- A nyilvánosság előtt egyre gyakrabban jelennek meg az apasággal összefüggő kérdések. Csak nem egy apaforradalom szemtanúi vagyunk?
- Ez egyértelmű, bár a folyamat már a kilencvenes években elindult az Egyesült Államokban, amikor az Apátlan Amerika című könyv felrázta az országot.

- Miről szólt a könyv?
- A fő üzenete az volt, hogy a férfiak - az apák - eltűntek a családból és a nevelési intézményekből, s ez mérhető károkat okozott az amerikai társadalomban. A kötet statisztikái megdöbbentették a közvéleményt. Csak egy példa: a börtönbe került amerikai fiatalok 85 százaléka apa nélkül nőtt fel. Németországban hatalmas vitákat kiváltva 1997-ben jelent meg egy hasonló mű. Akkoriban lett volna lehetőségem lefordítani a könyvet, ám a magyar kiadókat hidegen hagyta a téma. Azóta Magyarország is sokat változott, hiszen a nyilvánosságban végre az apákkal kapcsolatos kérdések is megjelentek.

- Olyan anya-gyerek központú társadalomról írt egy helyen, ahol az apák egyfajta kiszolgáló személyzetként jelennek meg. E szerepfelfogást illetően a közgondolkodásnak honnan kellene eljutni hová?
- Ezt a helyzetet nem a nők alakították így, hanem a huszadik századi modernitás. A gyereknek két szülője van, s mindkettőre ugyanakkora szükség van már a családtervezés pillanatától kezdve. Olyan elképesztő sztereotípiák között élünk, mint hogy az apa szerepe a kicsi hároméves koránál kezdődik. Miközben a komplikációmentes várandósság időszaka szintén igényli őt, hiszen a magzat az ő jelenlétére is reagál. A férfinak az anyáé-val megegyező funkciót kell betöltenie a családban, szerepét vissza kell hozni, meg kell erősíteni.

- Hogy lett az apa másodhegedűs a családon belül?
- A huszadik század elején az apákat kihelyezték a munkaerőpiacra, létrejött „a családos férfi a jó munkaerő" kategória. Ezzel párhuzamosan viszont megkezdődött a „háziasszony" idealizálása, de a fogyasztási ipar is kihasználta azt a sztereotípiát, hogy „a jó fej apa megkeresi a pénzt, anya pedig biztosítja ehhez a hátteret". Ezt a nézetet a hetvenes években főleg a skandinávok kezdték megkérdőjelezni, de Magyarország előtt még hosszú út áll.

- Hogyan viszonyulnak a különböző alrendszerek, társadalmi intézmények a szülővé váló férfihoz?
- A hazai munkaerőpiac nemhogy nem támogatja az apákat, de a 2008-as válság óta még nőtt is a kenyérkeresői elvárás a férfiak felé. Olyan munkakultúra lenne az ideális, amelyik valóban támogatja a hölgyeket az atipikus munkavégzésben, miközben leveszi a férfiak, főleg a kisgyerekes apák válláról azt a terhet, amely szerint nekik kötelességük kétszer annyit dolgozniuk. Emellett a hazai szüléssel és születéssel kapcsolatos intézményrendszer, a kórházi születési kultúra sem kedvez az apa jelenlétének. Miközben vannak jó példák, még én is kerültem olyan helyzetbe, hogy az orvos csak kifejezett jelzésemre vette föl velem a kapcsolatot. És persze más országokban tapasztaltakhoz hasonlóan demokratizálni kellene a láthatás intézményét is, hogy az elvált szülők mindegyike ugyanannyit láthassa a közös gyermeket. A magyar válási gyakorlat traumatizáló hatású, és szerintem sokban hátráltatja a fiatalok családalapítását.

- Lát ezen a téren bármilyen társadalmi aktivitást?
- A változás idehaza is a levegőben van: a nők, az anyák, illetve a férfiak is pozitívan reagálnak az apás ügyekre. De a továbblépéshez valós társadalmi igény, civil kurázsi és nyomásgyakorlás, valamint egy működő szabályozórendszer is szükséges.

Fotó: Fotó: Szász Marcell

- Sok apává váló férfi egyedül marad a félelmeivel, kérdéseire alig talál választ, a nyilvánosság sem nagyon vesz róluk tudomást. Hogyan lesz itt egyenlő státusz, ha mondjuk még az ásványvizek címkéin is csak az anya-baba kettős jön velük szembe?
- A piac szereplői nem feltétlen az apa nélküli családmodellre építenek, inkább arról van szó, hogy a férfiakat másképpen kell megszólítani, mivel nem motiváltak a hosszú önismereti könyvek elolvasására. Néhány kollégával összefogva egy „apaakadémia" létrehozásával hamarosan arra vállalkozunk, hogy előadásokkal, tréningekkel, egyéni tanácsadással legyünk jelen az apák életében. Azt kellene megtudnunk, hogy egy átlagos magyar férfi milyen körülmények között tud beszélni az apaságáról, adott esetben a problémáiról. Egyébként krízis esetén egyik szülő sem bővelkedik segítő lehetőségekben.

- A külvilág által támasztott elvárások az anyákat is nyomás alá helyezik. Hogy lehet az, hogy valaki más mindig jobban tudja, miképpen kell etetni egy gyereket?
- Társadalmi kérdés, hogy a család ügyeibe - veszélyhelyzeteken kívül - a környezet mennyire szólhat bele. A szülőket minden esetben felnőttként kell kezelni, megadva nekik a lehetőséget, hogy megtalálják saját szülői világukat. Ha már a hölgyeket említette: többször is szemtanúja voltam, amikor vezető pozícióban dolgozva akár el is sírták magukat, hogy nekik megbeszélésen kell ülniük, miközben a beteg gyerek otthon van. A férfin pedig ott a teher, hogy ő csak akkor ér valamit, ha kitart a munkahelyén, s megteremti annak lehetőségét, hogy a felesége elvihesse a kicsit orvoshoz.

- E narratíva számol azzal, hogy egy apának milyen nehéz lelkileg egy ilyen szituáció?
- Egyáltalán nem, sőt, egy erre érzékeny, az aktív apaságot mintaként követni akaró férfi számára ez maga a pokol, hiszen nem engedheti meg magának, hogy apa legyen. Lényeges az is, hogy a gyermek édesanyja vagy a család milyen értékeket közvetít. Ha az a normális, hogy apa mindig a munkahelyén van, anya pedig a gyerekkel összezárva tölti az életét, akkor mindketten a saját szenvedéstörténetük rabjává válhatnak.

- Tehát a munka versus család konfliktusa a férfiakat is érinti.
- Hazánkban az atipikus munkavégzés lehetőségei teljesen kihasználatlanok. Nem elég fejlett a szervezeti kultúra, a vezetők pedig nem hisznek abban, hogy a hagyományostól eltérő struktúrák is működőképesek. Szerintük hatékonyság és eredmény csak úgy érhető el, ha a dolgozó minden idejét a munkahelyén tölti, ahol könnyedén kontroll alatt tartható. E tézis már régen megdőlt, az internet korában pedig egyenesen értelmezhetetlen. Fejleszteni kellene a vezetőképzést, a munkaadókat pedig pozitívan ösztönözni a korszerű munkaszervezés és irányítás alkalmazására.

- Hogyan tud megfelelni az apaszerepének egy vállalati vezető, magas beosztásban dolgozó férfi?
- Még a magasan kvalifikált nemzetközi vezetőket is nehéz meggyőzni arról, hogy ne engedjék át a gyermeknevelés minden feladatát, vagy hogy érdemes beiktatni egy-egy rövidebb munkanapot vagy hosszú hétvégét. Előfordult, hogy többévi munkámba került meggyőzni egy cégvezetőt arról: néha dolgozzon home-office-ban is. Pedig a férfiakra is pozitív hatással van, ha a munkakörnyezetből kiszakadva szinte azonnal a gyerekkel foglalkozhatnak, hiszen a velük való összehangolódás erőt ad, illetve erősíti a rekreációs kultúrát is.

- A családbarát státusz erősen befolyásolhatja egy vállalat piaci imázsát. Hol tartanak a hazai cégek ezen az úton?
- A szervezetfejlesztés igénye csak azon vállalatoknál jelenik meg, amelyek egyáltalán eljutottak arra a szintre, hogy felismerjék a változás szükségességét. Praxisomban tíz százalékra teszem a családbarát cégek arányát, de a témára valóban érzékeny vállalkozások száma ennél is kevesebb. Ha a vezetők és a kollégák összesúgnak a beteg gyerekéhez hazarohanó szülő mögött, akkor teljesen mindegy, hogy mi van a papíron. A megértés, illetve az empátia csak nagyon erős családbarát vállalati kultúra mentén alakulhat ki, ehhez viszont idő kell. A kultúra kialakítása pedig elsősorban a vezetők kvalitásától, szemléletétől és nem utolsósorban személyiségétől függ.

Névjegy - Léder László
■ 46 éves, pszichológus
■ Szakterületei: szervezetfejlesztés, vezetőképzés, modern apaság
■ Szakmai céljai:a hazai vállalatvezetési kultúra európai nívóra emelése, a modern apaság hazai szemléletének és társadalmi feltéte-lei-nek fejlesztése

Az interjú megjelent a Figyelő 2016/48. számában.

Kapcsolódó cikkek