- Gratulálunk, a Figyelő önt választotta az Év Emberének 2014-ben!
- Köszönöm, ez nagy megtiszteltetés! Nagyon jólesik, hogy egy üzleti magazin is felfigyelt az eredményeinkre.

- A Nemzetközi Úszószövetség tavaly megválasztotta az Év Úszónőjének, s számos más díjat is kapott. Hogy érzi, most van a csúcson?
- Arrafelé haladunk. A sikert azonban nem csak világcsúcsokban, érmekben mérem. Legalább ilyen fontos, ha a karrieremmel a magyar úszósportot is segíteni tudjuk, jó irányba befolyásoljuk. Ma már nem arról szól nekem egy verseny, hogy jöttem, láttam, győztem, viszlát. Többről van szó, s ehhez Shane-nel (Katinka férje) jó kis csapatot alkotunk. 

- Tudja, ki volt az első Iron Lady?
- Hát hogyne, Margaret Thatcher. Ezt a titulust egyébként nem én választottam. A kínai sajtóban neveztek így el, amikor a 2012-es Világkupa-viadalon úgy sikerült megvernem egy kínai olim-piai bajnokot, hogy már túl voltam néhány futamon. Akkor mondták rólam, hogy vasból vagyok. Eleinte nem tudtam, hogy ezzel piszkálni akarnak vagy dicsérnek. Nem éreztem magaménak a nevet. Aztán a nemzetközi sportvilágban egyre többször hívtak így, volt, hogy a futam előtt Katalin „Iron Lady" Hosszú néven mutattak be a hangosbemondóban. 

- Ez volt a fordulópont, amikor felismerték, hogy brandet lehet építeni erre?
- Akkor fogalmazódott ez meg bennünk, amikor kitaláltuk a könyvet. Úgy voltam vele, ne várjuk meg a pályafutásom végét, van már egy kötetre elég tapasztalatom, amit örömmel osztok meg másokkal.

- A sportági beceneve által sugallt keménység az uszodán kívül is megmutatkozik?
- Így van, s ezért ma már nagyon a magaménak érzem. Jól visszaadja azt a kemény munkát, amit naponta kell elvégeznem a medencében. Én nem tudok lazsálni, minden egyes versenyszámban a maximumot adom ki magamból. Ez már nem pusztán az aranyérmekről szól: imádom az úszást, imádok megdolgozni az eredményekért.

- Otthon ki a főnök, Shane vagy Katinka?
- Egy pár vagyunk. Ő az edző, én az úszó, de azért ez egy csapatmunka, folyamatosan visszajelzéseket adok, amit ő meg az edzéstervekben tud hasznosítani. 

- A tavalyinál talán soha nem volt sikeresebb éve, mind aranyakban, mind anyagiakban mérve. Mi kellett ahhoz, hogy rátaláljon a helyes útra?
- 2012-ben döntöttük el, hogy hazaköltözünk Amerikából, és ketten folytatjuk a munkát tovább. Shane ötlete volt a Világkupa-sorozat, ő látta meg ebben a lehetőséget, hogy bebizonyítsuk, olimpiai érem nélkül is lehet karriert építeni, sőt, meg lehet élni az úszásból. Örülök, hogy meg tudtuk cáfolni a sztereotípiákat. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Csak később, nem a londoni olimpián.

- Akkor majd Rióban?
- London után azt gondoltam, hogy na, majd Rióban! Ott meg kell lennie! Ma már másként látom. Annyira élvezem az utat, amelyen járunk, hogy a végeredménytől függetlenül elmondhatom, megérte. Élvezem a pályafutásomat.

- Tudja már, hány számban indul?
- Még agyalunk rajta. Az biztos, hogy 200 és 400 vegyesen indulok. A többit majd eldöntjük.

- Ahhoz, hogy tökéletes formában legyen, mind fizikailag, mind mentálisan kifogástalan állapotban kell lennie. Rendelkezik azzal a képességgel, hogy teljesen ki tudja kapcsolni a külvilágot, nem törődik az elvárásokkal? A legtöbb magyar sportoló erre képtelen.
- Nagyon sok tapasztalatot szereztem az évek során. Részem volt sikerekben, kudarcokban, és mindenből tanultam valamit. Ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi a fontos, mire kell koncentrálnom például a versenyeken. Abban igazat adok, hogy a magyar sportolókra általában jellemző az önbizalomhiány.

- Az Amerikában töltött évek mennyit segítettek mindebben?
- Azt szokták mondani, hogy a fű mindig zöldebb a szomszéd kertjében. Pedig egyáltalán nem volt könnyebb ott a dolgom. Egy pályán nyolcan edzettünk, itthon ilyen problémáim nincsenek. Az viszont kiderült Amerikában, hogy a legnagyobb úszók is emberből vannak, akiket le lehet győzni, akár egy edzésen is. Emlékszem, mennyire nem volt önbizalmam elmenni a vébére 19 éves koromban. Addig Baján éltem, s el nem tudtam képzelni, hogy én a nagy nevekkel együtt versenyezzek. Aztán kiköltöztem, s hirtelen olimpiai bajnokokkal, világcsúcstartókkal kerültem egy csapatba. Ez a tapasztalat rengeteget számított. 

- A főszerkesztő-helyettesem a lelkemre kötötte, hogy kérdezzek rá az étrendjére. Mennyi kalóriát visz be egy Világkupa-sorozat alatt? Ilyenkor mit ehet, mit nem?
- A könyvdedikálásokon is ez az egyik legnépszerűbb kérdés. Megmondom őszintén, nem tudom, hány kalóriát viszek be, nem számoljuk. Tudatosan, egészségesen étkezem, megvan, hogy mit ehetek. A gond inkább azzal van, hogy mikor, mert sok időm nincs. 

- Rizs, csirke a mindennapi menü?
- Rizst nem eszem. Öt éve, amikor kikerültem Amerikába, egy dietetikussal kezdtem el dolgozni. Összeállítottunk egy személyre szabott diétát, ami bevált. 

- Itthon is be tudja ezt tartani?
- Igen, persze. Szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy szakácsunk, aki figyel ezekre a részletekre.

- És versenyen kívül? Ezen a ponton muszáj jeleznem, hogy magam a szegedi halászlé nagy híve vagyok! Ön bajai, ez olyan, mint a futballban egy Újpest-Fradi!
- Tyűha! Az igazság az, hogy szegedit soha nem ettem. A családban mindenki bajai. Nagypapám halász, szinte minden hétvégén együtt jártunk az unokatestvéreimmel horgászni. A halat bármikor ki tudom belezni, meg tudom pucolni. 

- Meg is főzi?
- Na, azt nem! Mondjuk ennyi idő után talán meg is tudnám csinálni. De ezt a férfiaknak kell, nem? 

- Melyik az a technikai elem, amiben a legjobb a világon? Van különleges adottsága?
- Sosem tartoztam azok közé, akiket egy válogatásnál elsőként kiválasztottak. Tagja voltam a korosztályos válogatottaknak, de nem voltam reflektorfényben. Nincsenek különlegesen jó adottságaim. Persze jó a vízfekvésem, de ha már erényről kell beszélni, akkor megint csak a keményen elvégzett edzésmunkát tudom kiemelni. Engem nem kell nógatni, akkor vagyok elégedett, ha az edzés végén nem tudok kimászni a medencéből. Nyilván van azért tehetségem az úszáshoz. Nagypapám korán meglátta bennem a lehetőséget, ő tanított meg úszni, és mondta is a szüleimnek, hogy belőlem még nagy sportoló lehet. Anyuék persze nem hitték el, úgy voltak vele, hogy csak az elfogultság beszél belőle.

- Azt mondják, hogy a víz minőségében is nagy különbségek lehetnek. Én nem értek ehhez. Hogy lehet másmilyen a víz Dohában, mint Oslóban?
- Valóban különbséget szoktak tenni puhább meg keményebb víz között. A szakma szerint a medence is sokat számít, a háromméteres mélység állítólag a legideálisabb, abban lehet a legjobb időket úszni. A víz hőfoka szintén befolyással lehet a teljesítményre. Azért van ebben némi hókuszpókusz. Attól is függ a komfortérzet, hogy a versenyzőnek hogyan megy az úszás. Ha jól megy, akkor kemény a víz, ha nem, akkor az olyan érzés, mintha kicsúszna az ujjai között. Vagyis puha. Ma már nem is figyelek ezekre a külsőségekre. Van, aki már a bemelegítésnél ilyen dolgok miatt aggodalmaskodik. Pedig honnan tudhatná a verseny előtt, hogy mi lesz az éles futamban?! 

- Lehet, hogy buta kérdés, de hol szeret a legjobban úszni, melyik létesítmény a top?
- Doha nagyon bevált, ott összesen hét világcsúcsot úsztam tavaly.

- A futás mellett az úszás az egyik leginkább monoton sport, akár amatőrként űzzük, akár versenyszerűen. Mi jár olyankor a fejében, amikor laza 10 kilométereket úszik reggelente?
- Régebben előfordult, hogy közben járt az agyam mindenfélén: sulin, barátokon, sztorikon. Ma már igyekszem csak arra koncentrálni, amit csinálok. Még így is beugorhatnak gondolatok, de azokat gyorsan kiűzöm a fejemből. Máskülönben nem tudnám hozni a szintidőket. 

- Volt rá példa a versenyszezonban, hogy egy huzamban eltöltsön egy hetet ugyanazon a helyen? Vagy folyamatosan úton van?
- Nekem ez nem probléma, imádok utazni. Néhány nap után már indulnék tovább.

- Az úszás mellett szét is tud nézni a világban, figyeli, hogy mi folyik ön körül?
- Próbálunk minél többet megtudni. Annyifelé jártunk már, hogy szinte mindenhol vannak ismerőseink, akiket meg tudunk kérni, hogy kalauzoljanak minket. Igyekszünk legalább egy napot erre szánni.

- Figyel a világ dolgaira, figyeli a híreket?
- Már csak az üzleti ügyeink miatt is muszáj valamennyire képben lennünk. Abba a generációba tartozom, amely nem annyira újságból, mint inkább a netről tájékozódik. Ha felkelek, mindig végigpörgetem a Twittert, megnézem a fontos információkat, híreket. 

- Vannak olyan sportágak, ahol a doppingszer használata gyakoribb. Ilyen a kerékpár, az atlétika és az úszás is. Mennyire elterjedt a teljesítményfokozó szerek használata ebben a világban?
- Meggyőződésem, hogy a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) jó munkát végez. A mintákat sokáig megőrzik, tehát a lebukás veszélye nem múlik el egy esetleges negatív teszt után.

- Egyszer még Michael Phelpsről is kiderülhet, hogy meg nem engedett szerek használatával ért el a csúcsok csúcsára?
- Nem gondolom. A legegyszerűbb a doppingra fogni, ha valaki jó eredményeket ért el, nem pedig arra, hogy milyen adottságai vannak, mennyi munkát végzett el. Én bízom abban, hogy aki doppingol, azt el is tudják kapni az ellenőrök.

- Önt kísértették már meg ismeretlen eredetű szerekkel?
- Nem. 

- Ha jók az információim, közel százmillió forintot úszott össze tavaly. Az anyagiakat tekintve prűd ország vagyunk, ön mégsem szégyellt ezzel kiállni a nyilvánosság elé. Ez tipikus amerikai hatás?
- Nem mi kezdtünk el erről beszélni. Amit kerestem, azt bárkinek lehetősége van megkeresnie a Világkupa-sorozatban, ahol a díjazás nyilvános. Tisztában vagyok vele, ha szeretném, ha nem, erről beszélni fognak az emberek. De ha már így alakult, akkor érdemes a pozitívumot megmutatni benne. Baján nőttem fel, magam építettem a karrieremet. A sportnak köszönhetem, hogy ösztöndíjjal külföldön tanulhattam. A gyerekeknek ez jó példa. Ha csak ennyit kaptam volna az úszástól, már hálás lennék.

Úszóból brand
■ A sportsikerek sok pénzt, egymillió dollárt hoztak eddig Hosszú Katinkának. Ha így folytatja, zavartalan egzisztenciát tud magának és családjának biztosítani a pályafutása utáni időszakban. Vagyona azonban másból is gyarapodik. Az Iron Lady ma már nemcsak egy becenév az uszodák világában, hanem egy épülőben lévő brand. Sapkákat, trikókat hoznak forgalomba ezen a néven, illetve a hetekben megjelentették Katinka könyvét. A háttérben egy kisvállalkozás, a Toos Sports Agency Kft. egyengeti ezt az utat. A céget Katinka a férjével, Shane Tusuppal hozta létre. Az előző év még nem hozott árbevételt - nehezen is ment volna, tekintettel arra, hogy november végén alapították a társaságot. Mi a vízió, hova akarnak eljutni a vállalkozással? - kérdeztük Shane-t. „Nem vagyunk egy nagy ügynökség, ahol szinte válogatás nélkül gyűjtik be az ügyfeleket, s csak a haszon érdekli őket" - mondja. A legfontosabb ügyfelük Katinka. Jelenleg a sport az első, az üzleti vállalkozás ezt egészíti ki. „Minden Katinkáról szól. Azt a világot képviseljük, például az Iron Lady logós termékekkel, amely róla szól, megfelel az ízlésének" - írta le a vállalkozás küldetését Shane. Lépésről lépésre, szisztematikusan akarnak építkezni. Ez nem jelenti azt, hogy idővel ne vágnának bele nagyobb projektekbe. „Mindent a maga idejében, de csak olyasmivel foglalkozunk, ami illeszkedik a mi történetünkbe" - közölte ezzel kapcsolatban a Figyelő munkatársával. Nem kizárt tehát, hogy egyszer még beülhetünk egy Iron Lady étterembe vagy kávézóba. Ehhez persze tőke kell, de jelenleg nem látják indokoltnak egy társ bevonását. „Inkább dolgozunk többet a cégért Katinkával, mintsem olyasvalakit vonjunk be, aki nem passzol hozzánk" - mondta erről Shane.

Az interjú megjelent a Figyelő 2015/1-2 számában.

(Fotó: Hosszú Katinka a riói nyári olimpia női 200 méteres vegyesúszás versenyszámának előfutamában a Rio de Janeiró-i Olimpiai Uszodában 2016. augusztus 8-án. Hosszú Katinka továbbjutott az elődöntőbe. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)