A történet úgy kezdődött, hogy Romer, aki a New York-i Egyetem közgazdászprofesszora volt korábban, elhatározta, hogy ír egy cikket arról, milyen csodás eredményeket ért el tudományága a gazdasági növekedés hajtóerőinek megértésében. Aztán amikor elkezdte összeszedegetni az íráshoz az anyagot, úgy érezte: nem tud teljes szívvel eredeti elképzelése mögé állni. Egyfelől a világgazdaság sem növekszik olyan jaj de fényes tempóban, másrészt a kollégái ál...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/50 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!

Kapcsolódó cikkek