Elcsalt elnöki és parlamenti választás 2014-ben, lehallgatási és korrupciós botrány 2015-ben, kumanovói fegyveres összetűzések, tízezreket megmozgató utcai tüntetések és elnapolt választások sorozata 2016-ban. Az elmúlt két év valóban mozgalmas volt Macedónia számára, így teljesen érhető, hogy miért beszélt mindenki a vasárnapi „történelmi választásokról". A nagy áttörés azonban nem született meg. (A képen Nikola Gruevszki ünnepli a választási győzelmet.)

 

A választás eredménye még vasárnap éjfélkor, a szavazatok összeszámolása után sem volt biztos. Mint ahogyan arra számítani lehetett, az előző két választáshoz képest magasabb volt a részvételi arány - elérte a 66 százalékot -, a két vezető párt között pedig csak minimális szavazatkülönbség alakult ki. Így nem csoda, hogy a választás éjszakáján a Nikola Gruevszki vezette Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPME) és az ellenzéki Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) Zoran Zaev vezetésével is saját győzelmét ünnepelte.

Ugyan a választási megfigyelők közel száz atrocitást és csalási kísérletet jelentettek, de balkáni viszonylatban kiemelkedőnek számító eseményről nem érkezett eddig információ.

A „győzelmi" beszédek meglehetősen visszafogottra sikerültek azokhoz a nyilatkozatokhoz képest, amiket a párt képviselői adtak a kampányfinisben. Gruevszki egyik felszólalásában Goce Delcsevre, a macedón történelem meghatározó személyiségére utalt, aki, amennyiben napjainkban élne, Zaev történetének nemes egyszerűséggel „véget vetne". Emellett azzal a váddal is illette ellenfelét, hogy az SDSM győzelme esetén az etnikai vonalak mentén fogja föderalizálni az országot.

„Elkobzás, nem pedig föderalizálás" - kontrázott Gruevszki megjegyzésére Zaev utalva arra, hogy győzelme esetén a VMRO vezetőinek fel kell készülniük a felelősségre vonásra és az egész országra kiterjedő korrupcióellenes harc kezdetére. Az ellenzékieknél Johan Tarculovski indulása ugyancsak kiverte a biztosítékot.

Hágai elítéltből parlamenti képviselőJohan Tarculovski 2013-ban csatlakozott a VMRO-hoz, miután letöltötte a Hágai Törvényszék által kiszabott 13 éves börtönbüntetését. A 2001-es kvázi polgárháborús események során egy speciális rendőrségi alakulat élén számos albán meggyilkolására adott parancsot. A VMRO titkáraként és parlamenti képviselő-jelöltjeként önmagát a mai napig patriótának és Macedónia „védőjének" véli.

A szópárbajok azonban nem álltak meg a macedón határnál. A legnagyobb albán párt, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) vezetője, Ali Ahmeti egy interjúban kijelentette, hogy a balkáni politikai krízisek - elsősorban a boszniai és a montenegrói - „eurázsiai eredetűek". Az egykori macedóniai albán „felszabadítási hadsereg" vezetője később pontosított kijelentésén: a kifejezés alatt Oroszországot érti. A szkopjei orosz nagykövetség a nyilatkozatot alaptalannak minősítette és kigúnyolta a hatalomért bármire képes politikust.

A választás éjszakáján még úgy tűnt, hogy a 123 fős parlamentbe a két legnagyobb macedón párt ugyanannyi, 51-51 képviselővel jutott be. Kedd délutánra már az a hivatalos, hogy a VMRO-DPMNE megnyerte a választást, és így kettővel több képviselője lesz, mint legnagyobb ellenfelének.

Nem meglepő módon az SDSM a városokban, míg a VMRO-DPMNE a vidéki körzetekben volt népszerű. A választási eredmény az 2.1 milliós ország lakosságának közel egyharmadát adó albánok között a papírformát mutatja: a DUI újra az első helyen végzett, és 10 képviselőt delegálhat, így nagy esélye van újra bejutni a kormányba, aminek 2002 óta a tagja. Meglepetésre azonban egy újonnan alakult albán párt, a BESA is jól szerepelt, és több régebbi albán pártot is megelőzve 5 képviselői helyet szerzett.

A választások egy hosszú, már-már szürreális politikai krízist zárhatnak le. Bárki alakítson is kormányt, a rend csak nehezen térhet vissza Macedóniába. Az eredmények paradox módon azt tükrözik, hogy az emberek ugyan változásokat akarnak, de még mindig kiálltnak Gruevszki mellett. A 2006 óta hatalmon lévő VMRO-DPMNE-nek ugyanis sikerült egy kicsit felráznia a stagnáló gazdaságot külföldi tőke bevonzásával, fejlesztik az infrastruktúrát, valamint egyfajta enyhülés kezdődött - egyelőre kézzelfogható politikai eredmény nélkül - Görögország irányába is. Ugyan Gruevszki politikai ügyei és beruházásai, különösen a Szkopje arculatát teljesen átalakító nagyszabású építkezések, még a támogatóit is megosztják, de erős vezető képét mutatja a politikus, és most erre van szüksége az országnak. Az embereknek úgy tűnhet, hogy a VMRO-DUI koalíciója az etnikai feszültségek enyhülését és a stabilitást is magában hordozza.

A VMRO újabb kormányalakítása esetén a lehallgatási botrányok sorsa is megpecsételődik. Gruevszki ugyanis erőteljesen bírálta a kiszivárogtatott hangfeltételek vizsgálatára és a politikusok felelősségre vonására létrehozott különleges ügyészi hivatalt.

Az ellenzéki SDSM kormányalakítása nem valószínű, bár matematikailag éppen lehetséges lenne az albán pártok bevonásával. A legnagyobb albán párt, a DUI azonban a választási kampányban végig Zaev és pártja ellen kampányolt. Elvileg megoldható lehetne, hogy Zaev más albán pártokkal alakítson kormányt, csakhogy ezek programjában hangsúlyos az ország föderalizálásának ötlete. Ezt pedig mindkét nagy macedón párt elutasítja.

Elhunyt Esma RedžepovaA választások napján meghalt a közel ötven éve a pályán lévő, egyszerűen csak a „cigányok királynőjeként" emlegetett macedón énekesnő. Redžepova kimagasló énektudása mellett roma-és nőjogi elkötelezettségéről híresült el még a jugoszláv időkben. Népszerűsége haláláig töretlen maradt.

 

Kapcsolódó cikkek