali Ahmeti, az UÇPMB vezetője Macedóniába menekültek, ahol kulcsszerepet játszottak a kvázi polgárháborús helyzet kialakításában.

Koszovó függetlenségének kinyilvánítása után a térségben is felerősödtek a térség nagyobb autonómiáját követelő törekvések. 2009-ben például olyan kezdeményezést terjesztettek a helyi törvényhozás elé, amely egy albánok vezette közigazgatási szerkezet alapján, különálló régiót alakított volna meg Szerbián belül. A helyi albánok szerint ez az egyetlen megoldás arra, hogy kultúrájukat, valamint nemzeti és vallási identitásukat meg tudják őrizni az államban. A helyzetet illusztrálja, hogy Presevo főterén még a szerb elnyomás ellen harcoló albán hősöknek is emeltek egy emlékművet - ezt a szerb belügyminisztérium erői egyszerűen eldózerolták.

A Szerbia és Koszovó között 2013-ban létrejött brüsszeli megállapodás Koszovóban a szerb önkormányzatok számára egyfajta területi autonómiát irányozott elő. A Presevo-völgyi albánok ezt követően fogalmazták meg saját, hasonló igényüket a szerbiai kormányzat felé: ők Dél-Szerbiában akarnak egy ugyanilyen, albán többségű autonóm közigazgatási egységet létrehozni. Emellett Pristina felé összekötő hivatalok felállítását is követelték; ez szintén a koszovói szerbek és Belgrád között működő mintán alapszik. Boris Tadic egykori szerbiai elnök minden alkalommal megfogalmazta, hogy a Dél-Szerbiában élő albánok politikai és területi autonómiájára irányuló törekvéseit nem lehet komolyan venni.

Koszovó vagy Szerbia?
Az 1946-os jugoszláv alkotmány az addig Koszovóhoz tartozó Presevót, Medvedjét és Bujanovacot a szerbiai tagköztársaságba helyezte át. Ezen a helyzeten az 1974-es alkotmánymódosítás sem változtatott, amely kvázi tagköztársasági jogosítványokkal ruházta fel a koszovói autonóm tartományt. A három közigazgatási egység területén 1992-ben népszavazást tartottak, amin a lakosok jelentős része a Koszovóhoz való csatlakozás igényét fejezte ki. Koszovó függetlenedésekor, valamint a brüsszeli megállapodás előkészítésének idején olyan elképzelések is napvilágot láttak a környéken, hogy a három várost és környékét „cseréljék el" a szerblakta észak-koszovói térségekre, ám ezt a nemzetközi közösség azonnal elvetette: a tízes páneurópai közlekedési folyosó, amely Ausztriát köti össze Görögországgal, éppen ezen a területen halad át.

Kapcsolódó cikkek