Ebben szerepe van a kereslet korábban vártnál gyengébb növekedésének, de döntő oka a cseppfolyósított földgáz, az LNG 308 millió tonnás, körülbelül 450 milliárd köbméteres gyártó kapacitásának több mint 40 százalékkal való növekedése.

Igaz az új kapacitások közel 90 százaléka a Ausztráliában és az Egyesült Államokban épül, de ma már a technikai, technológiai fejlődés eredményeként az LNG éppen úgy, ahogy a kőolaj, nagy távolságokra is gazdaságosan szállítható. 450 nagy kapacitású szállítóhajó szeli át az óceánokat, a flotta 2016-ban további 52 hajóval bővül, és ez globálissá teszi a földgázpiacot. Amíg 10 évvel ezelőtt 15 ország, ma már 34 ország importál LNG-t.

Az összes mennyiség egyharmada Katarból származik, de már 19 ország gyártja és exportálja a terméket. A piaci változások hatása megjelent az árazásban is. 2015-ben az LNG 28 százalékát spot, vagy más rövid távú módszer szerint árazták és az év második felében megkezdődött az árak konvergenciája egyrészt az ázsiai és az európai piacok között, másrészt az EU-ban a vezetékes gáz és az LNG között. Valószínűleg nincs messze az az idő, amikor az LNG-nek is éppúgy lesznek regionális jegyzésárai, mint a kőolajnak.

A földgázpiac globálissá válásának Európa haszonélvezője lesz. Az elmúlt 10-15 évben óriási változások voltak az EU-ban a földgáz infrastruktúrában, a jogi és intézményi feltételekben és újabban a hálózatfejlesztés finanszírozásában is. A határkeresztező vezetékek száma több mint kétszeresére nőtt és ma már száznál is több határkeresztező pont van. A tárolókapacitás 40 százalékkal nagyobb, mint az ezredfordulón és eléri a 100 milliárd, a kitárolási kapacitás pedig a napi 2 milliárd köbmétert. 22 LNG fogadó terminál működik 200 milliárd köbmétert meghaladó kapacitással.

A monopoleszközökre - mint amilyen a szállítás és az elosztás - vonatkozó szabályozás lényegében a közúthálózathoz hasonlóvá tette a gázhálózatokat. Azzal, hogy bármely áruval rendelkező személy számára azonos feltételekkel hozzáférhetővé vált a gázinfrastruktúra, lényegében az energia is közönséges áruvá vált. A liberalizált energiapiac sokkal szigorúbban és egységesebben szabályozott, mint a korábbi vertikálisan integrált „nemzeti bajnokok" által uralt piac. A szabályozási környezet változásának lényeges eleme és következménye volt az intézményrendszer fejlesztése is. Olyan európai intézmények jöttek létre és kaptak fontos szerepet, amelyek korábban nem léteztek. (Ilyen például az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége, az ACER, vagy a földgázpiaci szállítási rendszer-üzemeltetők európai szervezete, az ENTSO-G.) A nemzeti szabályozó hatóságoknak a versenyhatósághoz hasonlófüggetlenséggel kell rendelkezniük, döntéseiket bármely politikai szervtől függetlenül kell meghozniuk.

Az energiaunió meghirdetése óta újabb fontos lépések történtek a földgázellátás biztonságának és a hatékony versenypiac megerősítésének érdekében. Az Európai Bizottság elfogadta a közös érdekű projektek második listáját, amelyeket közösségi forrásból támogathat, és ebben az adriai horvát LNG terminál is szerepel, majd ez év februárjában publikálta az EU LNG és a tárolási stratégiáját, továbbá új tervezetet készített a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről, valamint a tagállamok és a harmadik országok által kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere mechanizmusról.

Mindezek következtében semmi sem úgy van, mint régen volt, amikor a Közép-Kelet európai országoknak csak Oroszország felől volt betáplálási lehetősége, még nem voltunk EU tagok és nem védtek bennünket a közös szabályok. Ma már nincs értelme egyoldalú gázfüggőségről beszélni. Nincs akadálya annak, hogy teljesíthető legyen a hazai földgázpiac legnagyobb földgázkereskedőjének a földgázbeszerzéssel kapcsolatos alapvetése: „a megfelelő összetételű és méretű forrásportfolió biztosítása alapvető feltétele a kiegyensúlyozott ellátásnak."

További részletek a Figyelő 2016/24. számában.

Kapcsolódó cikkek