Az ifjúságkutatásokból rendre az derül ki, hogy a magyar fiatalok nagy többsége elutasítja a politikát. Változtathat-e ezen a negatív hozzáálláson az október 2-i népszavazás? Esetleg mobilizálhatja őket?
- A magyar fiatalok nem egyszerűen ráuntak a politikára. Soha nem szerették. Már a nyolcvanas évek végén készített kutatások is azt mutatták, hogy a magyar ifjúságot nem tudta megszólítani a politika, és ez csupán a 2000-es évek közepén-végén, egy rövid időszakra változott meg. Azóta évről évre nagyobb a politika elutasítása. Ami a népszavazást illeti, ez épp annyira érdekli a fiatalokat, mint amennyire a magyar társadalom egészét. Legfeljebb reménykedni tudok, hogy a huszonévesek más szempontokat is figyelembe vesznek majd, mint azt a zsigeri szorongást, idegenellenséget, ami a mérések szerint a társadalmi közgondolkodást jellemzi. De adataink erről még nincsenek. 2016 végén készül egy nagy vizsgálat a 15-29 éves korcsoportban, amiben megkérdezzük, hogy miként viszonyulnak a külföldiekhez és a határainkon túl élőkhöz. Korábbi nagymintás ifjúságkutatásokban valamint az egyetemisták körében végzett vizsgálatokból is az derült ki, hogy ez a korosztály nagyon polarizált. Amikor a cigányokról kérdeztük őket, volt egy csoport, amelynek hozzáállása erősen előítéletes, mondhatni rasszista, egy másik viszont kimondottan befogadó volt. Ez általában iskolázottságtól, szociokulturális háttértől függ: némi leegyszerűsítéssel, minél iskolázottabbak a szülők, a gyerekek annál befogadóbbak.

A politika elutasítása mennyiben magyar sajátosság? És mivel magyarázza ezt a negatív attitűdöt?
- Nem magyar sajátosság, a politika másutt sem áll közel a fiatalokhoz, de a mértékben van különbség. A magyar fiatalok minden nemzetközi vizsgálatban az utolsó harmadban végeznek. Ők a politikát a korrupcióval, a lopással, a haszonszerzéssel, az egyéni érdekkijárással azonosítják. Nem látják benne a pozitív tartalmat, a társadalom jobbításának szándékát. A politikusok megítélése is nagyon negatív, némi túlzással a bűnöző kategóriába teszik őket. Nem csoda, ha ezek után minden kapcsolatot elutasítanak ezzel a világgal. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a Kétfarkú Kutya Párt passzivistáinak százai járják a fővárost és a nagyvárosokat. Úgy tűnik, újszerű, fiatalos, gerillamarketingre épülő kampányelemekkel igenis be lehet vonzani a városi fiatalokat.

Változik a politika elutasítása az életkor előrehaladtával? Vagy csak beleszoknak?
- Igen, úgy is lehet mondani, hogy beletörődnek a rendszerbe. 30-35 éves kor körül válnak politikai értelemben felnőtté, akkortól kezdenek nagyobb arányban részt venni a választásokon.

Az egyetemisták körében végzett 2015-ös felmérés szerint 35 százalékuk a Jobbikot választja, a második helyen az LMP áll, majd a harmadikon a Fidesz, az összes baloldali párt pedig a sor végén kullog. De a Jobbik elsöprő népszerűségét nem csak az adja, hogy még nem kormányoztak?
- Ez az egyik tényező. De van egy másik magyarázat is. A Jobbiknak volt egy nagyon tudatos építkező szakasza, amikor a nemzeti kultúrára építettek. Táborokat, programokat szerveztek, vidéken, a kistelepüléseken egyébként ma is csak ők vannak jelen. Kicsit zavaros ideológiával ugyan, de identitásközösséget nyújtanak a fiataloknak. Tudjuk, hogy a korábbi úttörő vagy KISZ-mozgalom megszűnése jókora űrt eredményezett, amit a Fidesz a kilencvenes évek közepéig betöltött, de aztán ők is kikoptak. 2003-ban, amikor néhány egyetemista megalapította a Jobbikot, nagyon tudatosan fordultak a fiatalok felé. Kínáltak nekik egy vonzó ellenkultúrát. Egy nemzeti alapokon álló, szép, romantikus, nem különösebben bonyolult világképet. A kultúra pedig magával hozza a részvételt, ami pedig szavazatokat eredményez. Mindamellett az elitellenesség is vonzóvá tette a Jobbikot a fiatalok körében.

A baloldal már régen elveszítette a fiatalokat, de Fidesz, ami egy ifjúsági pártból nőtt fel, vajon miért hanyagolta el ezt a vonalat?
- A baloldal nagyon súlyos hibákat követett el, amikor nem kezdte el építeni az ifjúsági bázisát. Nem értette a nyelvüket és magát az internetes kultúrát sem. Ma már olyan hátrányokkal rendelkezik, amit nem lehet rövidtávon behozni. Emellett akkora a hitelességi deficit ezen az oldalon, hogy még a baloldali értékek iránt nyitott, 15-20 százaléknyi, nagyvárosi fiatal számára sem jelentenek vonzó alternatívát. A Fidesz pedig beleöregedett a saját politikájába, és mindennél fontosabbá vált számára a politikai rendszer kiépítése. Biztosra vették, hogy a fiatalok úgyis mögöttük állnak. Időközben persze arra is rájöttek, hogy stratégiai szavazatokat nem a fiataloktól kapják, hanem a középkorúaktól vagy az idősektől, akik maguk el tudnak dönteni egy választást. A szavazatmaximalizálás szempontjából nem érte meg külön a fiatalokkal foglalkozni.

További részletek a Figyelő 2016/39. számában.

Kapcsolódó cikkek