A CETA-t, az EU és Kanada Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményét október 12-én előbb a brüsszeli régió, majd pedig két nappal később Vallónia regionális parlamentje is elutasította, márpedig Belgium szövetségi kormánya csak akkor írhat alá bármilyen nemzetközi egyezményt, ha a szövetségi állam öt különböző regionális és etnikai közösségének parlamentje ahhoz hozzájárul. Az október 20-21-i EU csúcstalálkozón a felek mindent megtettek a kínos kudarc elkerüléséért. kitartóan keresték a kompromisszumos megoldást, de a makacs vallonok akkor még nem adták be a derekukat. Az uniós vezetők mégsem adták fel és addig folytatták az egyeztetéseket és a nyomásgyakorlást Vallónia politikusaira, törvényhozóira, amíg azok feltételes támogatását meg nem szerezték.

Bár az egyezmény október 27-re tervezett ünnepélyes aláírását el kellett halasztani, a nap végére elhárult minden akadály és végül október 30-n, egy rögtönzött EU-Kanada csúcstalálkozó keretében a felek aláírták a megállapodást. Ez lehetővé teszi, hogy az egyezmény (a vitarendezési eljárás kivételével) a jövő év elején ideiglenesen hatályba lépjen. A teljes körű és végleges hatálybalépésre csak a sikeres ratifikációs folyamat lezárulása után kerül sor. Egy fontos epizód lezárult, de a történetnek még koránt sincs vége. Bár a kudarcot végül sikerült elkerülni, az egyezmény támogatása körüli zűrzavarnak máris vannak aggasztó tanulságai és kellemetlen következményei.

VALLONIA NON CORONAT
A hagyomány szerint 1527-ben, I. Ferdinánd király székesfehérvári koronázása alkalmából Ugocsa vármegye, a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéje dacosan megüzente a rendeknek, hogy Ugocsa non coronat (Ugocsa nem koronáz). Ezzel persze éppúgy nem tudták megakadályozni I. Ferdinánd trónralépését, mint Vallónia vétója a CETA aláírását, de az máris bizonyos, hogy jókora zavart keltettek az EU amúgyis sok nehézséggel küszködő működésében.
A Vallónia mostani vétója nyomán keletkezett zavar rámutat arra, hogy a jelenlegi nehézkes és kiszámíthatatlan döntéshozatali mechanizmus mellett az EU cselekvőképessége ijesztően korlátozott és az EU tárgyalópartnerként és globális szereplőként egyre kevésbé vehető komolyan.

A CETA elfogadása körüli huzavona baljós árnyékot vet a folyamatban lévő, bár már inkább elakadt TTIP-re, az EU és az Egyesült Államok szabadkereskedelmi egyezményére. Ugyancsak elbizonytalaníthatja a már tervbe vett, de még el sem kezdett EU-Japán és EU-Ausztrália kereskedelmi megállapodások esélyeit is. Egyesek már azt sem zárják ki, hogy az Unió képtelen lesz megállapodásra jutni az Egyesült Királysággal, vagy még inkább önmagával, a kilépésről és a végén a britek megállapodás nélkül távoznak az EU-ból. Ennek mindkét fél számára katasztrofális következményei lehetnek. Felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme évekig tárgyalni bármiről az EU-val, kompromisszumok sorozatát megkötni, ha a végeredmény elfogadásának esélye cérnaszálon függ.
Ezek azok a kézenfekvő következtetések, amelyeket most sokan levontak az elmúlt hetek eseményeiből, és amelyek a sok-sok belső vita és megoldatlan probléma közepette sokat ártottak az EU megtépázott presztízsének.
A CETA tárgyalások 2009-ben kezdődtek el és 2014 szeptemberében zárultak le. Az elmúlt két évben is még számos ponton finomítottak a megállapodáson és lényegesen módosították idén az egyezmény talán legvitatottabb részét, a befektető és az állam közötti viták rendezésének szabályait. Eddig még egyetlen partnerországgal sem volt kötött az EU ennyire gondosan előkészített megállapodást - nem számítva ide az uniós csatlakozási tárgyalásokat. Ennek a folyamatnak is köszönhető, hogy valamennyi tagállam kormánya és a környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi szempontokra különösen érzékeny, a szabadkereskedelmi kérdésekben pedig meglehetősen kritikus Európai Parlament is egyetértett a CETA elfogadásával.

Kormányzati szinten egyedül Románia és Bulgária kötötte a támogatást feltételhez, de ennek a feltételnek (vízummentesség) az Egyezmény érdemi tartalmához semmi köze nincs. Még a szuverenitására és nemzeti hatásköreinek csorbítatlanságára olyannyira kényes magyar kormány is feltétlenül támogatja a megállapodást. Szíjjártó Péter külügyminiszter legutóbbi kanadai látogatása során, illetve a nemzetközi sajtónak erről adott nyilatkozataiban tőle szokatlan, mondhatni túlzó lelkesedéssel állt ki a CETA mellett.

BÍRÁLATOK ÖZÖNE
Tagadhatatlan, hogy a megállapodásnak szép számmal vannak kritikusai is. A kritikák egy része a tárgyalások átláthatatlanságára és titkolózásra vonatkoznak, mások a mezőgazdasági termelők érdekei feladásának tekintik, vannak, akik attól tartanak, hogy az európai környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és fogyasztóvédelmi sztenderdek sérülnek, mások pedig a GMO termékek korlátlan beáramlásától félnek. Többen azt állítják, hogy a multinacionális vállalatbirodalmak érdekeit érvényesíti, és az államokat valamint az állampolgárokat védtelenné és kiszolgáltatottá teszi a multikkal szemben. Ezek mind legitim aggodalmak, csakhogy a megállapodásból nem vezethetők le.
A kritikusok többsége nem is elsősorban a CETA miatt aggódik, hanem azért, mert a szerződést a TTIP trójai falovának tekinti. Attól tartanak, hogy ha Kanadával hatályba lép a szerződés, akkor megakadályozhatatlan lesz az amerikaiakkal tető alá hozandó egyezmény is. Kétségtelen, hogy a két megállapodás között van összefüggés, bár a CETA elfogadásából nem következik automatikusan a TTIP. Az viszont igaz, hogy ez a két megállapodás együttesen alapozhatja meg az egységes transzatlanti gazdasági térség létrejöttét.

GAZDASÁGI ELŐNYÖK
A CETA hívei általában a megállapodás gazdasági előnyeivel érvelnek. Bár Kanada az EU számára kereskedelmi szempontból nem számít olyan jelentős partnernek, mint az Egyesült Államok, Kína, Japán vagy Dél-Korea, de Kanada számára az EU a második legnagyobb kereskedelmi partner az Egyesült Államok után. Ennél is jelentősebb viszont az EU és Kanada kapcsolatrendszere a közvetlen befektetések és beruházások terén. Kanada 2014-ben a negyedik legnagyobb külföldi befektető volt az EU területén, összesen 274 milliárd euró értékben, ami az összes külföldi befektetés 4,8 százaléka volt. Az EU pedig a második legnagyobb külföldi befektető Kanadában 165,9 milliárd euró értékben. A támogatók úgy vélik, hogy az egyezmény dinamizálhatja a kereskedelmi kapcsolatokat és ösztönözheti a beruházásokat mindkét fél számára kedvezően.

MA MÉG NEM KÉSŐ
De a gazdasági érveken túl erős geostratégiai érvek is szólnak az egységes transzatlanti gazdasági térség megteremtése mellett. Bár az EU és az Egyesült Államok jelenleg még mindig a globális gazdaság legjelentősebb szereplőinek számítanak, a világgazdasági súlyuk, a világkereskedelemben betöltött szerepük évről-évre, egyelőre nem jelentős mértékben, de csökken. Kína gazdasági felemelkedése már belátható időtávon belül velük egyenértékű gazdasági szereplővé teheti a világgazdaságban és idővel India felzárkózását sem lehet kizárni, nem beszélve más felemelkedő országokról. Bár biztonságpolitikai és katonai szempontból még hosszú ideig kikezdhetetlennek tűnik a transzatlanti közösség, a NATO dominanciája, gazdasági téren ez a fölény olvadóban van. Márpedig a történelem sok példát tud arra, hogy a gazdasági erőviszonyok változása előbb-utóbb a politikai befolyásra, érdekérvényesítő képességre és végül a biztonságra is kihat.

A transzatlanti közösségnek, ha meg akarja őrizni jelenlegi kedvező pozícióját, további aktív lépéseket kell tennie ennek érdekében. Ennek egyik fontos eleme lehet az átfogó gazdasági, kereskedelmi és befektetés ösztönző megállapodások megkötése, amelyek egy új, megkerülhetetlen és még nagyon sokáig behozhatatlan teljesítménnyel rendelkező gazdasági erőcentrumot hoznak létre. Ez a katonai képességek egyidejű fejlesztésével még hosszú időre biztosíthatja annak a politikai, gazdasági és társadalmi értékrendnek a fennmaradását, amin a mi transzatlanti világunk alapul.
Ma még abban a helyzetben van az EU, az Egyesült Államok és Kanada együttesen, hogy hosszú távra meghatározhatják a világkereskedelem számukra előnyös és mindenkire érvényes szabályait. Ha ebben a felek képesek megállapodni, akkor nem csak a gazdasági teljesítményünk kilátásai javulnak, de biztonságunk és értékeink is hatékony védelmet kapnak. Ezek az igazán fontos, a közvetlen gazdasági célszerűséget is felülmúló érvek a transzatlani gazdasági megállapodások szükségessége mellett.

Kapcsolódó cikkek