Jött, látott, de nem tudni, hogy meggyőzött-e valakit Daniel Fried, az amerikai kormány Oroszország elleni szankciókért felelős koordinátora. Fried olyan váratlanul érkezett Budapestre, hogy a külügyben hirtelen nem találtak senkit, aki fogadta volna. Szijjártó Péter épp Prágában volt a V4-ek találkozóján, ahol mellesleg épp a korlátozásokról egyeztetett, más külügyes pedig valamiért nem akadt. Végül Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugrott be, de lapunk úgy tudja, hogy a miniszterelnökségről Takács Szabolcs Európai uniós ügyekért felelős államtitkárt is sikerült rávenni egy találkozóra.

MINDEN BERLINTŐL FÜGG
Fried információnk szerint Budapest mellett Pozsonyt, Prágát és Bécset is felkereste, hogy igyekezzen meggyőzni a kifelé kacsingató államokat az Oroszország elleni szankciók helyességéről. Az európai egységfront már rég a múlté, és nemcsak a térségünkben. A francia parlament nem kötelező érvényű határozatban meg is szavazta a korlátozások felmondását, az olaszok pedig már decemberben annyira berágtak, hogy Matteo Renzi kormányfő leváltotta uniós nagykövetét, amiért belement a büntető intézkedések automatikus meghosszabbításába.

Régóta berzenkednek az osztrákok, a szlovákok és persze a magyarok is, a háttérben pedig a németek is igyekeznek minden szálat megragadni, hogy valahogy visszatérhessenek az orosz piacra. Valójában minden Berlintől függ: tudnak-e elegendő nyomást gyakorolni az oroszokra, hogy legalább mutassanak valamilyen gesztust, hogy véget vethessenek a kereskedelmi háborúnak. Szemben velük viszont a baltiak és a lengyelek, brit és amerikai támogatással tartják magukat a keményvonalas állásponthoz.

Eközben ismét közeledik a döntés pillanata: a krími annexióra válaszul hozott, ottani termékekre bevezetett importstop június 23-én, az általános orosz szankciók pedig július 31-én járnak le. Több ország, köztük Magyarország is jelezte már, hogy az automatikus meghosszabbítás helyett szeretne végre konstruktív vitát. Úgy tudjuk, a magyar diplomácia nem fontolgatja, hogy demonstratívan kihátrál a szankciók mögül, még akkor sem, ha nyilvánosan és rendszeresen bírálja azokat. Ezt jelzi Varga Mihály nyilatkozta is, aki - a hevesebb vérmérsékletű Szijjártó Péterrel szemben - arról beszélt, hogy az uniós intézkedések feloldásáról csak akkor lehet szó, ha Oroszország teljesíti a minszki megállapodásból fakadó kötelezettségeit. A gyors változások ellen szól, hogy - Varga szavaival - a következő hónapokban fogják majd uniós szinten elemezni, hogy a büntető intézkedések elérték-e a kívánt hatást. Vagyis könnyítések inkább csak decemberben várhatók.

HATÁSTALAN
Az embargóról egyébként nemcsak Európában, hanem amerikai szakmai körökben is megoszlanak a vélemények. A Center for a New American Security friss tanulmánya például arra emlékeztet, hogy a tengerentúlon 2000-ig az a nézet volt az uralkodó, amely szerint a gazdasági büntető intézkedések általában nem hatásosak. Robert Pape, a University of Chicago kutatója még 1997-ben összesen 115, 1914 és 1990 között bevezetett szankciót vizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy ez csupán öt esetben hozott eredményt, jobbára akkor, ha valós katonai fenyegetés volt a háttérben. Az egyetlen valódi siker sztorinak az Irán elleni gazdasági embargó számít, amivel sikerült rávenni Teheránt, hogy tegye átláthatóvá atomprogramját, de sem Észak-Korea, sem Kuba esetében nem sikerült változást kicsikarni. Moszkva sem vonult vissza sem a Krímből, sem Kelet-Ukrajnából.

Daniel Fried mégsem ért egyet azzal, hogy a szankciók hatástalanok lennének. Szerinte e nélkül nem lett volna minszki megállapodás, még mindig dúlna a háború. Most legalább megvan a kilátás a diplomáciai rendezésre - mondta Fried az év elején, egy római konferencián. A washingtoni kormány azon az állásponton van, hogyha sikerül fenntartani az EU és Amerika egységfrontját, és következetesen fellépni Moszkvával szemben, akkor az meghozza majd az eredményt. Vagyis csak egy kicsivel több türelem kell.

További részletek a Figyelő 2016/24. számában.

Kapcsolódó cikkek