Franciaországban március óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal valamelyik szakszervezet, ágazat folyamatosan sztrájkol a kormány által tervezett munkaügyi reformok ellen. A francia gazdasági modell problémái, a politikai közép gyengülése és a szélsőjobb előretörése, a társadalmi feszültségek és az ország terrorfenyegetettsége együttesen robbantak, megközelítőleg 400 ezer embert sodorva ki az utcára.

A franciák számára a jelenlegi munkaügyi miniszter, Myriam El Khomri által jegyzett, a tiltakozást kiváltó törvényjavaslat nem pusztán a munkavállalói vívmányok megnyirbálásáról, gazdaságpolitikai kérdésekről, hanem a francia identitásról, a francia modell működőképességéről szól.

A francia gazdaság dinamikája az elmúlt években legnagyobb európai versenytársához - Németországhoz - képest lelassult. A problémák gyökerénél pedig ott áll a merevnek mondott munkaerőpiac, amely visszafogja a beruházásokat. A munkaerőpiac reformja régen érik. Európában a hidegháború utáni gazdasági srtuktuális változások részeként a magas munkanélküliség leszorítása majd minden országban folyamatosan napirenden van.

A javaslat megkönnyíti az elbocsátások feltételeit. Jelenleg a vállalatnak bíróság előtt kell bizonyítania, hogy szükséges volt a leépítés. Az új szabály lehetővé tenné, hogy meghatározott feltételek esetén (nincs elég megrendelés, veszteséges a cég) ne kerüljön bíróság elé az ügy.

A javaslat továbbá maximalizálja a végkielégítések összegét. Jelenleg minden esetben a bíróság szabja meg, hogy a munkavállalónak mekkora összeg jár. A mérték esetenként akkora lehet, hogy az akár egyes kis- és középvállalkozások létét is fenyegetheti.
A törvényjavaslat legelhíresültebb pontja a franciák számára ikonikus 35 órás munkahetet érinti. A 35 órán felül a 2000-es törvény évi 180 óra túlórát tett lehetővé. A jelenlegi szabályozás szerint a túlóráért 10-50 százalékot kell fizetni, az új törvényjavaslat alacsonyabb órabért tenne lehetővé, de a 10 százalékos minimumnak maradnia kell.

A szakszervezetek befolyását is csökkentené az állam. Jelenleg a kollektív szerződés módosításához a munkavállalók 30 százalékát kell képviselnie a szakszervezetnek, ekkor folytathat tárgyalásokat a munkaadóval a vállalat alkalmazottainak nevében. A törvénymódosítás 50 százalékra emeli a képviselet arányát. A törvény enyhe, látszólagos lépéseket tesz a kétosztatú munkaerő-piaci rendszer anomáliáinak mérséklésére.

VÉDETT MUNKAVÁLLALÓK?
A jelenlegi reform nem szervezi át drasztikusan a munka világát, és nem építené le azokat a munkavállalói jogokat, amelyekre a franciák nem egyszerű vívmányként, hanem a francia identitás elemeként tekintenek. A reform a tényleges gazdasági lépéseken túl, két ponton is valami lényegi franciát fenyeget.

Az egyik a francia gazdaság modellértéke. A politikai elit visszatérő retorikája szerint Franciaország „fáklya az éjszakában", „ostromlott bástya" ami az angolszász piaci logikával szemben az egyetlen valós, működőképes alternatívát tudja felmutatni, Európa számára pedig követendő példaként kell, hogy szolgáljon.

A francia gazdasági modell alapja a dirigizmus, azaz az állami beavatkozás a piaci önszabályozás terhére. A francia modell a 2008-as gazdasági válság alatt jobban teljesített, mint az angolszász. A válság után azonban kiütköztek a túlszabályzott modell gyengeségei. A növekedés itt állt helyre a legnehézkesebben, az amúgy is kiegyensúlyozatlan költségvetés még távolabb került a hiánycél teljesítésétől.
A másik identitás elem az Alkotmány 2. cikkében megfogalmazott „szociális köztársaság" eszméje, amely élhető, a társadalmi igazságosságon alapuló modellt hozott létre.

A szolidaritás rendszere Franciaországban vitathatatlan hittétel.
A szolidaritás rendszerén azonban egyre több repedés mutatkozik. Jelenleg a lakosság 18 százaléka él a szegénységi küszöb közelében, a munkanélküliség 10,5 százalék és a társadalmi elégedetlenség folyamatosan nő. Akik ma tüntetnek, nem a pusztán a változtatások mértéke, várható hatása miatt vannak az utcán. A kevesek kiváltságát jelentő szolidaritás fenntartásáért küzdenek.

A világ legdrágább szociális rendszere képmutató, nem a rászorulókat védi, hanem azokat, akik amúgy is jövedelembiztonsággal rendelkeznek. A munkavállalók - egyre csökkenő - része állandó munkaszerződéssel rendelkezik, őket illeti a védelem, a szolidaritás. A vállalatokra, főként a kis- és középvállalkozásokra óriási terhet rak az eltartásuk. Az egyes munkavállaló után az állam számára fizetett járulékok az EU átlag felett vannak, így a gazdasági szereplők szívesebben alkalmaznak 1-3-5 hónapos ideiglenes munkaszerződéssel embert. Az 1 hónapnál rövidebb munkaszerződések aránya elérte a 70 százalékot. Az ideiglenes munkaszerződés minimális védelmet biztosít a munkavállalónak, ugyanakkor nem csökkenti a piaci szereplők óvatosságát a beruházások terén.

A szolidaritás erőteljes terheket ró a költségvetésre, amelyeket a gazdaság folyamatos bővülése nem tud kitermelni, ugyanakkor az elosztás nem szűkíti a társadalmi ollót, nem segíti a jövedelembiztonsággal nem rendelkezők erősebb munkaerőpiaci integrációját. A törvényjavaslat nem kínál átfogó megoldást a fenti anomáliákra, az ellenállás identitás-kérdés. A tavaly júniusban sztrájkok nélkül elfogadásra került Macron törvény a liberalizáció elősegítéséval, a vállalti terhek könnyítéséval sokkal nagyobb lépést tett a munkaerőpiac rugalmasságáért.

POLITIKAI TÉTEK
A baloldali kormány piacbarát reformjait elsősorban saját hátországa fogadta rosszul. A dereguláció nemhogy nem megoldás, de az utolsó nem liberalizált területet szolgáltatja ki a piacnak - hangoztatta a Szocialista Párt kemény magja, tükrözve a választók 70 százalékának véleményét. Május 10-én a szocialista képviselők egy része kihátrált a javaslat mögül, így az eltökélt Manuel Valls élt az Alkotmány biztosította lehetőségével és rendeleti úton, a Nemzetgyűlés megkerülésével fogadtatta el a javaslatot. Azóta az El Khomri törvény a kihirdetésre vár. A lépés politikai következményei súlyosabbak, mint az az első pillantásra tűnhet.

A törvény apropóját a tavaly decemberi regionális választásokon a szélsőjobb oldali, Marine Le Pen vezette Front National (FN) sokkoló eredményei adták. Az FN támogatottságának az elsődleges forrása nem a bevándorlás, hanem a munkaerőpiac anomáliái. A politikai térnyerés mértékét jól mutatja, hogy ma már a szélsőjobb nem csak a politikai napirendet tematizálja, hanem komoly eredményeket mutat fel a választásokon. Hollande elnök felvette a kesztyűt és januárban „gazdasági szükségállapotot" hirdetett, melynek keretében jobb és baloldal együttesen fogalmazott meg mindkét politikai erő számára vállalható reformokat. A javaslatokat megvitatták a szakszervezetekkel, a civil szféra képviselőivel. Ez lett az El Khomri törvény. Március legelején a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások nyomán a kormány több intézkedést visszavont. A jobboldal ettől kezdve nem támogatta a javaslatot, a szakszervezetek pedig nem elégedtek meg a módosításokkal, az egész törvény visszavonását követelik.

A felek eltökéltek. A szakszervezetek számára a tét a támogatottság növelése. Európában Franciaországban a legalacsonyabb a munkaerő szervezettsége, és a tagság létszáma folyamatosan csökken. Itt az alkalom, hogy világossá tegyék - akár egy baloldali kormánnyal szemben - a baloldal politikai értékeit a szakszervezetek képviselik, a munkavállalók védelmének ellátására ők a legalkalmasabbak, ők a francia modell valódi letéteményesei.

Hollande számára személyes tétje van a törvény hatályba lépésének. Elnöksége kezdetén ígéretet tett, hogy csak akkor indul az elnökválasztáson, ha a munkanélküliséget 10 százalék alá szorítja.

A baloldal számára a tét óriási. Az erősen bürokrata, munkavállaló központú retorika mára kiüresedett. Manuel Valls kormányra hívása jól mutatta az a piacbarát fordulatot, amellyel Hollande saját kampányígéretei ellen fordultva a piacbarát politikai mellett tette le a voksát. A piac önálló törvényszerűségeinek tiszteletben tartásának az állam és politika rovására azonban nincs jelenleg helye a francia baloldal értékei között.
A választók számára a politikai tét magas. A középpártok megítélése az elmúlt másfél évtizedben egyre romlott. Mindkét párt kivette a részét a korrupciós botrányokból, az a látszatot sugallva, hogy a politika öncélú, a személyes hatalmat és anyagi előnyöket maximalizáló jelenség. Nem sokat segít, hogy miközben francia munkavállalók védik a jogaikat, a francia munkaadók több millió eurós végkielégítési botrányaitól hangos a sajtó.

Az eltérő vélemények következő megmérettetése a 2017-es elnökválasztások lesznek. Az első fordulójában az FN-t biztos befutóként jegyzik. A tét a második fordulóba való bekerülés: jobb vagy baloldali jelölt áll-e majd szemben Madame Le Pennel. Ebben pedig óriási szerepet játszik, hogy lesznek-e a baloldal óvatos piacbarátságának mérhető eredményei.

TERROR ÉS BIZTONSÁG
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Franciaországban a tavaly novemberi terrortámadások óta folyamatosan szükségállapot van. A terrorfenyegetettség valós, a szükségállapot meghosszabbítása a 2,5 millió látogatót vonzó futball EB és a Tour de France idejére ezt szimbolizálja. Az EB nem csak tetemes bevételt jelent az államnak, de a normalitást is szimbolizálja. A sztrájkok - főként a közlekedést és az áramellátást veszélyeztetők - ezt a külvilág felé szóló üzenetet sértik, megnehezítve a bajnokság lebonyolítását.

A kormány felkészült. Terrorizmus ellenes reformcsomagja a francia titkosszolgálatokat egész Európában a legszélesebb jogosítványokkal ruházza fel. A törvénycsomag számos elemet átvett a szükségállapot nyújtotta lehetőségekből: a hatóságok kijelölhetnek olyan területeket, ahová tilos belépni, a letartóztatásokat, razziákat nem kötik bírói engedélyhez. Az eddig az egyik legnagyobb problémát jelentő információáramlást javították: a titkosszolgálat hozzáférhet a rendőrségi aktákhoz. A terrorcselekmények elkövetői között ez a legszorosabb összefüggés: mindannyian bűnözői múlttal rendelkeztek.

További részletek a Figyelő 2016/23. számában.

Kapcsolódó cikkek