Mint négy részes tavaszi sorozatunkban bemutattuk, a VMSZ politizálásával elégedetlen párttagok és politikailag aktív külsősök civil szervezetet hoztak létre Magyar Mozgalom (MM) név alatt. A szervezet szószólója, vezető egyénisége Korhecz Tamás volt, a szervezet későbbi társelnöke.

Az MM megjelenése védekező mechanizmusokat indított el a VMSZ-en belül, az eredetileg belső reform platformnak induló szervezethez köthető VMSZ-tagokat kizárták - Korheczt csak azért nem, mert ő maga sosem volt a párt tagja. A tavaszi választási kampányban a VMSZ nyilatkozói nem spóroltak a negatív jelzőkkel, amikor a frissen megjelent politikai ellenfelük került szóba, „közösségrombolók" és „nemzetellenesek" voltak, a VMSZ vezetője, Pásztor István pedig a „tyúkól" metaforát használta az MM-re, ahol „fejetlenül futkosnak" és „piszkítanak."

A választás nem hozott áttörést a pár hónappal korábban alakult MM (és koalíciós partnere, a VMDK) számára, de a tartományi közgyűlésbe két képviselőt delegálhattak (a VMSZ hatot), illetve azokban a városokban, ahol jelölteket indítottak, számos képviselői helyet szereztek. Szabadkán az MM a korábbi polgármester, Maglai Jenő vezetésével ugyanannyi képviselőt delegálhatott, mint a VMSZ - szám szerint 11-et.

A választások után a VMSZ sehol nem lépett koalícióra az MM-mel, inkább a belgrádi mainstream kormánypárttal közösködött. A választás előtt 7 településnek volt magyar párt által delegált polgármestere, a választás után már csak háromnak. Elveszett maga Szabadka is, ahol a VMSZ inkább a kormánypárt jelöltje, Bogdan Laban mögé állt be, nem pedig a korábbi sikeres polgármester, a „disszidens" Maglai Jenő mögé.

A Magyar Mozgalom és Budapest Hiába tartott az MM Budapesten sajtótájékoztatót azzal, hogy a választás után kétpólusúvá vált a vajdasági magyar politikai színtér, erről Budapest nem igen volt hajlandó tudomást venni. Bár az MM dicsőséges győzelemként adta hírül, hogy szeptember 21-én hivatalosan is fogadták őket egy egyórás megbeszélésen a Nemzeti összetartozás bizottságában, leforrázta őket, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ülésére már nem hívták meg őket. Furcsa hatást váltott ki, hogy még a tavasszal meghirdetett tervüket, miszerint minden budapesti parlamenti tényezővel felveszik a kapcsolatot, december 2-án (azaz a MÁÉRT másnapján) éppen a Jobbikkal tartott elnöki szintű egyeztetéssel kezdték meg.

Ezek után némileg váratlan volt, hogy a VMSZ éppen az MM kulcsfiguráját, Korhecz Tamást jelölte alkotmánybírónak - és ugyanennyire váratlan, hogy Korhecz elfogadta a jelölést.

A VMSZ indoklása szerint a magyar közösségből Korhecz a legalkalmasabb a pozíció betöltésére. Szakmai múltja, képességei, eredményei miatt Korhecz valóban hiteles jelölt - ugyanakkor jelölésébe nem nehéz belelátni, hogy a VMSZ a kellemetlen ellenzék egyik kulcsfontosságú vezetőjének átállításával az ellenzékre is csapást akart mérni.

Fontos tudni, hogy a jelöléshez mellékelni kell a jelölt személy aláírását is. Ennek megtörténte azonban azt jelenti, hogy jelölése előtt Korhecz a VMSZ-szel egyeztetett, saját szervezetével, az MM-mel viszont nem.

Az MM a jelölésről szóló sajtóhírek után néhány napig feltűnően nem talált szavakat (maga Korhecz is még csak keresi a szavakat: eddig egyetlen nyilatkozatot sem adott), végül december 9-én, elnökségi ülését követően egyrészt a pozíció visszautasítására szólította fel társelnökét, másrészt arra, hogy minden MM-hez köthető pozíciójáról mondjon le. Az ülés utáni sajtótájékoztatón éppen azt hozták fel Korhecz ellen, hogy nem egyeztetett saját szervezete többi vezetőjével, mielőtt elfogadta a politikai ellenfél ajánlatát.

A VMSZ gálánsnak tűnő lépése, Korhecz ajánlása, azonban mégsem az - nem a rivális párt felé nyújtottak békejobbot, csak annak egyik vezetője felé, akit így minden jó szándék ellenére sikerült szembefordítaniuk a sajátjaival.

A helyzetből ezzel együtt a VMSZ fog a legjobban kijönni. Egy olyan pozícióra, ami saját kádereik számára nagyjából elérhetetlen volt, beajánlották a politikai ellenfél egyik legfontosabb politikusát. Jó szándékukhoz kétség sem férhet, ugye, egyben az illetőt nagyjából le is vették a pályáról. Pásztor István politikai érzékéhez soha nem férhetett kétség.

Az MM örülhetne vezetője várható magas tisztségének, még akkor is, ha annak az MM-hez pont semmi köze nincs, de bánkódhat amiatt, hogy éppen eddigi húzóemberüket veszítik el ezáltal. Sokkal nagyobb baj, hogy a támogatóik átverve érezhetik magukat - Korhecz személye nagymértékben hitelesítette az MM törekvéseit. Korhecz távozásával az MM könnyen széteshet, mert ha eddig nem tudott kitörni az elszigeteltségből, Korhecz nélkül erre még kevesebb esélyük lehet. Illetve ki tudja, mindennek a vége egyben valaminek a kezdete is. Most mindenesetre szükségük lesz egy ügyes válság-kommunikátorra.

Korhecz Tamás helyzete kettős. Egyfelől elérhető közelségbe került számára az a pozíció, amiről minden jogász-politikus álmodik, alkotmánybíró lehet, ráadásul fiatalon. Másfelől kockázatot is vállal: a VMSZ csak jelölni tudja, ugyanakkor előfordulhat (a kegyetlen szerbiai politikai módszereket ismerve meg pláne előfordulhat), hogy végül nem szavazzák meg. Ebben az esetben két szék között a pad alá eshet - az MM közleménye után aligha ha van számára visszaút az MM-be, egyenes derékkal legalábbis biztosan nincs.

****

****

Ha tetszett az írásunk, és szeretne az elsők között hírt kapni a rovat új cikkeiről, kövesse rovatunk Facebook oldalát egy lájkkal.