1991. június 17-én írták alá a lengyel-német barátsági szerződést, amit bátran nevezhetünk történelminek. Részben ennek a lépésnek is köszönhető, hogy 25 éve alatt radikálisan átalakult Európa. De milyen volt a politikai klíma akkoriban, a társadalmak nyitottak voltak a megbékélésre?

Heinz-Peter Behr: Az újraegyesítés után egyértelmű volt, hogy rengeteg problémát kell még megoldanunk. Ezek többsége a második világháborúhoz kapcsolódott, ezek közül is kiemelkedett a Lengyelország elleni invázió. A hatvanas években már kötöttünk barátsági és jó szomszédsági együttműködést Franciaországgal, ilyesmit szerettünk volna a lengyelekkel is. De ehhez először a határkérdést kellett megoldani. Erről volt is vita Németországban, de végül a politikai elit nagy része a megállapodás mögé állt. Tisztában voltunk vele, hogy Lengyelország hamarosan az EU tagja lesz, és nekünk szükségünk lesz egy barátságos szomszédra. A német társadalom egy része, akiket annak idején elűztek a korábbi német területekről, nem volt lelkes, de nem volt nagyobb ellenállás. Ma is úgy látjuk, hogy a szerződés nagy sikertörténet.

Roman Kowalski: A lengyel történelem különféle csodák története. Ezek közé sorolom azt is, ami a két ország között történt. A lengyel-német viszony generációk óta igen bonyolult volt, erős németellenes érzések voltak. A második világháború pedig traumatikus esemény volt, Lengyelország elvesztette lakossága 17 százalékát. Az elmúlt ezer évben nagyon kevés olyan időszak volt, amikor békében éltünk együtt, pedig Németországnak a közép-európai országokkal általában jó viszonya volt. Kivéve velünk. Nekünk két választásunk volt: vagy németellenesek vagy oroszellenesek leszünk, esetleg mindkettő egyszerre. A nyolcvanas évek végén különleges helyzet alakult ki Európában, és büszkék lehetünk rá, hogy ezt a helyzetet jól kihasználtuk. Az akkori politikai elit megértette, hogy a francia-német megbékélés után az egységes Európa másik pillére a német-lengyel megbékélés kell, hogy legyen. Ez az elit felelősségteljes döntése volt, a társadalom részéről nem volt ilyen nyomás.

További részletek a Figyelő 2016/24. számában.

Kapcsolódó cikkek