Amióta Tarlós István főpolgármester felmentette Vitézy Dávidot, az állást váltani kényszerülő közlekedési szakember több ügyben is erős kritikát fogalmazott meg volt cége új vezetésével és a fővárossal szemben. A kommunikációra mindig is nagy energiát fektető Vitézy szerint mindent a legnagyobb rendben adtak át, ám a Budapesti Közlekedési Központ új vezetése nem képes időben végrehajtani a projektet. Pikáns, hogy éppen a BKK létrejötte után álltak le évekre a legnagyobb fejlesztések, és Vitézy akkor azzal érvelt, hogy mindent át kell tervezni, mert a BKV nem jól látta el a feladatát. Így volt ez az 1-es és 3-as villamosok felújításával, a Bubi kiépítésével, a Futár forgalomirányítási és utastájékoztatási, valamint az e-jegyrendszerrel is. A BKK két jelentősebb projektet kezdett meg és juttatott finisbe a Vitézy-érában: a budai fonódó villamoshálózatot és a jegyautomaták beszerzését.

Az e-jegyrendszer előkészítése időközben rekordhosszúságúra nyúlt. A BKV már 2004 óta dolgozott rajta, ők is csak egy visszavont tanácsadói szerződésig jutottak el. A Vitézy vezette BKK ugyan szerzett hitelt az EBRD-től a beruházásra, ám ott cserébe elvárták a saját beszerzési szabályok követését, ami nem könnyítette meg a főváros dolgát. A BKK legutóbb közleményben tájékoztatott arról, hogy gondok voltak a rendszer előkészítésével. Erre rögtön reagált Vitézy egy Facebook-posztban. Állítja, hogy a legjobb szakértőket kérték fel, akik a londoni e-jegyrendszer megalkotásán is dolgoztak. Ami nem jelent jó referenciát, ha azt nézzük, hogy az eredeti 150 millió fontos költségek végül 190 millióra emelkedtek. A PPP-s (vagyis az állam és a magánszféra együttműködésében megvalósuló) konstrukcióban kiépített rendszert végül ekkora összegért vásárolta ki a Transport for London, így valószínűleg a világ egyik legdrágább jegyrendszerével büszkélkedhetnek. Ennek is szerepe lehet abban, hogy a brit fővárosban világviszonylatban is kiemelkedően drága a tömegközlekedés, még a jövedelmekhez viszonyítva is. Nem mellékesen az e-jegyet kiépítő Tran-Sys szerződését nem hozták nyilvánosságra, s az egész projektet többen kritizálták a transzparencia hiá-nya miatt. A tanácsadókat - úgy tudjuk - az EBRD jelölte ki, és a minőségbiztosítót is a bank ajánlotta. Informatikai projektekre rálátó forrásaink arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen külső tanácsadóknak érdekükben áll az előkészítési fázis meghosszabbítása, bonyolítása, mert így tudnak sokat számlázni. Ők a megvalósításban, az üzemeltetésben nem vesznek részt, felelősségük tehát nincs.

A budapesti e-jegyrendszerről azt mondják, hogy a világ talán legfejlettebbje lesz, ám nem biztos, hogy ez a projekt mellett szól. Persze jó, ha a legkorszerűbb technológiát használják, de kérdés, tud-e annyival többet a 29 milliárd forintos kiépítési költségű hazai rendszer például a bukarestinél, amit viszont 4 milliárdból kihoztak (igaz, még 2006-ban). Ott egy chipkártyát használnak, amit csak fizikai-lag lehet feltölteni például egy automatánál. A budapesti ehhez képest egy online szisztéma lesz, amelynek a lényege, hogy a kártya odaérintésekor egy szerverről kéri le a rendszer az információkat az adott kártyán lévő összegről, a tulajdonos utazási jogosultságáról. Mindez akkor lehetséges, ha a rendszer hozzáfér a központi adatokhoz. A kiírt pályázatban azonban nem szerepel, hogy az adatoknak összeköttetésben kell lenniük néhány, a BKK-nál már futó alkalmazáshoz.

Arra sincs még válasz, hogy a 29 milliárdos fejlesztési és üzemeltetési költséget hogyan tudja az évi csupán 60 milliárdos jegyárbevételből kigazdálkodni a BKK. A projektben részt vevők a bliccelés visszaszorítása miatt megugró forgalomra számítanak. A hitel 8 éves futamideje alatt 4 milliárddal kellene ehhez emelkednie az utastábor bővülésével a bevételeknek.

Hiteles gondok

Információink szerint a BKK már hetek óta tárgyal magyar kereskedelmi bankokkal, és a Népszabadság információi alapján az OTP lehet az egyik befutó. Az EBRD hitelével sok probléma van, jó eséllyel alacsonyabb kamatokat is el lehetne érni. A kontraktus nem nyilvános, a bank kényesen kerüli a transzparenciát. További érv a finanszírozó kiváltása mellett, hogy a hitelszerződés, illetve a fővárossal és a BKK-val kötött háromoldalú kontraktus szinte mindenben vétójogot ad a banknak. Ennek része, hogy akár a jegyárbevételeket is leemelheti a BKK számlájáról, és méregdrága szakértők foglalkoztatását írhatja elő a projekthez. De azért sem jönne rosszul az EBRD kivonása, mert a BKK jelentős átalakítása is lehetetlen a jóváhagyásuk nélkül.

A cikk megjelent a Figyelő 2016/32. számában