Úgy tűnik, a Simicska-birodalomban hagyománnyá vált, hogy a médiaérdekeltségeket érintő fontos lépések után a döntéshozók elutaznak. Az egykori Fidesz-pénztárnok tavaly februárban a telefonos ámokfutást követően szánkózni ment, állandó üzlettársát, Fonyó Károlyt pedig először a TV2-ügy robbanása után Franciaországban, míg most valamelyik - a beszélgetés során meg nem nevezett - tengeren értük utol. Az üzletember ennek megfelelően egyelőre nem is kívánt hosszan beszélni a tulajdonában álló - a HírTV-t, a Metropolt, illetve részben a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót is jegyző - Megapolis Media további terveiről.

Ledöntött bástyák

Pedig a más vállalatokon keresztül köztéri reklámcégekkel, illetve a Heti Válasszal is kiegészülő birodalommal kapcsolatos közelmúltbeli események számos kérdést felvetnek. Simicskáék néhány héten belül két fontos sajtóérdekeltségüktől is megváltak: május végén eladták az egyetlen hazai országos frekvenciával rendelkező kereskedelmi rádiót, a Class FM-et, bő egy héttel ezelőtt pedig egyszerűen bezárták az éppen nagykorúságát ünneplő Metropol ingyenes napilapot.

Előbbi lépés még nagyjából érthető volt. Hiába hozott a szakítás utáni ínséges időkben is sokat a konyhára a rádió (tavaly adózott soron majd 840 milliós nyereséget), a szektort ismerők közül mindenki biztosra vette, hogy sokáig már nem működhet ilyen tulajdonosi struktúrával. A Class FM sugárzási engedélye ugyanis novemberben lejár, és bár elvileg meg lehetne hosszabbítani újabb hét évre, nagyon sok jel arra utalt, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem teszi meg ezt a szívességet Simicskáéknak. A rádió sorra kapta a büntetéseket a szervezettől, ami önmagában valószínűleg kevés lett volna a hosszabbítás megtagadásához, de a legtöbb szakértő úgy vélte: ha itt lesz az ideje, találnak indokot. Az egykor Fidesz-közeli oligarcha részéről tehát teljesen racionális döntés volt kisöpörni a céget (a vállalatból bő 4,1 milliárd forintnyi osztalékot vettek ki az elmúlt három évben), majd eladni valakinek, akitől talán nem veszik el.

A Metropol kiadójánál elindított végelszámolás ugyanakkor még az ágazati szakembereket is meglepte. Persze üzleti szempontból ez is érthető, hiszen az újság az elmúlt időszakban havi 20 milliós veszteséget termelt (Garantált lapjövedelem - Figyelő, 2016/24. szám). Sokan úgy gondolták azonban, hogy Simicska Lajos nem csak gazdasági szempontokat tart majd szem előtt, amikor médiaérdekeltségeiről dönt.

Az oligarcha kormányfővel való összeveszését követően általános vélemény volt, hogy a korábbi szövetséges a 2018-as választások előtt akár a Fidesz ellen is használhatja ezeket a médiumokat. Erre pedig a legalkalmasabbnak - a legnagyobb elérés okán - épp az a két érdekeltség tűnt, amelytől most vált meg a birodalom. Bár kétségtelen, hogy sem a Class FM, sem a Metropol nem politizált túl élénken, azért a G-napot követően, amikor Simicska bedobta az ügynökvádat, arról a csoport legnagyobb rádiója is több ízben beszámolt. A Metropolt pedig napi 330 ezer példányban terítették, amivel szintén komoly tömegeket lehetett elérni.

Csak semmi pánik

Ehhez képest a veszteség - amelyre hivatkozva megindult a kiadóval szemben az eljárás - még akkor sem tűnik feltétlenül nagynak, ha a konkurens Habony-féle Lokál megjelenése miatt a következő hónapokban várhatóan megugrott volna. Különösen olyan valakinek, aki 2010 óta durván 60 milliárd forintnyi osztalékot vehetett ki - részben üzlettársaival közös - érdekeltségeiből (Fel is út, le is út - Figyelő, 2016/23. szám).

A Metropol bezárása ezért okozott először megrökönyödést a szakmabeliek körében, és némi - esetenként a G-napot követő időszakra jellemzőnél is nagyobb - riadalmat a Simicska-médiabirodalom többi tagjánál. Akadtak, akik úgy értelmezték a lépést, hogy az oligarcha kapitulált a részéről amúgy is egyre csendesebb háborúban. Ennek kapcsán néhányan felidézték azt is, hogy a bő egyévnyi harc után Simicska másik állandó üzlettársa, Nyerges Zsolt április elején a szolnoki stadionavatón együtt parádézott Orbán Viktorral, ezt egyesek szintén egyfajta közeledésként értelmezték.

Az ingyenes újság megszüntetése utáni napok fejleményei azonban nagyjából tisztázták a helyzetet. Most forrásaink többsége úgy látja: nem eszik olyan forrón a kását, a közeljövőben biztosan nem kell újabb hasonló lépésekre számítani, a fontosabb médiumokhoz pedig hosszabb távon is ragaszkodhat Simicska. Bár az elmúlt hetekben állítólag a HírTV-nél is lehetett hallani aggódó hangokat, talán a hírcsatorna helyzete tűnik a legbiztosabbnak. Az adóhoz érzelmi szálak fűzik a kormányfővel szakító vállalkozót, ráadásul a cég egyelőre nem is veszteséges (lásd a táblázatot).

Itt az egyetlen tényleges kockázati tényezőnek az tűnik, ha a kábelszolgáltatók - politikai nyomásra vagy bármilyen egyéb okból - úgy döntenek, kiveszik egyes csomagjaikból az adót, vagy egyszerűen nem fizetnek annyit érte, mint korábban. Utóbbira egyébként akadt már példa: a Figyelő is írt arról, hogy tavaly a Magyar Telekomnak volt konfliktusa a HírTV-vel a terjesztési díj miatt, bár annak a vitának a kezdete állítólag a G-nap előtti időkre nyúlt vissza.

Mindenesetre az azért még a hazai médiaszektor közelmúltbeli történéseit figyelembe véve is durva lenne, ha mondjuk kormányoldalról így próbálnának nyomást gyakorolni a hírcsatornára. Valószínűleg ezért sem került sor látványosan az elmúlt hónapokban ilyenre. Igaz, a TV2 új adói akár a kiszorítósdihoz is megnyithatnák a teret, ha az újoncok miatt a szolgáltatóknak más csatornákat ki kellene tenniük a csomagjaikból.

Hosszú távú tervek

A HírTV-hez hasonlóan a Magyar Nemzet is fontos Simicskának, más kérdés, hogy a Metropolnál használt indoklás szerint ezt a napilapot is meg lehetne szüntetni. Bár a kiadó végül minimális nyereséggel zárta az előző üzleti évet, ez csak egy egyszeri könyvelési tétel eredménye: egy közel 220 milliós elengedett kötelezettség fordította pozitívba az eredményt. Az üzemi soron kimutatott 168 milliós veszteség havi szinten 14-15 millió forintot jelent, ez pedig ugyanaz a nagyságrend, ami miatt a Metropolt már bezárták. Ráadásul a tendenciákat látva (tovább zuhanó állami hirdetési bevétel és előfizetési számok) nem lenne meglepő, ha 2016-ban tovább nőne a mínusz.

A közéleti újságba azonban, nagyon úgy néz ki, hajlandó pénzt ölni a tulajdonos. Legalábbis erre utal, hogy Györfi Áron személyében épp a közelmúltban neveztek ki új lapigazgatót, aki állítólag - nyilván a munkatársak megnyugtatása érdekében - épp a Metropol megszüntetésének bejelentését követő napokban tartott tájékoztatót a hosszabb távú tervekről. Úgy tudjuk, olyan intézkedések megvalósítását jelentette be, amelyeket már jó ideje terveztek a társaságnál, és hosszabb távon költségcsökkentést hoznak, eleinte azonban akár több 10 milliós többletkiadással is járhatnak.

A két zászlóshajón túl egyelőre biztosnak tűnik a Heti Válasz és a megmaradt rádiók (Lánchíd és a hirdetéseit értékesítő SonitusMedia révén szintén a csoporthoz sorolható Music FM) helye is a portfólióban. Igaz, utóbbiaknál a fokozatosan kifutó engedélyek miatt elképzelhető hasonló forgatókönyv, mint a Class FM-nél. Valószínűleg pont ezért kevésbé hangsúlyos most a két adó, amelyekre sok pénzt biztosan nem kívánnak fordítani.

Irányjelzés

Az elmúlt napok eseményei fényében hallottuk olyan interpretációját a fejleményeknek, miszerint a Class FM és a Metropol elsősorban „pénzcsináló" elemei voltak a csoportnak. Ezért vált meg tőlük gondolkodás nélkül a tulajdonos, miután elvesztették vagy veszély fenyegette ezt a funkciójukat. (Ez egyébként a Music FM szempontjából hosszú távon biztosan nem lenne jó hír.) A többi újság és a HírTV azonban „politikacsináló" médiumként él Simicska fejében, és ezekhez jobban ragaszkodik. Azaz az oligarcha nem mondott le arról, hogy formálja a közvéleményt. Azokat a csatornákat építette le, amelyeket jelen helyzetben erre nem tartott alkalmasnak.

Ezt erősítheti az is, hogy ismét egyre több szóbeszédet hallani olyan konstrukciókról, mint amilyennel a TV2 megvásárlásába is bezavart a Simicska-kör. A kereskedelmi adó eladása pont azért sikerült különösen érdekesre, mert miután Andy Vajna bejelentette, hogy megszerezte a céget, a TV2-ért Fonyó Károly is bejelentkezett. Később kiderült, hogy nem is alaptalanul: a Megapolis Mediának opciós szerződése volt a csatorna anyacégének megvételére.

Bár ott végül Vajna került ki győztesen a csörtéből, már akkor lehetett hallani arról, hogy akadhatnak hasonló kontraktusok városszerte néhány széfben. Az elmúlt napokban - elsősorban a Spéder-botrány miatt - az index.hu-ról terjedt el ugyanez, de más sajtótermékekről is pletykálnak. Ezek egy része közvetve vagy közvetlenül Spéderhez köthető, de nem csak ezt a birodalmat érintheti.

Amennyiben ezek igaznak bizonyulnak, az ismét arra utal, hogy Simicska nem adta fel médiaipari törekvéseit, és lehet még széles tömegeket elérő érdekeltsége a szektorban. Más kérdés, hogy egyes vélemények szerint a Metropol bezárása még így is nehezen érthető - ha tényleg vannak politikai céljai a vállalkozónak. Az ingyenes napilappal ugyanis azt a kört is el lehetett érni, amely politikai szempontból inaktív, így nagyon nehéz rá a sajtón keresztül hatást gyakorolni. Ezzel szemben a folyosói pletykák szintjén felmerülő célpontok már egyfajta tudatos tartalomfogyasztást feltételeznek, azaz teljesen más körhöz jelentenek hozzáférést.

A hülyeség kora
■ „Csak arra az esetre, ha meghülyülnétek." Állítólag így indokolták Simicskáék az adott médium megvásárlására jogosító opciós szerződéseket, amikor azokat az érintettek orra alá tolták. A megállapodásra ennek megfelelően általában kölcsönként hivatkoztak, a kiegészítő opciós kontraktus csak a biztosíték volt. Arról, hogy pontosan hol lehetnek ilyen szerződések, csak városi legendák szólnak, de sokan tudni vélik, hogy 2013 környékén több megállapodás is született. Ezeket jellemzően ugyanaz a kör intézte, de néha más, megbízhatónak vélt embert is bevontak az ügymenetbe. A „meghülyülés" definíciója azonban időközben valószínűleg változott. A Simicska-Orbán háború kirobbanásával a volt Fidesz-pénztárnok céljai elváltak a párt és a kormány elképzeléseitől, így, ha tényleg vannak még ilyen szerződések, azok tulajdonképpen bármikor előkerülhetnek a széfből. Más kérdés, hogy mindez mire lehet elég. Szakértők szerint ugyanis - amennyiben ezek egy kaptafára mennek a TV2-es ügyben felmutatott megállapodásokkal - erősen kérdéses, hogy egy háromsoros papírral meg lehet-e szerezni egy évi akár több milliárd forintnyi bevételt hozó céget. Ha jogvitára kerül a sor, akkor - különösen kormányzati ellenszélben - valószínűleg kevés egy ilyen nyilatkozat. Persze más a helyzet, ha az eladó részéről is mutatkozik hajlandóság az üzletre.●

A cikk megjelent a Figyelő 2016625. számában.

Kapcsolódó cikkek