Az ország valamennyi szegletéből javarészt a fővárosi országos intézetekbe küldik a legsúlyosabb betegeket. Ezekben néhány kivétellel a korábbi évtizedekből eredő lepusztult állapotok uralkodnak. A kivételek, köztük az állami vagy egyházi kézben lévő intézmények a fenntartóiknak kisebb-nagyobb fejlesztéseket köszönhettek, ám az önkormányzatokhoz tartozók többsége az 1970-es évek nagyobb beruházásainak szintjén maradt. Nem hozott változást számukra az előző európai uniós költségvetési ciklus sem, hiszen a magyar egészségügynek 2007 és 2013 között infrastruktúra-fejlesztésre juttatott 440 milliárd forintból javarészt a vidéki egészségügyi intézetek újulhattak meg. A főváros és Pest megye a magasabb GDP miatt az EU-s szabályok alapján nem részesedhetett a forrásokból. Így szakadt ketté az intézményrendszer: a vidéki kórházak, szakrendelők és mentőállomások megszépültek, hozzájutottak a legmodernebb orvosi eszközökhöz.

Bevált a vidéki rendszer

„A 440 milliárd forint értékű uniós pénz 11,7 százalékát kapta csak meg a főváros és Pest megye, pedig az ország lakosainak egyharmada itt kap egészségügyi ellátást. Ezért belátható, hogy nagyon gyorsan lépnünk kell, hiszen a rossz körülmények már-már a betegellátást veszélyeztetik” – mondta lapunknak Cserháti Péter, a fővárosi egészségügyi intézményrendszer fejlesztési koncepciójának kidolgozásával megbízott miniszteri biztos. A javaslatok elkészültek, amelyek megvalósításáról a napokban döntött a kormány.

„A 2011-ben elfogadott Semmelweis-terv szolgált alapul a megyei egészségügyi intézményi struktúra kialakításához, amelyben nyolc nagy térségre osztották az országot. A szisztéma bevált, ezért ezt alkalmazzuk a fővárosban is” – avat be a részletekbe a miniszteri biztos. A vidék egyes térségeiben háromszintű ellátórendszer működik. A „szuperkórházak” az ellátás olyan centrumai, amelyekben az év minden napján, minden gyógyító szakmában a legmagasabb szinten képesek ellátni a betegeket. Ezeket egészítik ki a megyei és városi gyógyintézetek, valamint a speciális feladatokat ellátó társkórházak.

A térségi szisztéma életképességének jó példájaként említi Cserháti Péter a „szupercentrumként” működő Pécsi Tudományegyetemet, amely köré szerveződik Baranya, Somogy és Tolna megye betegellátó intézményrendszere. A klinikák, a megyei és a városi kórházak mellett korszerűsítették a mentőállomásokat is, és megszervezték a betegek szükségleteihez igazodó, folyamatosan működő ügyeleti és sürgősségi rendszert. „Nem kell bolyongania a betegeknek, a mentők, a háziorvosok, de többnyire maguk a páciensek is tudják, milyen betegséggel hová kell fordulni” – szögezi le a miniszteri biztos.

A teljes cikk a Figyelő 2016/28. számában olvasható!

Kapcsolódó cikkek