A fenti, Twitterről származó idézetet a Nyugat-Balkánnal foglalkozó emberek küldözgetik egymásnak a legfrissebb boszniai válsággal kapcsolatban. Ha valaki véletlenül nem tudná, miről is van szó, íme dióhéjban. Bosznia Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek ítélte a Boszniai Szerb Köztársaság (RS) emléknapját, január 9-ét. Ezt megelőzően az RS parlamentje elfogadott egy határozatot, miszerint január 9-ét mindenképpen megünneplik, függetlenül az Alkotmánybíróság döntésétől. Ugyanez az intézmény már az Alkotmánybíróság döntése után népszavazást írt ki, hogy az RS lakossága elmondhassa véleményét az RS emléknapjáról. Röviden ennyi. A dolgok azonban komplikáltabbak.

Az Alkotmánybíróság döntése után az RS parlamentje fellebbezett, és újabb érveket nyújtott be. Bakir Izetbegovic, Bosznia háromfős elnökségének bosnyák tagja, aki annak idején kezdeményezte az RS emléknapjának alkotmánybírósági vizsgálatát, más bosnyák politikusokkal együtt eközben arra szólította fel az Alkotmánybíróságot, hogy helyezze hatályon kívül az RS parlamentjének döntését a népszavazásról. Az Alkotmánybíróság szeptember 17-én lesöpörte az asztalról az RS fellebbezését, mondván, nem született új tényállás a kérdésben, így nincs szükség a döntés felülvizsgálatára sem. Ezzel egyidőben ideiglenes hatállyal megtiltotta a népszavazás megtartását.

Mivel szeptember 25-én mégis megtartják a népszavazást, egyesek szerint ezzel megkérdőjelezik Bosznia egész létét, és súlyosan megsértik Bosznia alkotmányát és a daytoni békeszerződést.

Egyszer volt, hol nem volt

Aki nem ismeri a boszniai helyzetet, annak elég csak annyit mondani, hogy egy olyan országról van szó, amit bosnyákok, szerbek és horvátok laknak, akik a kilencvenes években mind háborúban álltak egymással, illetve „egyebek." (Igen, tényleg így szerepel a boszniai alkotmányban, „egyebek.") Bár egy országban élnek, teljesen mást gondolnak a közös múltról. Pláne a jövőről. A politikusok a végsőkig ki is használják ezt, a nemzetiségek közötti feszültség a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközévé vált. Íme, ez a forrása a boszniai válságok nagy részének.
Bakir Izetbegovic még 2013-ban fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve az RS ünnepeiről szóló törvény alkotmányossági felülvizsgálatát, pontosabban az RS emléknapjáét. Szerinte január 9 megünneplése sérti a többi államalkotó nemzet (bosnyákok, horvátok és „egyebek") jogait, illetve egyes nemzetközi konvenciókat is. Ezen a napon a többi nemzet nem ünnepel, ráadásul ez a nap egyben az RS védőszentjének ünnepe is, ami pedig kizárólag a szerb ortodox tradíció része, a más vallású állampolgárok nem tudnak vele azonosulni. Az Alkotmánybíróság döntése meglepte a boszniai szerbeket, csalódottságukat még a közösség mérsékelt és polgári értékrendű tagjai sem titkolták.

De mi a probléma a népszavazással?

Jogi szempontból nézve a népszavazásnak nincs értelme. Jogi szempontból nézve a népszavazás olyan kérdést vizsgál, amiről már döntés született a legfelső szinten, ráadásul magát a népszavazásról szóló döntést is eleve hatályon kívül helyzete az Alkotmánybíróság.

Csakhogy az RS közvéleménye, polgárai nagy része számára ez a kérdés most nem jogi kérdés, hanem valami sokkal több és fontosabb: a legitimitás kérdése. A boszniai Alkotmánybíróságnak ugyanis korábban több olyan határozata született , amelyet egyrészt nem tartanak be, nem hajtanak végre, másrészt emiatt senkit nem is vontak még felelősségre. Egyes határozatok kifejezetten a szerbek jogainak védelmét célozták, ám ezeket is teljesen figyelmen kívül hagyták.

Ténykérdés, hogy az Alkotmánybíróság bosnyák kontingensének bírói közül egyesek az SDA (a Demokratikus Akciópárt) tagjai voltak- azé a vezető bosnyák párté, amelynek az elnöke nem más, mint Bakir Izetbegovic. Mondjuk az RS részéről ez a kifogás nem kifejezetten hiteles, hiszen az RS saját Alkotmánybíróságának a tagjai is egyenesen miniszteri, vagy más fontos kormányközeli posztokról érkeztek.

Az RS-ben a kérdés leginkább politikai, a politikában pedig mindent szabad.

Az RS kormánya lényegében azért írta ki népszavazást, hogy saját politikai pozícióját megerősítse, hogy elmondhassa, az entitás lakóinak hatalmas többsége mögötte áll abban, amit képvisel. De van egy másik ok is. A válságteremtés, mint a hatalom megtartásának eszköze. A népszavazás kiírása eltereli a figyelmet az RS számos problémájáról, például a rossz gazdasági helyzetről, vagy a kormány legitimitási válságáról (ami részben korrupciós vádakból fakad, részben abból, hogy az RS vezető kormánypártja a választások után képviselőket vásárolt), vagy a szerb politikusok és pártok állandó hadakozásáról, amelyek közül egyesek az RS-ben, mások pedig Bosznia-Hercegovina szintjén vannak hatalmon, vagy a közös állami szervek különböző korrupcióellenes vizsgálatairól az RS-ben - és a sor folytatható.

Amikor az RS kormányát említjük, valójában az államfőt, Milorad Dodikot értjük ez alatt - hiszen ez az RS közvéleményének is a percepciója. A népszavazás lényegében az ő saját találmánya. A motivációi között ott lehet a hazafiaság is, de legalább annyira a politikai szempontok, a politikai túlélés ösztöne. Egyesek szerint talán annál is több. A referendum ötletének bedobásával Dodik, aki mindig tökéletesen érzi a „politikai momentumot," most is sikeresen tolta magát az előtérbe, miközben a többieknek nincs ellene fegyverük.

Van egy harmadik szempont is a népszavazás megtartása mögött: pontosan hét nappal a népszavazás után önkormányzati választásokat tartanak egész Boszniában. Ez csak tovább bonyolítja a helyzetet, bár ezt is le lehet egyszerűsíteni a „mi" és „ők" kérdésére.

A népszavazás fogalmával két probléma van. Először is, a népszavazásról sokaknak még mindig 1992 jut az eszébe. Ekkor tartották azt a referendumot, ami azt volt hivatott eldönteni, hogy Bosznia Jugoszláviában maradjon-e, vagy kiáltsa ki függetlenségét. Ezen a népszavazáson a szerbeket leszavazták - ez volt az egyik oka a háború kitörésének. Fontos megjegyezni, hogy ennek a népszavazásnak a dátuma ma ünnep Boszniában, a Függetlenség napja - igaz, csak az ország egyik felében ünneplik meg. Az RS-ben ezen a napon a politikai vereségről és a háborúról emlékeznek meg.

A második, újabb keletű probléma, hogy a népszavazás mind az RS-ben, mind Boszniában az RS függetlenedésének kontextusában jelenik meg. Ennek oka, hogy Milorad Dodik legnagyobb választási győzelmét 2006-ban nagyrészt pontosan annak köszönhette, hogy erőteljesen a nacionalista retorika irányába fordult, és belengette az RS függetlenségéről szóló népszavazást. A friss közvélemény kutatások azt mutatják, az RS polgárainak jelentős része úgy tekint a népszavazásra, mint a függetlenné váláshoz vezető egyik lehetséges útra. Természetesen az RS függetlenedése Bosznia másik fele és a nemzetközi közösség számára elfogadhatatlan.

Élet a népszavazás után

Nehéz megjósolni, mi fog történni, de e sorok írója számára az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a közös boszniai intézmények nem fogják megakadályozni a népszavazás megtartását - azt csak erőszakkal lehetne, arra pedig nincs kapacitás, és racionális sem lenne. Bár Dodik elnök szeptember 22-én Putyinhoz utazik Moszkvába, a találkozójuktól aligha lehet fordulatot várni, hiszen az orosz nagykövet támogatja az RS jogát a népszavazáshoz.

Maga a népszavazás jogilag semmilyen kötelezettséggel nem jár, bármi is legyen az eredménye, ellenben az RS parlamentjében újra meg kell tárgyalni a kérdést, és legkésőbb hat hónapon belül határozatokat kell hozni.

A nemzetközi közösség, élén az ENSZ Boszniai Főmegbízottjának Hivatalával, illetve az Egyesült Államok nagykövetségével határozott hangon szólította fel Banja Lukát, hogy tartózkodjon a népszavazás megtartásától, és tartsa tiszteletbe a boszniai Alkotmánybíróság határozatait. Bármilyen szankciót is azonban felesleges lenne várni, hiába lenne ehhez eszköze a nemzetközi közösségnek a kezében, mert úgy tűnik, az esetleges szankciók is csak Dodik és pártja malmára hajtanák a vizet.

Az RS kormánya azt az álláspontot képviseli, hogy éppen az Alkotmánybíróság határozatának a bevezetését készíti elő a népszavazással, és ez remek alkalom, hogy kikérjék a polgárok véleményét róla. Könnyen elképzelhető, hogy ez a legújabb „válság" kitart egészen 2018-ig, a következő parlamenti választásig, és a „legnagyobb válság" egyfajta kormányzati stílussá válik, mint permanens politikai kampány.

Eközben a boszniai Alkotmánybíróság nyugodtan úgy tehet, mint korábban már annyiszor - mintha mi sem történt volna. Indíthat például büntető eljárást a határozatainak a figyelembe nem vétele miatt. Az eljárás megindítása után a kérdés a boszniai közös ügyészséghez és bírósághoz kerül - ezen intézmények egy részének az élén pedig olyan szerbek állnak, akik az RS-ben Dodik ellenzékének számítanak, és mint ilyenek, már eddig is „árulóként" voltak elkönyvelve. És igen, ezek ugyanazok az intézmények, amelyekre már vár egy újabb népszavazás az RS-ben, amely megkérdőjelezi ténykedésüket, illetve hogy van-e joghatóságuk az intézkedéseiknek érvényt szerezni az RS területén.

Az RS emléknapja kétségtelenül az egyik legfontosabb ünnep az RS polgárai számára. Az elmúlt időben minden érintett fél tett hirtelen mozdulatokat, a helyzetet pedig bonyolítja a közelgő önkormányzati választás is. A létező problémák konstruktív megoldásához felelősségérzetre és nyugalomra lenne szükség - ismerve Boszniát,ez nem ad okot sok optimizmusra.

 

(A szerző a Political Initiative nevű banja lukai think-tank igazgatója.)

 

Kapcsolódó cikkek